Elhunyt Jonas Wray, Jeremy Wray testvére és szintén pro deszkás. A Wray fivérek a 90-es évek óta nagy hatással voltak szinte a mai napig a gördeszkázásra. Pályájuk kezdete óta szinte összenőttek és legjobb barátokként nagyon sokakat inspriáltak, a 90-s évek gördeszkázásának megtestesítői.

cikk: 04:10 perc olvasás videó1: 03:42 perc videó2: 00:17 perc

Jeremy Wray kétség kívül minden idők egyik legnagyobb gördeszkása. A lehetetlenség határát súroló trükkjei újra és újra felvetették a kérdést: mi az, amit még meg lehet csinálni egy gördeszkával? A híres víztorony ollie-ja a mai napig az egyik legőrültebb trükk a gördeszka történetében. (A No Comply Network-ön megjelent interjú szerkesztett változata.)

Azzal kezdem, amit általában mindenkitől megkérdezek az elején: szerinted létezik valóságos kapcsolat a gördeszkázás és a kreativitás között? Úgy gondolom, hogy kétségkívül összekapcsolódik a kettő. Legalább is régebben így volt. Számos deszkás a 80-as, 90-es évekből egyben művész is volt vagy dizájner és kreatív körökben mozgott. Én igyekeztem mindig is felnézni azokra, akik előttünk voltak, tanulni tőlük és megpróbálni úgy csinálni a dolgokat, hogy büszkék legyenek rám.

Jó pár cipő tervezésében részt vettél annak idején. Mesélnél erről? A cipőtervezésbe legelőször a Dukes Shoes kapcsán csöppentem. Ott teljesen az alapoktól alkothattam meg, amit szeretnék. Nekem kellett a brand nevét kitalálnom, megterveznem a cipőket, a logot de még a dobozt és a cimkéket is. Hatalmas vállalás volt és nagyon élveztem, hogy mindent én rakhatok össze.

Miután ez a márka befutott, Rocco eladta (Steve Rocco, tulajdonos és a World Industries alapítója) így Jamie Thomas-hoz, Chris Miller-hez és Jose Gomez-hez csatlakoztam, hogy segítsek az Adio Footwear megalkotásában. Újabb nagyívű projekt, de ezúttal legalább mind olyanokkal dolgozhattam együtt, akikkel valami egyedit tudtunk létrehozni. Jó néhány kiváló deszkás cipőt csináltunk az évek alatt.

Miután az Adio-t is eladták, terveztem egy újabb cipőt, ezúttal az Element-nek, amiben felhasználtam az eddigi összes tudásomat és megalkottam egy elég masszív deszkás cipőt. De nem sokkal utána az Element leállította a pro cipő programját. Az elmúlt 16 év java részében cipőket terveztem és komolyan megfordult a fejemben, hogy a jövőben is ezzel fogok majd foglalkozni, de a soron következő lehetőség nem jött el, legalább is még nem.

""Az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy ki is valójában.""

Mit ajánlanál azoknak, akik még csak most bontogatják a kreatív szárnyaikat? Erre mindenki rögtön rávágná, hogy „Légy önmagad!” Ez a legjobb és a legrosszabb tanács is egyben. Az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy ki is valójában, kiváltképpen fiatalkorban, amikor alakulóban van a személyiség. Így a legjobb tanácsom az, hogy hallgass a szívedre. Ha jónak találsz valamit, az nagy valószínűséggel az is – neked - attól függetlenül, hogy mások mit mondanak róla. Ha valamit nem érzel őszintének vagy erőltetett a művészetben, de ez a deszkázásra is igaz, akkor az nagy valószínűséggel az is és ezekre a benyomásokra érdemes odafigyelni.  

A gördeszkás világon kívül van általad igen tisztelt tervező? Hogy őszinte legyek, nem nagyon lépek ki a deszkás világból. De mindig is rajongtam a letisztult és intelligensen megtervezett munkákért. Van néhány dizájner, aki szerintem nagyon jó ebben: Benny Gold, Bohnam, a Loser Machine, a Dark Seas és Shepard Fairey, hogy említsek párat.

Mikor indítottátok a Wraybros-t, ki van a csapatban és mi a cég filozófiája? A testvéremmel, Jonas-szal indítottuk a Wraybros-t 2013-ban. A csapat jómagam, Jonas, Paul Luna és Pat Channita. A 90-es évek óta deszkázunk együtt. A célunk az, hogy jól érezzük magunkat miközben jókat deszkázunk és így kiszakadunk egy kicsit a világból.

Min dolgoztok mostanság? Az újabb póló, sapka és lap kollekción dolgozunk. Szeretnénk pár video-t is csinálni azokkal, akikkel együtt szoktunk hajtani. De semmi túl komoly.

Mit emelnél ki a gördeszkás karrieredből? Nemrég újra felkerestük azt a San Diego-i spotot, amit a Color video bevezetőjében ollie-zok. Arra emlékeztem, hogy nagyon hosszú, mert lemértem a lábammal és úgy szűk 6 méterre saccoltam. Ezúttal vittem magammal mérőszalagot és nem csak, hogy eléri a 6 métert, de a felvétel alapján, ahova érkezem, az meg is haladja azt, így ez az első dokumentált 6 méter hossz fölötti ollie. Még most is elképesztő a számomra, hogy lehetséges volt ekkorát ollie-znom, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban 39-40 mm-es kereken gurultunk. Örület.

Igen, te mindig is bevetted a legnagyobb dolgokat, tetőket, rengeteg nagy magasság és veszély. Mi vitt arra, hogy ezeken a helyeken deszkázz? Fejben ki tudtam kapcsolni a magasságot és csak az áthidalandó távolságra fókuszáltam. Ha meg tudsz csinálni bizonyos trükköket síkon valamin át, vagy lépcsőről, akkor a helyes gondolkodásmóddal ugyanazt meg tudod csinálni bármilyen magasan, akár tetőkön át is. A legnagyobb rizikó az lehet, hogy nem mész elég gyorsan, hogy át tudd ugrani. Én próbálok inkább mindig gyorsabban menni, hogy magabiztosan átugorjam, minthogy véletlenül felakadjak.

Korábban említetted az „erőltetett” stílust. Miért gáz szerinted, ha valaki utánoz egy stílust, amin érződik, hogy nem igazán az övé? Szerintem nem mondok újat, ha azt állítom, hogy bizonyos mozdulatok, vagy természetellenes kéztartások pl. miután bejön egy trükk csak attól nem lesz laza, hogy más valakinél jól nézett ki egy videóban. Biztos sokan nem értenek ebben egyet velem, amivel nincs is gond. Ízlések és pofonok. Ami nekem bejön és szerintem laza, az nem biztos, hogy másnak is úgy áll. Úgy gondolom, hogy a deszkázás természetesen néz ki a legjobban.

Igazad lehet. Mik az említésre méltó terveid a közeljövőben? Szeretném, ha a Wraybros brand növekedne, fejlődne a művészeti értéke, a grafikák kifinomultabbak és az arculat minél letisztultabb lenne. Emelni a termékeink minőségét, ameddig csak lehet és eljuttatni őket minél több skateshopba. Lesznek kollab-ok más brand-ekkel is, legújabban például a Forty-val, akik indítanak egy „designed by” sorozatot. Ez lesz a következő projektem.

Remek! Köszönjük, Jeremy.

Folytassuk egy újabb legendával. Jeremy Wray 1997-ben azzal került a Thrasher Magazine címlapjára, hogy átolliezott két víztorony között. Ez nem az első nagy (vagy inkább hosszú) ollie-ja volt, mégis legendássá vált a fotó és maga a trükk is. 22 év után a Jenkem Mag visszatért Jeremy-vel a tett helyszínére.

Azóta sem vállalta be más. Jeremy azt mondja, hogy annak idején azon gondolkodott, hogy ha át tudta olliezni, akkor más trükkökben, FS180-ban vagy kickflip-ben is lehetséges lett volna. Elég para “csak” az ollie is és ahogy látjuk, eddig senki más nem vállalta be. Korábban, a The Nine Club-ban is beszélt a részletekről, ilyesmiket:

“Nekifutásból átugrottam oda és vissza is, innen már tudtam, hogy ollie-ban is menni fog.”

“Nem volt időnk teljesen eltakarítani a koszt, így ahogy hajtottam ezerrel folyamatosan éreztem, ahogy a kis kavicsok pattognak el a kerék alól. Az érkezési oldal még koszosabb volt. Reméltem, hogy nem akadok le.”