versfélék

Csak nézz rám... de ne így, azt akarom, hogy úgy nézz rám, hogy láss is.

Amikor azt hiszed nem vagy olyan részeg, de rájössz, hogy kb 5 perce a rossz végén akarod meggyújtani a cigarettát és örülsz, hogy nem gyújtottad fel a lakást.

Akkor jössz rá igazán, hogy nincs senkid, amikor otthon vagy este egyedül, full részegen, hogy menni nem bírsz és az öledbe hánytál, de nincs egy kibaszott lélek, akire rá tudnál írni, akit fel tudnál hívni. Szüleidet nem akarod mert szégyelled, mást meg nem érdekelne a kínod, az egész kapcsolatotok kibaszott felszínes fos. Néha úgy felmerül bennem, hogy más életem lenne-e, ha nem kúrtak volna szarrá tizenévesen vagy tényleg csak az én lelki gyengeségemen múlik az, hogy a társadalom legalja alatt nyitom szét a lábam, hogy egy pohár rumért hasbakúrjanak?

I was scared I was angry I was pathetic I was difficult and yet, I was just a kid