#uhfest

TB: Kik a kedvenceitek az idei line-upból? PK: Az idei évben az eddigi legjobb trafós programunk lesz, a vasárnap és szombat is nagyon erős. A nyitóesten John Duncan lép színpadra egy organistával és a Soharóza kórussal. Ő nagyon fontos szereplője az amerikai avantgárdnak, ráadásul most hazai kórussal kooperál, ez egyedülálló. Nehéz kiemelni egy programot, talán nekem a kedd, a szerda, és a szombat a legizgalmasabb. NA: Számomra az a legnagyobb kérdés, hogy ami a fejünkben összeáll – milyen sorrendben szervezzük a fellépőket, hogy néz ki az adott nap íve – milyen végeredményt szül majd. Az előadók gyakran látszólag egymásnak ellentmondó hangstratégiával és koncepcióval dolgoznak, a kérdés, hogy építkezik-e az adott este, vagy kioltják egymást a programok. Éppen ettől kísérleti az UH. Az is kérdéses, hogy hogyan reagál a közönség a váltakozó hangulatokra, a heterogén stílusra. Korábban volt olyan előadó, aki megrémült ettől. PK: Erre kiváló példa a szerda este, amikor három olyan produkció követi egymást, a WIDT duó és Christoph de Babalon absztrakt techoperája, Carla Dal Forno balladisztikus előadása és a Circle repetitív pszichmetalja. Első ránézésre semmi közös nincs bennük, de igenis van köztük kapocs, egy közös mag, amelynek eltérő interpretációit adják. Ez kísérlet, mert működhet is meg nem is. Ha működik, akkor nem csak a közönségnek, hanem a művészeknek is hatalmas élmény, hiszen korábban sosem játszottak ilyen összeállításban.

[Mhysa, az  október 6-i este egyik fellépője]

TB: A kezdetek óta így állítjátok össze a programokat? Milyen vezérelvet követtek?

PK: Ez organikus folyamat. Sok szubkultúrához kötődünk, és hiába nevezzük magunkat függetlennek a műfajokban, valójában nem lehet teljesen azzá válni – fontos viszont kritikusan tekinteni rájuk. A formabontó szituációkon túl egy műfajon belül is lehet játszani különböző hangulatokkal, egy adott műfaj színeivel. A fesztivál estéi egymással kölcsönhatásban, egymáshoz képest is képviselnek valamit.

TB: Mely zenei szcéna képviselteti magát idén legtöbbet?

PK: Az experimentális címke rengeteg dolgot jelenthet, sőt, könnyen saját maga paródiájává is válhat. Nem neveznék meg konkrét műfajt. Inkább bizonyos művészi attitűdöket keresünk, amikben különböző hangszerek, eltérő hozzáállások mutatkozhatnak meg. Ha megnézed a programunkat, szerintem kirajzolódik egy kép. NA: Nehéz felosztani, hogy mi dominál és mi nem, sokszor a legeltérőbb műfajok is közös gyökérből származnak. Például a gitáralapú hardcore zenében fel lehet fedezni az opera vagy a nagy szimfóniák hagyományát. PK: Nemrég eszembe jutott, hogy a nálunk megjelenő zenék nagy része tulajdonképpen visszavezethető a ’70-es évek második felének (poszt)indusztriális kísérleti zenei robbanásához. Az a robbanás műfajokat szült, melyek aztán tovább transzformálódtak, szétváltak, eltűntek, átalakultak, satöbbi. Az zenei forradalom volt. Aztán ott a Wire magazin, ami fontos viszonyítási pontja az elméleti háttérnek és forrásnak, és sokszor egészen különböző dolgokat fog össze. Én már ritkán olvasom, de biztos sok szempontból kötődünk ahhoz is. Mindenkinek megvannak a maga forrásai és csatornái, egész évben rengeteg koncertet látogatunk, kapcsolatban állunk a helyi színterekkel. TB: A fesztiválon is lesz hazai fellépő? PK: Igen, általában a line-up 25%-át hazai fellépők képezik. Próbálunk olyanokat meghívni, akiket nem lehet elcsípni minden héten, vagy olyan helyzetbe tudjuk tenni őket, hogy az nekik is izgalmas zenei szituáció legyen. Esetleg kollaborációkban tűnnek fel, amikben korábban nem láthattuk őket. Több ilyen premier és egyedi együttműködés lesz. Duncan és Soharóza, a Porteleki-Bertók duó, a Pozvakowski zenekar, amely először és utoljára játssza el élőben a tavalyi lemezét, a Dutch Courage. Ennyi rendhagyó produkciónk még talán egyik évben sem volt, sok ötletünk beért idén. 

TB: Több, stílusában eltérő helyszínen is megjelentek. Miért éppen ezeket választottátok ki, és miért költöztök máshova folyton?

NA: Két oldalról indulhat egy fesztivál szervezése. Vagy tudjuk, hogy milyen fellépőket szeretnénk, és számukra keresünk adekvát helyszínt, vagy megnézzük, milyen helyszínek érhetők el, és azok paramétereihez, valamint a rárakódott kulturális hagyományhoz próbálunk előadókat találni. Idén mind a kettő érvényesült, de mindig az előadók kiválasztása a dominánsabb. Kevés olyan helyszín van, ami jó befogadótérként funkcionál. Mélyre kellett ásni, hogy megtaláljuk ezeket. PK: Emellett minden évben keresünk olyan helyeket, ahol nem gyakran csinálnak ehhez hasonló zenei eseményeket. Néhány esténket kifejezetten izgalmas terekhez szabjuk, máskor a jól bejáratott helyszíneket választjuk. Mindig rizikós olyan térbe menni, ahol nem szokták meg ezeket a műfajokat. Ilyen lesz idén az Erőművház a Wesselényi utcában és az angyalföldi Láng Művelődési Központ. TB: Milyen programokat szerveztek a koncertek mellett? Idén is terveztek beszélgetést?

NA: Az előző kérdéshez kapcsolódik pont egy beszélgetés a fesztivál második napján. A téma a zenei helyszínek születése, túlélése és halála – minden koncertszervező ember szenved attól, hogy nincs elég megfelelő helyszín, és a helyszíneknek sem egyszerű fennmaradni. Erről tartunk kerekasztalt a Három Hollóban, Pándi Balázs moderálja majd. Emellett a hagyományhoz híven lesz beszélgetés fellépővel, idén Drew McDowall-lel. PK: Vasárnap lesz az All Sounds Considered filmvetítése, és azt követően beszélgetés róla. Utána Alexander Pehlemann tart majd prezentációt a 70-es 80-as évek kelet-európai szocialista blokk kazettaundergroundjáról. TB: Mit terveztek a következő évekre?

NA: Az biztos, hogy a fesztivált folytatjuk, viszont tavaly már felmerült a struktúraváltás lehetősége. Az kérdés, hogy maradjon-e az egyhetes, tömbösített forma. Lehet, hogy egy másféle megoldás jobban segítené a város nemzetközi vérkeringésbe kapcsolódását, valamint több lehetőséget adna a helyi, újítani akaró zenészeknek.

Danielle De Picciotto

Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae, azaz a Monika Werkstatt másfél órás műsort adnak elő a Trafóban, amelynek keretében külön-külön és együtt is játszanak majd. A koncert másnapján egy nyilvános beszélgetésen vesznek részt, szintén az UH Fest részeként.

Az UH Fest október 1. és 8. között zajlik Budapest különféle klubjaiban és helyszínein, közel 40 nemzetközi és hazai fellépővel.

A fentieken kívül az eddig bejelentett fellépők: Felix Kubin, Maoupa Mazzocchetti, Landing Venus, Ron Morelli, Apeiron Crew, One Man Nation, Triste Ensemble, Kara-Lis Coverdale. A fesztivál rendszeresen jelent be új neveket az elkövetkező hónapokban, a végleges program szeptember elején lesz nyilvános.

Barbara Morgenstern

A fesztivál minden eseményére érvényes bérletet június 31-ig lehet kedvezményes áron vásárolni, ezen az oldalon. A bérlet ezt követően, teljes áron egészen a fesztivál kezdetéig kapható lesz. 

Az UH korábbi bejelentéseit megtaláljátok itt és itt olvashatók.

A szeptember 28. és október 5. közötti eseményt a korai évek meg nem értettsége utána ma már élő legendaként számon tartott CharlemagnePalestine ritualisztikus orgonakoncertje nyitja a Vakok Iskolájában, transzélménnyel, plüssmedvék társaságában. A fesztivál több mint negyven élő zenei produkciót és ahhoz kapcsolódó programot mutat be Budapest különböző helyszínein, fele-fele arányban hazai és nemzetközi előadókkal.

A fesztiválon fellép az ipari techno újhullámának kultikus figurája, VaticanShadow; az avantgárd metál mérföldkő Sunn O)))-ból ismert Stephen O'Malley duója, a KTL; a harmincévesen szinte a pályája csúcsára ért dobos zseni, Eli Keszler; közös koncerten lép fel a GustaveTiger és a MayberianSanskülotts. Önálló kiadói esten mutatkoznak be a prágai Baba Vanga előadói, azaz a Superskin, Laura Luna, Lanuk, Ken Ganfield és StředSvěta; session estet tart a 12z; új műsorral jelentkezik S. Olbricht és Route 8 közös projektje, a StePwriTmod; fellép a Budapesten ritkán játszó, de nemzetközileg egyre elismertebb Lázár Gábor.

A tánczene, a zaj és az eufória határterületeit mutatja be a brit Ekoplekz, az olasz Lorenzo Senni, a lengyel Wilhelm Bras és a svéd DungeonAcid. Az emberi hang és az elektronika hol finom, hol radikális fúzióját alkotja meg a dán FrederikkeHoffmeier, azaz Puce Mary, a francia Élg, illetve a finn Jan Anderzén, aki Tomutonttu néven lép majd fel. A hazai barkácsolt elektronika kívülálló, de megkerülhetetlen alakja, Tigrics, az újpesti panelben született szintitrió, a WeddingAcid Group, illetve a magyar avantgárd fáradhatatlanul aktív alakja, Sőrés Zsolt is játszanak a fesztiválon.

A mikrohangok intimitásával játszik Philip Jeck és JanekSchaefer, előbbi ósdi lemezjátszókkal, utóbbi elemes rádiókkal. A fesztivált a feltörekvő, kevéssé ismert magyar előadóknak lehetőséget biztosító UH Demo ötödik kiadása zárja, de az UH Fest alatt fellépnek a korábbi demók szereplői is: Asio Otus, Carla Under Water, Ateuqram, bhzsolt, a Buster Keaton, Bartha Márk, The Stanley Manuever, illetve Turcsány Villő, akinek többnapos hanginstallációját a Higgs galériában lehet majd megtekinteni. Saját produkcióval lép fel a Farbwechsel kiadó egyik alapítója, Alpár, illetve az EasternDazeblog és a Baba Vanga kiadó oszlopos alakja, Lucia Udvardyova, azaz Palmovka, továbbá elektroakusztikus avant-core improvizációval játszik a szlovák Shibuya Motors.

Koncertjükön kívül Charlemagne Palestine és Eli Keszler ingyenesen látogatható előadást is tartanak a Közép-Európai Egyetemen. A fesztiválra nagy- és kisbérlet váltható augusztustól, az egyes koncertekre külön is váltható jegy a helyszíneken a koncertek napján.

Erről, a programbontásról, a fellépőkről és a fesztiválról az UH honlapján található még több info: http://uh.hu/

Mi az Ultrahang és az UH Fest?

Az UH Fest non-profit kezdeményezés, önkéntesek működtetik.

Az Ultrahang 2000 óta közel 40 országból 400 előadót léptetett fel Budapesten, most négy év után rendez ismét fesztivált. De az UH aktivitása az elmúlt években sem szünetelt: 2012-ben elindította az UH Demót, amellyel egy új generációnak adott lehetőséget, hogy közönség elé léphessen, előbb itthon, majd az UH Fest On Tour keretein belül Berlinben, Bécsben, Pozsonyban és Ljubljanában is. 2012 óta újból rendszeresen léptet fel izgalmas nemzetközi produkciókat az UH Esteken, továbbra is a műfajfüggetlenség jegyében. Az UH Fest célja, hogy újból tartalommal töltse meg a "kísérleti zene" kiüresedett címkéjét, és örömet okozzon.

Az "a newkind of joy mottóhoz kapcsolódik a folyamatosan gyarapodó, 10-20 másodperces videókból álló sorozat is, amelynek részei itt tekinthetők meg: https://vimeo.com/album/2998012