Zooming out

Egy hónap múlva elmentem egy rehabilitációs intézetbe. 1 hónapot terveztem, amíg összekapom magam, rálátok nárci működésemre aztán újra jól leszek. 6 hónap lett végül, végigcsináltam az egész terápiát. Az elején még gondoltam, hogy miatta is csinálom, mert hát mikor csináltam én bármi fontosat is magam miatt. Mindig mások voltak a fontosak. Fájt minden nap ugyanazon az útvonalon bemenni a terápiára, amerre ő lakott, titkon lestem, vártam, hogy szembejöjjön. Egyszer sem történt meg. A terápia alatt megtanultam jobban befelé figyelni, a saját érzéseimet is látni, másokkal való kapcsolatot gyakorolni. Az emberek többsége szarabbul volt, mint én. Komolyabb, mélyebb problémákkal. Kerestem én is meddig tudnék leásni, hogy felhozzak olyan dolgokat, amik fájnak. Azt hiszem közelebb kerültem a megoldáshoz, viszont ez a fél év hosszú idő volt ennyi csekély eredményhez szerintem. Gyógyszert nem szedtem és minden nap otthon, a saját ágyamban aludtam. Egy közösség része voltam, fontos eleme, szeretett a többség. Ott is volt egy lány. Ő belé is láttam nagy dolgokat. Pedig szegény eléggé lentről indult, de fantasztikus személyiség és sugárzó ember. Rá kellett jönnöm, hogy amit most mondok nem igazán elfogadó/PC, de leírom, a borderline csajok jönnek be. É is az volt, iszonyat meló volt megfelelni neki, soha nem is tudtam és gyakorlatilag ez tett tönkre fél év alatt. A benti lány is, nevezzük C-nek, benne is volt jókora adag, egyből megfelelési kényszeres lettem már csak a létezésének tudatától is. Úgy éreztem beleszerettem C-be. Ő októberben végzett, felhívtam decemberben miután én is otthagytam a terápiát. Írtam neki messengeren, nem válaszolt. Végül sms-ben értem el, találkozni szerettem volna vele. Érthető indokokkal passzolt le, de csak el kezdtünk csetelni, mint közös sorstársak és majdhogynem lelki társak. Majd szilveszter után 1 napig nem írtam neki, erre letiltott. É pedig karácsony környékén törölt le az ismerősei közül(szerintem akit leszarok nem törlöm le, a negatív érzés is érzés, biztos vagyok benne, hogy felbaszódott karácsonykor vmiért rám). Szóval megvolt az év végi social media cleaning mondhatni. É-re néha rápillantottam, hátha boldogabb életet él, mint én, vagy éppen milyen menő helyet talált a városban, amit belájkolt. É törlése is kiakasztott, tört bennem tovább, ami még maradt belőle. Újra a kontroll, már nem láthatom többé merre jár, mit szeret, az élete utolsó nyilvános részét is megfosztotta tőlem, ill. én sem törölhetem már ki őt, ha ahhoz lenne kedvem. Volt barátnőt nem töröltem még, pedig előfordult már nagy fájdalom, mégis ez a kettő kapcsolat megszakítás erősített meg benne, hogy az ilyen impulzív, ingatag lányokat kerülnöm kell, nem lesz tőle jó nekem soha az állandó izgalmon kívül. Nővérem itt volt két ünnep között. A viselkedése nagyon hasonlít az É-ére, a versenyszellem, a kiszámíthatlanság, az egy ideig minden nagyon szar, aztán 1 óra múlva minden nagyon jó váltakozásai. A terápia is segített rájönni mik azok a viselkedésminták, amiket keresek a nőkben. Leegyszerűsítve és lezárva a gondolatmenetet, kerülnöm kell azokat a nőket, akik a nővéremre hasonlítanak, és akkor egyszer majd lesz egy szép párkapcsolatom. (szerk. Sok sikert magamnak :D először magammal kell kibékülnöm, hogy jól tudjak működni valaki mellett.)

Nagyon furcsa érzés a másik oldalon lenni ilyen rövid idő alatt. 3 hete még én epekedtem és csak a szépet és a jót láttam. Most meg azok az érzések erősebbek, hogy miért nem.

Elbaszott egy érzés önmagaddal találkozni a másik nemben, aztán kiderül, hogy nem szeretitek egymást. Miért is, ha saját magunkat sem szeretjük eléggé...

Hajnalban megkérdeztem magam, miért hallgatom ezt a dalt, ha közben lehet szerelmes vagyok? Mert a másik nem az, és nem tehetek érte semmit.

Idénre úgy néz ki, a repülős utazásoknak már kampó, illetve az sem biztos, hogy az utóbbi 10 évben megszokott olcsó utazási lehetőségek megmaradnak, ezért listát kellett készítenem, mert nem vonhatja el egy tizedrangú olasz térség a még ki nem X-elt európai országok listáját. Ha pedig ugrik a fapados utazás, remek helyek vannak a környező országokban a következő 50 évre. Egyben fel is ébresztem a 2év és 2 hónapja tetszhalott blogot, ami már már időkapszulaként mutatja milyen dolgok érdekeltek régen, ami ma már másodrangú. Legyetek boldogok!