Ăllunk ott nĂ©mĂĄn, Ă©s az ajkamrĂłl folyik a vĂ©r. A fĂ©mes Ăz csöpög vĂ©gig az ĂĄllamon, Ă©s mĂĄr nem is tudom, hogy Ă©n ejtettem-e rajtad ezt a vĂ©gzetes sebet vagy te rĂĄgtad ki a hĂșsom egy darabjĂĄt. AztĂĄn megcsĂłkolsz. A nyĂĄl keverdik a vĂ©rrel, az enyĂ©m a tiĂ©ddel, Ă©s igazabĂłl mindegy is, hogy ki mi Ă©s mihez tartozik. Esni kezd. Puha cseppekben hullik rĂĄnk, tönkreteszi a tökĂ©letes mindent. Az egyenes hajam, a szĂ©pre festett arcomat. A pĂłlĂłd a melleddhez tapad Ă©n pedig fĂĄzom. AztĂĄn összeolvadunk, Ă©s minden jobb. Egyetlen, nagy, szomorĂș Ă©s kĂ©tsĂ©gbesett massza leszĂŒnk. Ămlik a vĂ©r, a vĂz Ă©s a nyĂĄlunk. MĂĄmorĂtĂł egyveleg. Emeleteket futunk fel, mert fĂĄzunk Ă©s mikor felĂ©rĂŒnk te a falhoz nyomsz. "Csak a szomszĂ©d meg ne lĂĄsson" Tudom, örĂŒlnĂ©l ha lĂĄtna. BĂŒszke lennĂ©l magadra. Ilyet erre nemsokszor lĂĄt az ember. Bent aztĂĄn gyorsan eltƱnik minden. Az esĆ tĂĄvoli, a szĂnek halvĂĄnyulnak. MĂĄr nem Ă©rdekel a vĂ©r, nem Ă©rdekel hogy hol fĂĄj, hogy darabokra tĂ©ptĂŒk egymĂĄst. AztĂĄn mikor vĂ©ge, minden a rĂ©gi. VisszvesszĂŒk a ruhĂĄkat, visszaszĂvjuk a vĂ©rt. PrĂłbĂĄlunk Ășgy tenni, mintha nem lenne semmi. HĂĄt ez van köztĂŒnk. Ăvekig tartĂł semmi. Eleinte akartam a többet, a jobbat. De jĂł ez Ăgy. Nem Ă©rek rĂĄ romantikus randevĂșkra, hosszĂș sĂ©tĂĄkra vgay szĂ©pen megrendezett Ă©rzĂ©ki estĂ©kre. JĂł ez Ăgy. Csak mi vagyunk ketten. TalĂĄn ez a kapcsolatok hibĂĄja. Beengedni olyat, akire nem tartozik semmi. ElköszönĂŒnk. BĂșcsĂșzĂłul puszit kapok, az arcomra. AzĂ©rt ez mĂ©g mindig szĂven ĂŒt. Csak egy igazi csĂłkot akarnĂ©k. Csak tettesd, hogy szeretsz. MĂ©g mindig esik. VĂ©gĂŒl rĂĄjövök, hogy mindent visszakaptam, csak egy dolgot nem. Az Ă©des kis ĂĄrtatlansĂĄgom nĂĄlad maradt. De jĂł ez Ăgy. LegalĂĄbb nem kell többet gondolkoznom rajta.