Mágus kalandjai

*hajnali 2*

Kolléga: gyerekem reggelente nem sír, csak nincs kedve oviba menni.

"Ha közel a csúcs, fogy a levegő, nem elég

Repülök amúgy

Csak most pont lefelé

Felakad a szem,

Remeg ez a kéz, felemészt

Álmodni könnyű

Napraforgóra

Ránehezedő hideg

*december este, nagyvárosi állomás, átszállásra várva, fagyos szél, hó, hideg*

-Csókolom, 2 felnőttet szeretnék Bécsbe.

-Melyik vonatra?

-Tyűű... Nemtom, mikor megy arra vonat?

-Melyik nap szeretne utazni?

Mely ugyan nem szól a zongorán sosem,

A sok billentyű elvonja a figyelmet

De nélküle az egész nem ér semmit sem

Te vagy nekem az utolsó pillanat

Mielőtt a peronról elindul a vonat,

Az utolsó másodperc, mikor inthetek

Szemed ragyogását magammal vihetem

Te vagy nekem az elsárgult levél

Melyet egy pocsolyába fúj az őszi szél

Ugyan az élet számára véget ért

De színében hordozza a nyár emlékét

Mert az vagy nekem, mi másnak semmi sem

Amitől az élet mégis olyan, amilyen

Minden olyan dolog, mitől más ember fél

-Hallod, érezted már magad feleslegesnek?

-Na, miért? :D

Hallasd hát te is a hangodat

Csináljunk felfordulást

Egészséget, jobbulást

Most dolgunk van, keljél fel

Jegyben járj a jelennel

Lázadni, zajt csapni kell

Ébresztő, fel a kezekkel!"