"RemĂ©lem egyszer rĂĄjössz, hogy nem Ăgy kellett volna elintĂ©zni a dolgokat. Hogy elĂ©g lett volna beszĂ©lni, elmondani, amit Ă©rzel, Ă©s nem eltĂĄvolodni. MĂ©gis, közben remĂ©lem azt is, hogy nem kell majd ugyanazzal a fĂĄjdalmas tudattal Ă©lni, amivel most Ă©n kĂŒzdök. Mert Ă©n mĂ©g most is minden nap Ă©rzem a hiĂĄnyod, a kimondatlan szavak sĂșlyĂĄt, a csendedet, ami hangosabb minden szĂłnĂĄl. De bĂĄr mennyire fĂĄj, megtanulom, hogy a szerethetĆsĂ©gem nem attĂłl fĂŒgg, hogy te hogyan döntesz, hanem attĂłl, hogy Ă©n magam elfogadom Ă©s Ă©rtĂ©kelem magam. Ăs egyszer majd Ășjra kĂ©pes leszek szeretni... tisztĂĄn, bĂĄtran, a fĂĄjdalom emlĂ©keivel, de mĂĄr nem rabja annak, aki elment."
- Ismeretlen

























