#kisfiam

Holnap lesz a legcsodálatosabb nap az életemben .

Ismét egy újabb évvel idősebb leszek és ami a legszebb , hogy a kisfiam holnap tölti be a 6. hónapot .

Legszebb ajándék , hogy együtt ünnepelhetünk !❤️

Fogta a kezem. Végig az út alatt, mindig újra meg újra kézbevette a kezem. Csináltunk közös tetkót. Hozott két doboz vattacukrot amiben ilyen kis hülye gyerektetkó ajándék van, na azokat ügyesen magunkra varázsoltuk vizes papírzsepivel. Én persze elbénáztam és rossz felével ragasztottam a csuklómra, de sebaj, egyik csuklóm a másikra és tádám, már át is ragadt. Hát, le volt nyűűűűűgözve! :D Le is fotózta a kezünket egymás mellett, és elküldte a barát-barátnőjének, aki nagyon nevetett. Rengeteget beszélgettünk. Mindenféléről. És rengeteget nevettünk. Én neveltem, a humora pont passzol az enyémhez. Elvette és cipelte a csomagomat. Kedvesen beszélt velem. Kedvesen beszéltünk egymással. Visszaölelt. Mindent lehetett mondani, mindenről lehetett beszélni. Kreszt tanul éppen, úgyhogy kresz teszteket töltöttünk ki. Sajnos elbuktuk, bár egész ügyesen elmagyaráztuk egymásnak a kuplung működését. Az állomáson vettünk kaparós sorsjegyet és együtt lekapartuk. Nagy showman, örültjó dumája van pedig amúgy zárkózott és visszahúzódó. Nem sok ember érdekli, nem bírja és nem is csinálja a felszínes fecsegést. Felkucorodtam a vonatülésre, a lábfejem bedugtam a combja alá és a szerelemről beszélgettünk. Arról, hogy ő még nem volt szerelmes. Azt mondta, hogy olyan aranyosan nézek ki, hogy le kell fotóznia. Megmutatta a fotót. Tényleg aranyosan néztem ki. Mintha negyven évet ugrottam volna az időben. Azt mondta, jól érezte magát, és máskor is utazzunk együtt. Én meg azt szeretném, ha ilyen kapcsolatban élne majd. Magamnak is ilyet szeretnék. Őszintét, biztonságosat, vidámat, egymást támogatót. Még a végén kiderül, hogy mégsem basztam el ezt a gyereknevelés dolgot. Ajándék, hogy még valamit tudok mutatni, még valamit tudok építeni. Aztán hazaértünk és elengedtem. Felnőtt már, még ha nem is mindig örül neki.