Keresem a helyem

Ne akard erővel megtanítani a zebrát hogyan legyen pöttyös csíkos helyett

Néha azt kívánom hogy szeretnék testrázósan zokogni,elkeseredetten sikítani, könnyfakasztóan hahotázni, gyomorgörcstől megfeszülve rettegni, igazából BÁRMIT csinálni, mert jelenleg minden sokkal jobb mint ez a már sok ideje tartó elűzhetetlen és monoton közöny amit érzek.

Onnan ismerhetsz meg, hogy az arcomat látod majd a hátam helyett, ugyanis szembe megyek a tömeggel

Riadtan nézek körbe, keresem a tekinteteket. Csupán egyetlen az enyémmel összefonódó tekintetre lenne szükségem. Egy mosolyra. Biztatásra várok, szeretetre és támogatásra. Ám az egyetlen érintés amit érzek magamon, egy hideg fuvallat ami végigsimít a hátamon. Utánad kutatok hevesen, Te vagy az utolsó reményem. Csak ekkor értem meg: arra döbbenek rá hogy a helység üres amelyben állok, teljesen egyedül vagyok.

Némaságod egyetlen gyógyszere valóban csak a könnyem lenne? Nincs jól ez így

Vannak bennem olyan törmelékek, melyeket még te sem tudnál összekaparni, de tán ráépíthetnénk közösen valami újat, valami szépet

Volt egyszer egy fiú, aki némi együttlét után közölte hogy kiismert. Most van egy fiú, aki nap mint nap azon van hogy megismerjen. Hasonló a két fogalom, mégis összehasonlíthatatlan a két hozzáállás.

Ne kérdezd mit érzek: ami bennem zajlik az megfoghatatlan, leírhatatlan és felettébb illékony..

Olykor a némaság tud lenni a legfülsértőbb zaj

Nem gond ha nem vagyok szimpatikus, én se kedvelem magam

Néha felbukkanó kincset érő röpke boldog időszak, kérlek szépen, sokasodj!

Az állatok azok a lények, akikkel magányban lehetsz magányosság nélkül

A kimosott szennyest nem szégyen kiteregetni