Ha tehetném én éveket adnék az életemből csak tudjam hogy vagy még...

A legnagyobb célom, hogy odafent büszke legyél rám.

én miért nem voltam soha elég jó, Apa?

minél boldogabbnak kéne lennem, annál szomorúbb vagyok.

fehér bor ízű éjjel, miközben az utolsó cigimre gyújtok, Te vagy az akire gondolva a füstöt fújom.

Nekem nem pszichológusra és gyógyszerekre van szükségem, az elmém már szétesett. Nekem a szüleimre lett volna szükségem, még évekkel ezelőtt, a szeretetükre, a megértésükre és a támogatásukra.

úgy érzem sose lesz egy olyan társaság ahova teljesen betudok illeszkedni.

minden vagas nyom a kezemen egy-egy problemam az eletben, ezert is nehany melyebb, nehany pedig csak felszini serules, de mindketto ugyanugy faj, alig van kulonbseg.

az egyik percben még nevetek, a másikban meg egy idegbeteg pszichopatává változom.