Ne szaporodjon tovább ez a közhelygyűjtemény.

Na és milyen az élet? Te kiét éled?

Ismerlek, ilyen vagy, te nem fogsz soha bocsánatot kérni tőlem, és én sem tőled, pedig akkor sírva borulhatnánk egymás nyakába...aztán, ha itt lennél már nem kellenél...mert én meg ilyen vagyok.

Rettentő jó manipulátor vagyok, olvastam valahol, hogy a mentálisan sérült emberek manipulálnak jól, így védekeznek vagy mi... már érthető.

Te meg csak beszélsz és észre sem veszed, hogy nálad vagyok, de nem veled..

Meglepődtök még, ha azt mondom, hogy az a leggyávább, aki elétek áll és ordibál?

Őszintén örülni a másik örömének, mintha még nem is éreztem volna ilyet.

Tegnap,mikor az ablakban cigarettáztam,kiakartam ugrani, csak úgy ösztönösen,mintha még neki is mozdultam volna,nem tartott sokáig, és nem a földet érés miatt ugrottam volna, nem meghalni akartam,eszembe sem jutott, csak zuhanni akartam, egészen eufórikus volt ott.

Annyira jók ezek az esték, komolyan.

Nem tudom miről szólt a tavalyi év, olyan hosszú,és több helyen is mintha elvágták volna. Vicces,hogy mindenki azt mondta,hogy ennél már csak jobb évem lesz,de nekem mégsem volt olyan rossz, nem mondanám,hogy megviselt, és erről pofáztam végig, hogy kellet az a sok szar,hogy utána el tudjam viselni ami még jön. 

Szóval egész,csak annyi, a kulcsszó, hogy: megérte.

A szilveszter 10/10 volt, na jó 9. Szóval erről ennyi.

Még verseket is elkezdtem írni, igényesen, az legjobbakat kiválasztom,és leírom egy kemény fedeles aranyfüzetbe. Mikor elteszem,mindig arra gondolok,hogy ha meghalok, utána megtalálják, és elolvassák,aztán nagy ember leszek halálom után.

De nem.

Nem tudok túllépni azon, hogy a művészek nem olyanok, mint ahogy elképzeltem. 

Manapság elhiszem, hogy az emberek nem mind seggfejek, ja meg, hogy mindenkinek van valami agyi fogyatékossága.

Bulik után mindig hánynom kell, nem a piától, hanem magamtól. Még jó, hogy úgy csinálom, hogy ne lásd.

Háromszor volt börtönben, de még mindig nem hagyja abba, álltól van heréig varrva, mégis jobb, mint te. Ilyen ez, azt mondják. Meg azt is mondják, hogy nem bízhatsz senkiben. Ja.

Képzeld el visszhangozva elnyomott hangon. Agymahináló doboztanfolyam, fasza. 

Nem tudom, hogy lehetett ennyire túlértékelni a Polaroidokat….komolyan, összefüggéstelen idióta mondatokat bárki tud írni, főleg akkora közhelyekkel, hogy beleszakadok. Pl. egy hatalmas jó mondat, ami senkinek sem jutna eszébe..km..ülj le, vagy állj fel, mert idézni fogok:” Megpróbálni elhinni.” ” Akkor is színészkedtem, amikor tényleg fájt.”

Üsd le magad- ez az én polaroidom.

Előlépnek minden problémájukkal, mosollyal az arcukon, félelem nélkül. És nem látja más, csak én.

Még mindig meglep az érzéketlenségetek. Dehogy lep, elszomorít. Bezzeg, ha veletek valaki ugyanezt, annak a kurva anyját, persze. Irigylem az önbizalmatok, olyan, hogy már kicsordul, pár csepp jöhetne ide is.

Hogyan tudsz segíteni a hangyákon? Hogyan tudsz segíteni a világon? Meglepő, én már mentem le hangyába. Kicsibe kezdjük, és nagyban folytatjuk. Én az a fajta vagyok, aki el se kezdi.

Jó másnaposan, álmodozva fetrengeni az ágyon.El vagyok kalandozva.

El sem hiszem, hogy megint visszajött. Szomorú, de igaz. Inkább titkolom.

Örökre nem haragudhatok, dehogynem, de tudod, ha nincs más, kénytelen vagyok megbékélni. 

Én sem vagyok más, és ti sem. De mégis mindenki azt érzi.

Ez az ötlet is egy lopás!

A szenvedély betegség szinte már elfogatott, lehet vele teljes az életed, ha jól titkolod, és belülről rohadhatsz nyugodtan, ha senki sem lát, hiszen az a fontos, hogy ők mit gondolnak.

És basszátok meg a szerencsétek, és én majd megbaszom az elvárásaimat. Ki leszünk egyenlítve, a harmónia tökéletes.

Nem tettem még semmit, és talán nem is akarok, élni akarok, de nem vegetálva, ott akarok lenni most veled, veletek, bárkikkel. És elmondani,  amit már előre kitaláltam.

Megszállottam fürdök, és mosakszom, ez egy szeánsszal ér fel nálam. Hallottál már ilyet? Mert én nem. De már beteges, mondhatni. Furcsamód egy szenvedély aminek nincsenek káros hatásai.

Ott tartok, hogy már nem mondhatja meg senki. 

Majd, ha nem tervezi előre, akkor válik valami belőle.

Könnyű lehet megvalósítani önmagad, ha tudod ki vagy.

Ha elmebeteg vagy, legalább csináld jól. Legyél bolond annyira, hogy ne tudd felfogni, élj a boldog tudatlanságban. Menj az utcán, észre se vedd, hogy bámulnak, csináld!

Azt mondják mindenkinek van valamilyen rendeltetése a Földön. Én művészien baszom el a dolgokat.

A tökéletlen közepén álmodni a tökéletesről. Persze, mindenki ezt teszi.

Ugyanazt a jelenetet játszom el századszorra. Színésznek kéne mennem.

Elkezdtem haladni egy úton. Mindegy milyen, legalább út. Akár a vesztem is lehetne. De nem az.

Szeretnélek nézni. Aztán megbánni, hogy valaha is láttalak.

A boldogság valószínűleg olyan pillanatnyi, mint a doboz cigim, amit megkapok, és már azon gondolkozom mikor fogy el.

Állatok kontra emberek. Erről folyik a vita hetek óta, az állatok javára. Már kezdtem elbizonytalanodni, amikor rájöttem, hogy nincs is ember, csak túlfejlett állat.

Nem tudom voltam-e valaha is biztos bármiben. 

 Azt hiszem csak gondolatok vagyunk, meg képek. Mégis a tettek számítanak. Tenni nehéz. Már évek óta keresem amiben jó vagyok. A kutatás eddig sikertelen.

Csak beszélnék, de senkihez sem szólnék. 

Mittudomén, hogy kik vagytok nélkülem, ha velem se ismerjük egymást.

Nem lehetek hazugság, ha azt sem tudom mi az igazság. Fogalmam sincs ki vagyok, valahogy mindig más. Néha saját magamnak vagyok leginkább idegen.

 A saját életében mindenki főszereplő. Én is az enyémben, csak mindig más köntösben. Igazából azt se tudom melyik kéne. Egyszer ez, egyszer az. Talán ki kéne baszni az összeset. 

Egyszerre vagyok egocentrikus és empatikus is, helyzetfüggő. Általában emberek között válik énközpontúvá a viselkedésem. 

Nem áltatom tovább magamat. Mert bár tudom, hogy mindig van miértje az emberi tetteknek, akkor sem lehet elmenni minden rossz mellet, csak azért mert megmagyarázható az adott egyén szempontjából. 

Szóval sikerült megdönteni, a saját elvemet, miszerint mindenki jó, és mindenkit szeretni kell. Bár faszomnak döntögetem a saját elveimet, ha soha sem tartottam be őket. 

Nem akarom kihasználni. Ennyire még talán senki sem szeretett. 

Magunkkal vívódni a legrosszabb.

"Ha elhiszem, akkor az vagyok."- Talán. Igazán elhiszel valamit, és azzá válhatsz. De ehhez kell valami ami nekem nincs: akaraterő. Ez is egy ördögi kör, nem? Mert még annyira sem hiszek magamban, hogy megpróbáljam.

- Ha félsz leugrani, csak képzeld el. Talán jobban át fogod élni. nem tudom, tényleg.

Feléjük helyezte önmagát, mint ő, érdekes módon pont efelett siklott el. Valamiért nem tudok elmenni mellette, ennyire megfogott, hogy megint vele álmodtam. Egyszer szívesen elmondanám személyesen, akkor talán elhinné. mert amúgy tök érzelmesen tudok beszélni, és mindenki szeret olyankor.haha

Próbálok kiélvezni minden egyes boldog pillanatot, amíg még itt vannak.

Olyan a jelenem, hogy alig tudok álmodni. Erre vártam, és mégis félek.

Mi vagyunk ketten azok, de sosem hisszük el. Annyira, de annyira örülök neked, hogy kár ide fogalmazgatni.

Igazából meg nem tudom eldönteni, hogy te vagy-e azaz egy a millióból, vagy csak én ismerek keveseket.

Vajon valaha megéljük, hogy összefüggő, és esetleg még összeszedett is lesz az írásom? 

A legkifejezőbb dolog amivel jellemezni lehetne engem az a-nem tudom. Vagy mondjuk...nem tudom, lehet nem.

Lényegtelen dolgok:

Ma megvettem a Világ legfosabb tusát a dm-ben 800forintért. Ja és nem magamtól, hanem mert ezt ajánlották, ilyenkor nem tudom, hogy ki akarnak-e velem baszni, vagy tényleg ilyen seggfejek. 

És ha majd a távoli jövőben eljutok vásárolni is, akkor többségében fekete dolgokat fogok venni, csomó outfitet ( igen undorító szerintem is ez a kifejezés) terveztem nyárra hihetetlenül jók, csak rohadt sok mindent kéne vennem hozzá. Meg le kéne fogyni. Meg más testébe bújni, meg más arcát a sajátomra húzni. hahahahhhhhhhhhhaaaaabrühühü

na jó.Ha ezt elolvastad biztos bánod. :c 

A fantáziámon tényleg nincs póráz. De tegnap este mégsem kellet használnom, olyan szép volt minden.

Bizonygattuk magunknak, hogy ez nem álom, és tényleg nem volt az. Leírhatatlan, a moziterem hátsó sorában feküdni a földön, és elszakadni ebből a világból, innen ahonnan tényleg mindenki elszakadna. Nem bánnám, ha megismételnénk.

Nem tudom mit gondolsz mikor engem nézel,de biztos nem azt, amit én.

Ennek pedig igazán örülök.

Itthon vagyok, és minden darabokra hullik körülöttem, de legalább van mire emlékezni közben. És elfelejteti, hogy szomorúnak kéne lennem.

Talán azért lettem ilyen, mert megszoktam, hogy minden olyan egyszerű, és a végén minden úgy történt ahogy szerettem volna.

Tenni kéne valamit. Nem csak gondolkodni rajta.

Nehezen kezelem az embereket. Pedig ismerem őket. Félek.

Le kell győznöm a félelmeimet!

Szépen lassan.

Sírni jó dolog.

Beletörődtem, hogy így is lehet szép. Mert miért akarná az olyan megváltani a világot, aki magát sem tudta?

Semmi, és senki sem különb a másiknál. Ezt teljes bizonyossággal mondom. De mégis olyan szeretnék lenni, mint ti.

Érdekes módon, amit megéltem az kevésbé valós, mint ami csak képzelet volt. Ez a világ nem nekem való. Pedig igazán élhető lenne.

Nem a világgal van baj, ha nem veled. És velem. De ellentétben veled én nem hárítom másra! Igazából megértelek, de nem hiszel nekem. 

...

Nem tudom miért csinálják ezt velem, én sosem bántottam őket!

Próbálkoztam elképzelni, hogy együtt vagyunk

Mert mindig van esély. 

Néha megölelnék mindenkit.

A könnyeim várják, hogy ismét letöröld őket!

Elképzelem, hogy én is az ő világukban élek. Ilyenkor itt megszűnök létezni.Szép. Úgy képzelem, hogy tudnának szeretni azért aki vagyok. 

Úgy tűnik tényleg randevúm lesz.

Nem képzelhetem el előre, nem szabad. Akkor csalódnék.

Félek, de csak magamtól.

Jó volt tegnap éjjel, tényleg szívből beszélgetni. Jó volt, hogy végre figyel rám. Jó volt látni, hogy mégsem tart olyannak, mint ahogy gondoltam.

Szeretem, ha megnéznek, mit szeretem, imádom. Ha nem teszik megsértődöm. És így sétálok. Szánalom.

Nektek semmi sem jó.

Neked, az elfogadás lemondás, a kedvesség gyengeség, a nyugalom unalom.

Szép életet, én minden szörnyűségeddel együtt Istenítettelek, egekbe emeltelek, mint még soha senki. 

Majd egy évig szenvedtem a semmiért. 

Észrevétlenül.

De már nekem sem kell.

Mert te nem az vagy, akinek hisznek.

Az vagy amitől a legjobban félsz.

Nem szeretnék többet rólad!

Nyugalom, gyűlölni képtelen vagyok, mindenkit szeretek.

A neve, és az osztálya, ahova tartozik. Alsó középosztálybeli - mindig ez volt a legszimpatikusabb. Trógerlét, de néha belefér egy kis sikk.

Anyám azt mondta ne hozzak szégyent rájuk. Mondjuk bezárhatta volna a bárszekrényt.

Két óráig tartó laza, reggeli készenlét. Meg majd az esti. Ettől lennék önmagam? 

Nem tudom ki veszi, komolyan amikor azt mondom, hogy megőrültem ,de tényleg így van. 

Te, érted amit írok?

Remélem komolyan vesz majd, nem úgy mint eddig....bárki.

Jó lenne nem elszalasztani az összes lehetőséget, tudod téged, meg másokat. De semmi materiális fosra ne gondoljatok, ha rólam van szó..

Rákattantam a britpop-ra.  

És tegnap rájöttem, hogy a kevesebb néha tényleg több. 

Ezek művészkezek, nem erre a munkára teremtettek!  

"Jó úton haladnak afelé, hogy rettegésben éljék le a hátralévő életük is." -Megszoktuk. megszoptuk

"-Ti szoktatok idehányni is? MI?"

"-Nem mi általában nem ide szoktunk."

Ezen még mindig meghalok:'D

 Egyébként konkrét kalandregényeket álmodok meg. A Harry Potter is így született nem?

Indiánok, robotok, oroszlánok, macskák, szellemek, gyilkosok, ládák(?), képzelt szobák.

Megint csináltam valami hatalmas balfaszságot, amit remélhetőleg még helyrehozhatok, bár van egy kis rizikója.

Szerintem megtalálható mindenkinél az a pont amivel erősen meg lehet fogni. Ebben igazán jó vagyok, csak alkalmatlan, és gyakorlatlan. Fejben megy. De majd most.

Bánnám ha nem tenném meg. Már most bánom.

Elég sok faszságot csináltam az utóbbi időben, amik nem a többiek ellen irányultak.Nem akarok soha, senkit bántani. Csak fogyatékos vagyok. 

Szóval megint a levelekhez folyamodom, csak talán könnyebb lesz ez egy olyan emberrel aki az igazi énemet ismeri, és vélhetőleg nem egy seggfej. Meg kedvel is valamennyire. 

Annál a kettőnél meg nincs is elkúrtabb fos a világon, úgyhogy már nem hat rám.

Amíg beteg voltam kénytelen voltam elfoglalni magam, és gecijó dolgokat találtam:

Tehát

A True Detective baszott jó volt, nézze meg mindenki, mert érdemes. A Hannibal is klassz. A Wall Street Farkasa meglepően jó volt, még haluztam is vele. Komoly.

Az Arctic Monkeys-ra vagyok még rákattanva,de veszettül, Miles Kane is jó. A My Mad Fat Diary is egész jó, bár elég felbaszós, egyszer szétalázom,egyszer imádom. Most még a The Network is nagyon üt.pedigfos

A Green Day meg nevetségesen próbálja helyrehozni amit szétkurelt 2012-ben. Azért drágák meg minden.

A. és M. jók! (nemazAMbadumtsssststs)

Lebukik a víz alá....és jön a másik, aki csak beszél, de nem mond semmit. Csak mondana.

Nem hiszem, hogy lehetne rajtam segíteni. Én vagyok minden szar okozója, ami velem történik, csak arról nem tehetek aki vagyok. 

Már nem nagyon érdekel mi lesz. Nem várok senkire és semmire.

Azt hiszed fájni fog? Tőled semmi se.

Tényleg hasonlítunk vele, de én vagyok a rosszabb.

Nem tudok nem gondolni. Már nem is akarok, akkor már tényleg minden kiveszne.

Majd holnap, majd holnap, majd este,majd délután, majd,majd.

Soha.

Nincs  aki ezt megértené.

Felemészt.