Ha valamit majd mesélek a szocializmusról és a vasfüggönyről a gyerekemnek, az például az lesz, hogy feküdtem 2013 karácsonyán az ágyon, néztem a Mob cityt, ahol Popeye neve hangzik el egy beszélgetésben, és 34 évesen, a rendszerváltás után huszoniksz évvel hirtelen megértettem, hogy a spenótos tengerész az nem POPEJ-ként ejtendő, hanem minimum pápáj, mert pop+eye, ugye, van értelme is ennek a névnek, de látod, kisfiam, apukád hiába tud nem is olyan szarul angolul, de tele van ilyen időzített bombákkal, félrekalibrált modulokkal, mert itt egy izolált, szar világ volt, ami jól belekötött az emberekbe, mint a cement, páran még vissza is akarják hozni a popejes álközérthetőség kényelmét. És ha véletlenül ezt Magyarországon mondom majd neki, akkor azt is hozzáteszem, hogy kisfiam, te ezért fogsz elhúzni innen, hogy te rendesen tudjad azt is, hogy pápáj, meg azt is, hogy piacgazdaság, meg emberi jogok, meg nagyvonalúság, meg következetesség.