Most hát töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez.

Talán a filmekben az örök szerelmet jelenti mikor bármi történjék mindig visszatalálnak a másikhoz.. de a valóságban ez más. Képtelenek vagyunk együtt , de külön se maradni. Ismerkedhetünk másokkal végül mégis egymás karjaiban találjuk magunkat, de ez talán rokantikus külső szemmel. Számunkra egy örlő játék, ami szépen lassan felemészt minket.

Igazabol nem tudom mit erzek. Vagy mit kene ereznem. Maradt az ur. Szomorunak kene lennem? Duhosnek? Mindenki akinek elmeselem mi tortent haragos lesz , en meg csak ertetlenul nezek, hogy miert. En semmit se erzek.

Tudod milyen ha egy kis parázsra ha benzint öntesz? Nos ilyen hatással vagy rám. Zabolázatlan lángok. Ezt érzem akárhányszor csak rád nézek.

Melletted lenyugszik a világ, melletted beáll a csend. Bármerre jártunk , bármi történt melletted biztonságba érzem magam. Fura , hogy az élet milyen véletlen dolgokat hozhat. Fura , hogy egy 2 évvel ezelőtti “beszállhatunk a csocsoba?” Kérdés lesz valami csodálatosnak az alapja. Mi akkor egy ártatlan kérdés volt, a mai nap alapja, az ismeretségünk gyökere.

Olyan egyszerű lenne becsomagolni és elmenni világgá. És soha többé vissza se nézni.

Ha ezer életem lehetne , csak azt kívánném , hogy az összesbe megizleljem a csókod ízet.

Sose a jelenléted fájt, hanem az űr amit magad után hagytál.

Lehetett volna hamarabb is tobb eszed, mint most mikor mar keso.

Hogy lehet minden egyes nappal jobban és jobban kedvelni valakit?