Játszunk❤

Majd újra a kezembe nyomtad az üveget ,,igyál".

Mindig volt valami nyafogásom a szilveszter körül. Azt hiszem, féltem tőle. Mintha lenne valami kényszerítés ezzel a nappal kapcsolatban. Még talán nagyobb, mint a karácsonnyal kapcsolatban. Mintha mindazok, akik nem tudnak valamit csinálni aznap, mármint valahogy bulizni vagy ünnepelni, azok végképp és mindenki számára nyilvánvalóan lúzerek lennének Uramisten, hogy mennyi ilyen idióta tévhit béklyózza az embereket! Nem is tudunk ezekről valójában, csak amikor elmúlik, amikor valahogy felszabadulunk belőle, akkor válik visszatekintve nevetségessé. Amúgy az jó volt, hogy múlt évben eldöntöttem, hogy én mégegyszer biztos nem töltöm a tumblit pörgetve a szilvesztert, mert az borzalmas, szörnyű, nyomorúságos és szánalmas. És tényleg nem úgy lett! :D Most viszont, magamba néztem, és arra jutottam, hogy engem ez az egész NEM ÉRDEKEL. És ez annyira, de annyira jó érzés volt, mint... nem lenne etikus, ha elmesélném. Jó volt. Pajzánul felröhögős. Gondolkodtam rajta, hogy ebben a nagy nem érdekelben mit is kezdhetnék ezzel a másoknak olyan fontos nappal. De szerintem semmit. Ha addigra rendet csapok, akkor talán elbaszkódok az agyagos projektem vázlatozásával, és tovább nézem a Kiválasztottak sorozatot, mert az nekem most nagyon bejött, bár csinálhatok olyat is amit sose szoktam, hogy elmegyek éjjel sétálni. Egyszer, még lánykoromban, egy szilveszter éjjel egy vadidegen pasi lesmárolt az aluljáróban. Miket csinál az ember fiatalon, elképesztő! A korban hozzámillő pasik sajna nem mászkálnak az utcán, hogy lesmároljanak, mert az ilyen korú (egyedülálló) faszik, szilvesztekor otthon fojtják alkoholba az élettől való rettegésüket. A nem egyedülállókat meg a feleségük/párjuk/barátnőjük elrángatja valami buliba, ahol aztán úgyis lebaszódnak, mert valamit biztos rosszul csinálnak. :D Amúgy ma hallgattam egy előadást a férfi és női kommunikáció sajátosságairól. Kurvajó volt! Egészen felkavaróan újszerű. (itt megjegyzem, hogy van egy barátom, aki évek óta szinte minden nap hajlandó velem beszélgetni. Ez annak fényében, hogy a pasiknak csak harmadannyi igényük van a beszélgetésre, mint a nőknek, azt hiszem valami csoda.) Szóval a pasik többnyire lebaszódnak. Én nem teljesen értem, hogy a férfiak miért nem tudnak úgy viselkedni mondjuk egy buliban ami boldoggá teszi a nőjüket, de azt hiszem nem tudnak. Erről nem volt szó az előadásban, de kb ilyen „szabályok” lennének szerintem, ha nem akar a pasi lebaszódni, sőt, egy boldog és rajongó nőt szeretne maga mellett tudni. (a nők problémái alapján) Semmilyen nőnél ne ragadj le hosszú időre. Olyannál se, aki nem csinos. Ha egy nő hosszasan beszél hozzád, keresd meg a szemeddel a párod és mosolyogj rá. Rendszeresen keresd meg a feleséged/párod. Ha egymás mellett álltok, öleld meg, karold át. Elég futólag, de tedd láthatóvá a birtoklást az összetartozást. Ne idd le magad a sárga földig. Ne zabáld fel a büféasztalt. Félóránként max egy viccet mesélj el. Ne köss bele senkibe csak azért mert unatkozol. Ha a csajod szeret táncolni, akkor egy táncra akkor is kérd fel, ha te nem szeretsz táncolni. Nem is tudom van-e más ami kulcspont szokott lenni. Hogy nőknek mit tanácsolnék? Biztos van a pasinak egy társaságban elfogadható, de amúgy kényelmes ruhája. Ne flörtölj, ne alázd meg, ne szóld le, ne mesélj róla vicces, de amúgy gáz sztorikat. Ne heréld ki. Ne szólj rá, hogy ne egyen, ne igyon. Ha utál táncolni, nyugodtan táncolj, ha van kivel. Ne táncolj egész este ugyanazzal a pasival. És persze van ami univerzális Biztosítsd róla, hogy ha szarul érzi magát, akkor szóljon és hazamentek (és tényleg legyen úgy) Persze egy ideális kapcsolatban kiröhögtök indenkit, vállvetve végigeszitek a büféasztalt, megissztátok az össze piát, frivol táncot lejtetek a parkett közepén, aztán hazafelé közösen hánytok a nagykörúton. Nade kinek van manapság ideális kapcsolata?

Erre a kérdésre lehet határozottan és tömören válaszolni?

Mert, ha azt mondom, mindent, az határozatlan.