Soha ne add fel

aki tudja mi a küzdelem

úgy mint én

olyan ember

aki az ölébe veszi a lábamat

amikor túl nehéz felállnom

olyan ember aki pontosan

azt adja ami kell

még mielőtt tudnám hogy kell

olyan szerető aki hall engem

akkor is ha nem beszélek

na éppen ilyesféle megértésre

Ami gyengéd, de mégis határozott.

Amitől a világodat nem tudod.

Ami felébreszt, de kifáraszt.

Ami hosszú.

Ami után csak nevetni tudsz.

Ami szétszed, hogy újból összerakjon.

Ami után bár szédülsz, mosolyogva teszed azt.

Ami szenvedélyes.

Ami érzéki.

Ami eggyé olvaszt.

- nem a film szamit amit neztetek

Hanem hogy kozosen “aludtatok be rajta”

- nem a zene szovege.

Hanem mit ereztel mikor egy headseten kozosen hallgattatok.

- nem az szamit utalod-e a teat.

Hanem hogy mikor beteg voltal o fozott neked

- nem a szeme szine…

Hanem ahogy rad nezett vele

- Nem a vegzettsege

Hanem az erettsege

- Nem a meretei

Hanem hogy mekkora a szive

- Nem a helyek ahol jartatok

Hanem hogy ertelmet adott azoknak a helyeknek

- Nem amiket mondd

Hanem ahogyan kimondja

- Nem az szamit hanyan basztak fel az nap

Hanem hogy egyetlen szava megnyugtatott..

- Nem te szamitasz vagy o

Hanem Ti..

Aztán eltelt pár év, és mikor az összetört szívem darabjai felett sírva édesanyám karjaiba zárva vigasztalt, már biztos voltam benne, hogy tévedett. Nem a szerelem fáj. Az emberek.

ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.

Hanem azért, mert, ha maradok, megbocsátottam volna olyan dolgokat is, amiket nem szabadna megbocsátani.