Önmegtartóztatás, Önkontroll.

Szeretlek, de néha olyan pofont adnék, hogy egy hétig üres telekre csengetnél

Mert ha kérnem kell, többé nem akarom

"A legrosszabb érzés, amikor úgy érzed, hogy zavarod azt az egyetlen embert, akivel beszélni szeretnél. Amikor a válaszai hidegebbnek, rövidebbnek tűnnek, mintha csak elviselnék a jelenlétedet, ahelyett, hogy valóban akarnák. Habozol az üzenetírás előtt, átírod a szavaidat, azon gondolkodva, hogy túl sok vagy- e annak, aki valaha úgy éreztette veled, hogy elég vagy számára. Fáj, mert csak az ő idejét akartad. Az ő figyelmét. A kedvességét, amit olyan könnyedén adott. De most úgy néz ki, vagy úgy érzed, mintha megszakadt volna mindez. Mint egy nem kívánt vendég egy helyen, amit egykor otthonnak hívtál.. Elkezded túlgondolni: tettem valami rosszat? Ellököm magamtól? Vagy egyszerűen csak már nem érdeklem? És ez a bizonytalanság, ez a csendes távolság, jobban bánt, mint bármilyen kimondott szó. Megpróbálsz visszahúzódni, hogy megvédd a szívedet. De legbelül mindössze annyit szeretnél, hogy észrevegyenek. Megnyugtassanak. Emlékeztessenek arra, hogy még mindig számítasz. De néha a csend, hangosabb a szavaknál. És ez, ami a legjobban fáj."