•Pesszimistának könnyű lenni•

Szoktál-e néha meg-megállni, És néhány percre megcsodálni A zöld mezőt, a sok virágot, Az ezerszínű, szép világot, A dús erdőt, a zúgó fákat, A csillagfényes éjszakákat, A völgy ölét, a hegytetőt? Nem, neked erre nincs időd! 

Szoktál-e néha simogatni, Sajgó sebekre enyhet adni, A hulló könnyeket letörülni, Más boldogságán is örülni, Meghallgatni, akinek ajka Bánatra nyílik és panaszra, Vigasztalni a szenvedőt? Nem, néked erre nincs időd! 

S ha est borul a késő mára, Készülni kell a számadásra, Mérlegre tenni egész élted, Tettél-e jót, láttál-e szépet, És nincs más vágyad csupán ennyi, Nem rohanni, csak ember lenni, Hiszen már látod a temetőt! De most már késő!… Nincs időd! 

Addig nézlek, amíg végül alig ismerek rád.

Csak hallgasd némán, hogyan válunk szét,

És hogyan válik minden a földdel egyenlővé..."

Jobban aludnék

Ha póló nelkül

Itt feküdnél mellettem.

Atkarolnál.

De lehet hogy akkor nem aludnék