#wokame

Finom volt a reteksaláta is, fekete szezámmal megszórt elénk zöld  azukibab, hónapos retek és nyomokban a sárga savanyított retek (takuan) és egy szójaszószos és wasabis, enyhén alkoholosnak tűnő szósszal meglocsolva, de nem nevezném egy kihagyhatatlan salátának, nekem jól jött a csípős kaja elé egy kis semleges étel. 

Ellenben a két leves, a kókuszos mangóleves és a ház ramene egészen ízletes volt és ajánlom mindenkinek. A mangóleves (700 körül), hideg és édes, leginkább egy tápióka gyönggyel feldúsított mangó lassira hasonlított egy menta levéllel a tetején (,ami meg kell hagyni, nagyon illett az ízvilágba), de ez valóban inkább a desszert kategória.

A ház ramene (kis adag 890 ft) -- amit elfelejtettem lefotózni, így a hely oldaláról loptam ide egy képet róla -- nekem nagyon bejött. A ramen japán típusú, kicsit zavaros alaplé, a tészta búzatészta, ezen felül algalapocskák, fél főtt tojás és szójabab csíra és valami annyira finom és omlós marhahús, hogy tényleg felsírtam. Az alaplé elég erőteljes, nem a vízízű, hirtelenfőtt kínai ramenre hasonlít, hanem még a phonál is dominánsabb (és láthatóan sűrűbb) erősen húsos ízű (ezt vegáknak nem ajánlanám még hús nélkül sem).  

A hely ramene

Forrás: WoKame facebook oldal

A helyben szimpatikus még az, hogy a gluténérzékenyekre is gondoltak és van mindenből tamari szójaszószos verzió is és rizstésztával is lehet mindent kérni. Mi a háromfős kajánk végén kaptunk egy csokival töltött, sült mochi golyót is grátiszként, ami arra a kérdésre lehetett a látványkonyhán dolgozó szakácsok proaktív válasza, amit egymás között az asztalnál félhangosan feltettünk, hogy ehet-e itt valaki gluténmentes édességet. A kiszolgálás is megfelelő volt és nagyon gyorsan kihoztak mindent, és a króm bútorok mellett családias volt bent a hangulat.