It's all in your head!

Egy ezelött két nappal készült szatelitkép a Prince Edward - szigettől kiinduló érdekes felhőalakzatról. A felhők a sziget fölött áthaladva, a helyi légáramlatok hatására vették fel ezt a szakadozott, hullámzó alakzatot, majd a szigettől távolodva a magasba emelkedve szétterjedtek.

Élő közvetítés ITT  - 19:30 GMT 

Több kép itt --> http://raskalov-vit.livejournal.com/131308.html?page=2

 Soha nem volt ennyire erős a magyarellenes politika Fekete Március óta. Ott tartok, hogy a Kárpátokat nem merem elhagyni déli vagy keleti irányba. Pedig imádok kirándulni, a tengerparton ébredni egy kemény buli után, vagy fesztiválra, koncertre járni a fővárosba (legtöbb zenei esemény ott kerül megrendezésre). Olyan alkalom is lesz, amikor két országot fog kelleni átutazzak egy jó koncertért. Ez van. Magyarnak lenni kemény dió Erdélyben. Tökös legények vagyunk, az biztos. Kár, hogy egyeseknek a fejük helyén is tök van.

Ennél jobban nem hiszem, hogy lehetne jellemezni az álszent papokat. Hitlerizmussal vádolni az ateizmust, amíg ők gyerekek megrontóit bújtatják, a kétszínűség tetőfoka.

Kezd nagyon tele lenni a tavasz felé lépkedő hócipóm a székely-zászló sztorival. Egy nagy lófasz, úgy a román, mint a magyar részére is. Minek kell, az amúgy is jelentősen romlott viszonyt, a szocialisták hatalomra kerülése óta, a két nemzet között tovább rontani? Én magasról leszarom, nem csak a székely lobogót, hanem az összeset ezen a bolygón. Értem én, hogy egy primitív civilizáció vagyunk még mindig, és a szimbólumok sokat jelentenek nekünk, sőt, ha nem tisztelem őket, akkor nemzetellenes, hazaáruló vagyok. Mindez csak azért, mert nem mutatok tiszteletet egy darab színes rongynak, ami körül hetek óta vitáznak. Ki tegye ki? Hova tegye ki? Ide ne tedd ki! Tedd ki oda! Te kiteszed? Mikor teszed ki? Ha én kiteszem, te kiteszed? Most komolyan, mi ez??? Jön Március 15. - e, egy ünnep amelyet itt Erdélyben is ünnepelünk, és kedves román ajkú, agymosott lakótársaink még mindig abban a hitben élnek, hogy Magyarország vissza akarja kapni ezt a földet. Biztos igazuk van, főleg a több millió román lakossal bónusznak. Mekkora öröm lenne ez Magyarországnak, nem? Nem elég a cigányokkal a probléma, majd jönnek a románok is, hadd legyen elfoglaltsága az unatkozó magyar népnek. Kinek az érdeke ez a primitív cirkusz? Tényleg eddig alacsonyodik a politika, hogy más országok dolgaiba avatkozik, hogy ezzel nyerjen szavazókat otthon? Ezek meg itt kontráznak, úszítják a népet, mint tavaly is írtam, évről-évre rosszabbodik a viszony, és nincs javulásra kilátás a jövőre nézve sem. Mondom ezt azért, mert újabban az székelyföldi autonómiával borzolják az idegeket, holott sem az idő, sem a kormány nem alkalmas ennek a lebonyolítására. Egyáltalán mi a bánatnak az autonómia egy unióban? Amikor a világ a globalizáció felé tart, a fejletlenebb, lemaradt országok két menedéket találnak: a szimbólumaikat és a történelmüket fitogtatják. Nincs jelenük, jövőbe néző ablakuk sem, csak a múlt teszi őket büszkévé. Azon meg semmit nem tudunk változtatni. Aki nem elégedett, az mehet ameddig a szem ellát, senki nem állítja meg. Szabadon lehet közlekedni, munkát vállalni, csak az a baj, hogy ha itt nem szeret dolgozni, kint sem fog. Sehol nem könnyű, a sok kölcsön elcseszte a gazdaságot az egész földkerekségen. Csak a fénymásoló Kína, meg az arab olajkereskedők nem érezték, érthető okokból. Na meg a mexikói drogbárók. Erre jön habnak a tortán a székely zászló, naponta ide-oda dobálva a hírekben. A másik érdekessége a dolgoknak, hogy népszámláláskor alig 600 - an vallották magukat székelyeknek, mindenki más magyarnak könyvelte el magát. Az én kérdésem az lenne, mikor leszünk végre emberek is? Lehetek én német, angol, francia, holland, magyar, román, beduin, de ez mind hiábavaló, ha nem tudok ember lenni. Senki nem szeretné még egyszer átélni a marosvásárhelyi eseményeket, amire nem szívesen emlékezik egyik tábor sem. Akkor megmutatta magát a csordaszellem, hogy mennyire könnyű az orruknál fogva vezetni a buta embereket. Senki nem tilthatja meg, hogy magyar legyek. Akkor sem, ha nem engedik használni a szimbólumokat, ami ezt jelképezné. Senki nem tiltja meg, hogy magyar nyelven olvassak, írjak, színdarabot nézzek, beszéljek, gondolkodjak. Ha egy ország törvényei tiltják más szimbólumok használatát hivatalos intézmények épületein, akkor el kell fogadni. Ha egy országban egy hivatalos nyelv van, akkor azt is el kell fogadni. Ugyankkor minden lehetőséget megadnak magyarként élni. Minden településen, ahol a magyarság egy bizonyos százalékot elér, ott a magyar nyelv is szinte hivatalos. A könyvesboltok polcai roskadnak a magyar nyelvű könyvektől (csak a vásárlók hiányoznak), az újságosok standjai tele vannak magyar publikációkkal. Vannak magyar színtársulatok is, és mindenféle más kulturális rendezvények, szervezetek. A templomokban a papok magyar nyelven butítják a népet, az iskolákban magyar nyelven lehet okulni. Magyar egyetem is van, ugyebár, a Szapiencia. Minden adott, csak el kell fogadni és kihasználni. Nehogy már egy darab rongy döntsön arról, hogy hova tartozom. El tudom fogadni, hogy ezek az apróságok sokat jelentenek egyeseknek, de nem tudom megérteni, miért akadály valaki számára a hiányuk. Szóval, semmi jó nem származik ebből a cirkuszból, csak a sarat dobáljuk egyik udvarból a másikba. Persze, lehet és kell is ezen a jövőben változtatni, de mindennek megvan a maga ideje. Most nincs itt a nemzeti fitogtatásoknak, hiszen nélkülük sem túl rózsás a helyzet. Ettől függetlenül, Boldog Március 15.-ét minden magyar földlakónak.

Ha már társadalmunk részévé tettük a pénzt, mint mindenek urát, kiderült az is, hogy mennyi baromságra költekezünk. Háborúk, értelmetlen események sorozata, katonaság és rengeteg más fölösleges dolog, ha megtanulnánk egymással békében élni. A természet megmutatta, hogy ki az úr a háznál, és ha nem vigyázunk, nagy eséllyel megyünk a dinók után. Nincs egyetlen épkézláb terv sem kidolgozva egy aszteroida eltérítésére, vagy bármilyen módszer amely megmentené a Földet egy ilyen fenyegetés esetén. Természetesen a pénz az egyik fő ok. Mennyire idiótának kell lenni, nem gondolva arra, hogy hiába tömjük tele a zsebünket itt a Földön, hiába leszünk a földi örömök rabjai, ez semmit nem számít az Univerzumban. Miért ennyire nehéz együtt menni előre? Nem olyan nagy ez a bolygó, miért ne lehetne együttesen, a természet törvényei szerint előre araszolgatni az életben? Az élet egyik fő értelme, a túlélés, a terjeszkedés. Mi ez ellen dolgozunk. Na most, ha holnap bemondja a híradó, hogy egy aszteroida közelít, és be is fog csapódni (egyébként, erre minden esély megvan 2106 környékén), búcsúzkodáson kívül semmit nem tudnánk csinálni. Visszaépíteni mindazt, amit eddig megtettünk, nagyon sok időt venne igénybe, persze, ha maradnának túlélők. Atombombákkal semmit nem érünk ellenük, mert szétrobbantani egy felénk közeledő űrsziklát, hogy majd több darabban zuhanjon ránk, nem megoldás. A homokos-kavicsos összetételűek pedig elnyelnék a robbanás erejét, meg sem kottyanna nekik. Az megint hátrány ugye, hogy az űrben nincs légkör, így a robbanás ereje jelentősen csökken. A technológia adott, képesek vagyunk cikázni a Naprendszerben, képesek vagyunk bázisokat létrehozni más égitesteken (sokkal olcsóbb és minden szempontból gazdaságosabb lenne a Holdról indítani űrhajóinkat, mint a Földről - alacsony gravitációs erő és nincs légkör). A Naprendszer ki tudná elégíteni minden igényünket a fejlődéshez, még akkor is, ha egyszer feléljük a tartalékokat. Ez abban az esetben, ha csak a bolygónkét éljük fel, itt ragadva, öngyilkosság lenne. Milliárdokat költünk egymás pusztítására, de megmentésünkért szinte semmit. Néha arra a következtetésre jutok, hogy ez egy velünk maradt állati ösztön. Védjük a területünket, mint a csimpánzok az őserdőben. Miért ne lehetne a Föld mindenkié? Csal Lennon tudott erről álmodozni? Az biztos, hogy iszonyatosan nagyot kellene változnia az emberésgnek minden szempontból, de nem lehetetlen. Néha a pénzhajszáról is az állati ösztönök jutnak eszembe. Régen az ember a vadat hajszolta, azon múlt az élete. Ma, a vadhoz juttató eszközt hajszolja, mert jelen társadalmunkban az eszközön múlik az élete. Szóval, küldhetünk robotot kóvályogni a Marsra, építhetünk elektromos autót, 3D-s tévét, a fizika törvényeivel vetekedő hullámvasútat, szociálisan még mindig primitívek vagyunk. Kár lenne elpazarolni az értelmet, amit a természet adott. Nietzsche szerint az ember önmaga fölé kell emelkedjen. És milyen igaza van. Kár, hogy ez az egyébként fantasztikus gondolat volt egyik alapköve, az emebriség talán legnagyobb önmaga ellen elkövetett bakklövésének.