I’m a sensitive little demon

gondolkodsz

mit mondhattál volna

mit tehettél volna másképp

az agyad nem áll le

csak pörög és pörög

egyre jobban tönkretesz

Introvertáltnak lenni nem egyszerű dolog. Kezdjük ott, hogy szerintem jó páran nem is tudják,hogy ez mit is takar. Volt már ilyen emberhez szerencsém és ő fel nem foghatta, hogy miért viselkedek úgy ahogy. Azok az emberek akik közelednek felém többnyire extrovertáltak, hisz máskülönben aligha kezdeményeznének, de minden esetre nem mondogatnák állandóan, hogy “milyen csendes vagy”, hanem megértenék. Ez az egyik legzavaróbb és kínosabb pillanat, talán még magánál a hallgatásnál is rosszabb. 

Nem tudom milyen érzés lehet úgy tényleg extrovertáltnak lenni, de úgy gondolom, hogy ezek az emberek azt hiszik, hogy világi természetes dolog hogy ők nyitottak másokkal szembe és mindenki másnak ilyennek kell lennie. Nincs olyan hogy feszeng, zavarba jössz, meg se szólalsz (ha a akarnál se tudnál, mert az agyad leblokkol)…na szóval hogy ilyen nincs. Nyitottság, harsányság, közvetlenség és társai létezik csak.  Nyilván vannak kivételek itt is és nekik hatalmas pacsi, hogy kivárják türelmesen míg képes leszek kicsit is megnyílni és nem “juszt sem szólalok meg” elv alapján működök.(Hozzá tenném, hogy ezt eltekintve nincs semmi bajom az extrovertáltakkal, hiszen nélkülük valószínűleg unalmas lenne a világ).