#varadilili

Az ívelt, fényes felületű sárga falaktól olyan érzése volt az embernek, mintha minden lépésnél megmozdulna alatta a padló. A hipermodern négyes után pedig az ember visszacsöppent egy 40 évvel ezelőtti állapotba. Sötétebb, tompább fények, levegőtlenség, szűk terek és rozsdásodó szerelvények. A sínek feletti falon pedig a megállók, mindenféle szürke betűkből összerakva. „Kálvin tér”. Anna minden nap hosszan nézte a feliratot. Közvetlenül egy óriásplakát mellé írták, mintegy tájékoztató jelleggel. „Vajon milyen nehéz lenne elérni a „K” betűt?” Ez a kérdés motoszkált benne minden egyes alkalommal, amikor a metrót várta. „Úgysem mered!” Anna riadtan nézett hátra. Nem volt mögötte más, csak egy szürke macska, villogó sárga szemekkel. Mosolygott. Traktor, mert így hívták, ő maga is utálta ezt a nevet és nem is értette, hogy az anyja hogyan nevezhette el így, szóval Traktor békésen üldögélt Anna mögött, a székektől nem messze. Néha megnyalintotta a mancsát, elkapott egy-két legyet és bokát. „Igen, ne nézz hülyén, én szóltam hozzád. Traktor vagyok. 34,5 éve lakom a hármasmetró Kálvin téri megállójában. Nemrég megpróbáltam átsétálni a négyesmetróba is, de mikor az alagúton kocogtam volna át, olyan hányingerem lett attól az idióta átjárótól, mint legutóbb valami romlott macskamentától, úgyhogy félúton feladtam. Jó ez a hármas, csak néha füstöl, de azt már megszoktam.” Igazán megoszthatnád velem a táskádban lapuló fél tábla Milkát. Mert bár macska vagyok, de az Oreós Milkának nem tudok ellenállni, sajnos.” És egy alig észrevehető szökkenéssel Anna vállán termett. Anna már beletörődött, hogy az élete úgy általában szürreális fordulatokban gazdag, ezért rezignáltan nyitotta ki a táskáját. Traktor gyorsan kikapta a csokit a belső zsebből és arrébb hurcolta, hogy nyugodtan elfogyaszthassa frissen szerzett vacsoráját. „Nos, nem tudom, honnan ez a beteges vonzódás a betűkhöz, főleg azokhoz, amik nem digitálisan léteznek, de ha gondolod, tudok segíteni abban, hogy megszerezd azt a „k” betűt. Sőt, ha esetleg beindul a biznisz a különleges helyekről szerzett betűkkel, akkor akár olyat is tudok, aki megvenné őket. Szerintem egyszerűbben is lehet verset írni, de kétségkívül romantikusan hangzik, hogy minden betűt külön-külön szerzel meg. Remélem nem lesz hosszú vers… Én pl egy haikuval eléggé ki tudnék egyezni. Kevés szó, könnyű eladni. Dózer, a vörös macska a Pöttyös utcai megállóból biztos rögtön rá lenne kattanva. Nem lesz olyan egyszerű, de muszáj kockázatot vállalnod, szükséged van arra a betűre a vershez. De persze ha nyuszi vagy….” „Nem vagyok nyuszi…asszem” „Hát ez kurva meggyőző volt…Na mindegy. Ha kell a betű, legyél holnap üzemzáráskor a megállóban. Nyugi, nem kell beugranod egy metró elé sem. Na, most menj, le fogod késni a sakkpartit.” Mielőtt Anna reagálhatott volna, Traktor már nem volt sehol. Csak a szétszaggatott Milkás papír maradt utána, de az érkező metró szele azt is elfújta.

MÁSNAP „Bocs, hogy késtem. Dózert nem lehetett lerázni. Jobbról a harmadik szék mögött van egy gomb. Nyomd meg!” Anna engedelmeskedett. Ha már belekezdett, nem fogja csakúgy félúton feladni. Neki kell az a betű! Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy fogalma sincs, hogy hogyan kell haikut írni, illetve hogy a beszélő macskák tanácsait nem biztos, hogy egészséges dolog megfogadni, de már mindegy is volt, mert megnyomta a gombot. Egyszer csak nem kezdte látni a kezeit. Meg a lábait sem. Traktor továbbra is nyugodtan ült mellette. Mikor már csak egy kalap jelezte, hogy Anna hol tartózkodik épp, akkor Traktor négy cikázó ugrással a sínek fölött termett. „Ezt a lebegős trükköt Dózertól tanultam, de úgy gondoltam, hogy te még nem vagy rá készen. Bár lehet, hogy a láthatatlanná válásra sem voltál, de elfelejtettem mondani. Mindenesetre nagy öröm számomra, hogy ilyen szépen megbízol bennem. Te vagy a második ember, aki nem a pszichiátrián kötött ki, miután megszólítottam. Szerintem ezt majd akár meg is ünnepelhetnénk. No de most szerezzük meg a betűt. Az én kis mancsaim elég nyomik az eszközhasználathoz, de mivel mindennap gyúrok, fel tudlak emelni a betűig. A biztonsági kamerák téged nem látnak majd, azt meg mégis kinek hinnék el, hogy egy macska lebeg a sínek felett?!” Kacsintott, a lány fölé lebegett és belekapaszkodott az Anna vállán lévő ruhába. A kalapot otthagyták az egyik széken. Nagyjából 22 és fél perc elteltével a kezében volt. Végre az övé volt a „k” betű!! Nagyobbnak bizonyult, mint amilyennek a peronról látszott, úgyhogy ki kellett találni, hogy hogyan viszi ki a megállóból. „Én szívesen megőrzöm neked a betűket”- mondta Traktor. Közben furcsán villant egyet a szeme. Anna nem vette észre. ”Ismerek a föld alatt pár jó tároló helyet. Szerintem pedig legközelebb esetleg lopjunk magánhangzót. Például egy „a” betűt. Abból úgyis kell majd néhány.”

„Elhoztad?”- kérdezte Dózer. Épp némi csirkeszárnyat rágcsált, amit a KFC-ből lopott délután. Rettentő idegesítően csámcsogott. „Betettem a többi közé.”- mondta Traktor, akinek minden csámcsogásnál rándult egyet a bajsza. „És figyumá’, amúgy ez a haiku, ez jó sütve?” Traktornak már nem csak a bajsza rángott. Nagyot sóhajtott. Belül egy picit sírt is. „Hát hogyne… egy kis krumplit meg majonézt is hozzácsaphatsz…”

Anna eközben hazaérve az üres lakásba szomorúan konstatálta, hogy még vagy 10 doboz vár kipakolásra. Állt egy darabig előttük, de ma sem tudta eldönteni, hogy melyiket nyissa ki. Egyet biztosan tudott: a Kriszti feliratúhoz még jó darabig nem fog nyúlni. Lefeküdt a matracra. Nézte a plafont. Valaki néhány világítós csillagot felejtett rajta, amik most zölden és sárgán fénylettek. Eszébe jutott az az augusztusi este, amikor még Krisztivel ketten feküdtek a Balaton parton és igazi csillagokat néztek.

Másnap Traktor már várta az Arany János utcai megállóban. A koreográfia hasonló volt, most már gyakorlottabban szedte le az „a” betűt. Minden a terv szerint haladt. Anna elkezdte fogalmazgatni a verset, a betűk pedig napról napra gyűltek. Egy „t” a Deákról, egy „r” a Ferenciekről. Anna kezdett tartani attól, hogy valakinek feltűnik a szisztematikus betűlopás, ezért egy idő után már nem csak a hármas metró megállóiból szereztek betűket. Anna a városban járva nem tudott már másra figyelni, csak a különböző villogó fényreklámokra, plakátokra, változatos formájú és színű betűkre. Betűkkel álmodott, betűkre vadászott mindenhol, szinte megszállottan kereste őket. Elterelte a figyelmét az üres lakásról, a dobozokról és Krisztiről is. Közben lassan a vers is elkészült. Elérkezett az idő, hogy még egy utolsó „r” betűt lopjanak valahonnan.

Traktor mindent gondosan őrzött Dózer Pöttyös utcai raktárában.Dózer alig várta, hogy megkóstolhassa a titokzatos nevű haikut. Nagyon csalódott volt, amikor Traktor nem bírta tovább és elárulta neki, hogy a haikut azt bizony összekeverte a sushival, habár a két szó igen kevéssé hasonlít egymásra.