Szinuszhullámban tovaúszó halcsoportosulások
Avagy egy mérnök és egy fizikus civilben sem tagadja meg a fizikát
2018. Május 12.
Ma klikkemmel kirándulni voltunk a közelben. Majki tó partján ücsörögtünk, pizzát ettünk, beszélgettünk, nézelődtünk. Hazafelé menet át a városon úgy irányítottuk az utunkat, hogy a "saját tavunk" felett menjünk át a kis hídon.
Megálltunk a közepén, mert szokásomhoz híven nekem egyetlen vadkacsa is elég ahhoz, hogy kislányos lelkesedéssel elkezdjek ujjangani és mosolyogva bámészkodni.
Egy vadkacsa, két vadkacsa, három vadkacsa... gyülekeztek a madarak, V alakú mintázatokat húzva maguk után a vízen. Gyönyörködtem bennük, de akarva-akaratlan asszociáltam és a Doppler effektus nem hagyott nyugodni. Fejben lekorholtam magam, hogy ne legyek már ennyire szakbarbár...!
- Azta, mekkorát ugrott a hal! - hallottam hirtelen klikkem hangját jobbról, de már hiába néztem balra, csupán a körkörös fodrozódás maradt a hal csobbanása után.
- Nem láttam. Bár... miért csodálkozunk ezen? - vigyorodtam el, és tovább legeltettem a tekintetem a kacsákon. Klikkem átkarolta a vállam, és másik kezével ő is a korlátra támaszkodott.
- Talán itt látod őket - mutatott közvetlen a lábunk alá - az árnyékban egészen szépen kirajzolódnak a körvonalaik - ecsetelte és végigvezette kezét arra, amerre a halak egyenletesen vonultak. Egy darabig hunyorogtam, forgattam a fejem, vonogattam a vállam, majd egyszer csak tényleg megláttam, amit kellett.
- Én még sosem láttam ezelőtt halakat úszni tóban - csillogtak a szemeim az újdonság örömétől és lelkesen pásztáztam a vízfelszín közelében úszkáló halakat.
Nem tudom, meddig ácsorogtunk csendesen lefelé nézelődve, de kis időn belül arra lettem figyelmes, hogy mindegyik hal csoportosan közlekedik, egészen pontosan, és egyenletesen úsznak egyetlen hal után. Oda, vissza, oda vissza... körülbelül ugyanazon a szakaszon haladnak, mintha valami kitaposott ösvény lenne.
- Látványosan követik egymást! - adtam hangot is a felfedezésemnek, és apró ujjmozdulatokkal imitáltam az általuk leúszott pálya vonalát.
- Igen. Elég érdekes. Ha megnézed, szinte tiszta szinuszhullámot írnak le - követte szemével a csoportosulást - Lehet, esetleg ott van valami kisebb áramlat, amit követve gyorsabban és könnyebben úsznak. Akár még az is lehet, ha jobban figyelnénk őket, hogy valamiféle stratégia alapján rendeződnek. Például oldalt az ügyesebbek, belül a kicsit és idősek, tekintve hogy kívül nagyobb a sodrás - ecsetelte a helyben összerakott elméletét, én pedig egyből egy pár napja olvasott szakdolgozat címre asszociáltam: "Madarak kollektív leszállásának vizsgálata számítógépes szimulációval".
- Milyen elvont szakdolgozatot lehetne ebből írni! Komolyan, én erről fogok! - nevettem, mivel részben viccnek szántam, részben viszont ténylegesen elkezdett foglalkoztatni a dolog.
Őrült vagyok? Lehetséges.
