Szeretethiány.

Nem azért lettem csendesebb, mert nincs bennem semmi. Hanem mert rájöttem, hogy nem mindenki érdemli meg a legőszintébb verziómat.

A legnagyobb börtön néha a saját elméd. Mert hiába akarod elengedni, a gondolataid újra és újra ugyanoda vezetnek.

Volt valami a mosolyodban....

Néha fájdalmasan csap arcon a felismerés hogy én sosem leszek elég jó..

fáj beismerni, de magányos vagyok

Taszítom a törődést és a szeretetet ,mégis a legjobban ezekre vágyom.

Társak vagyunk, nem ellenségek…

Nem is értem minek töröm magam... Kurvára felesleges

Tudod sosem volt tervem életem ezen szakaszára. Csak sodródók az árral, tehetetlenül. Reménykedve, hogy a pillanatnyi boldog percek örökké tartanak.

Önpusztító életmód.