AlĂz tĂŒndĂ©rorszĂĄgban
Egy mese tĆlem, neked ~
AlĂz bĂĄnatosan Ă©bredt rĂ©gi öreg kunyhĂłjĂĄban. ĂlmĂĄban rĂ©gi emlĂ©k kĂ©pek kĂsĂ©rtettĂ©k, de mit meg nem adott volna Ă©rte, hogy elzavarja Ćket. Megreggelizett Ă©s megitta a reggeli kĂĄvĂ©jĂĄt szigorĂșan sok tejjel. HiĂĄba sĂŒtött a Nap Ă©s kopogtatott boldog, meleg sugaraival az ablakon AlĂz, azĂ©rt sem engedte volna be Ćket. SĂłhajtott, majd azon tƱnĆdött mit csinĂĄljon, mi tĂ©vĆ legyen, hogy vissza kapja az egykori önmagĂĄt. Nagy nehezen rĂĄvette magĂĄt arra, hogy kimozduljon. TĂĄskĂĄjĂĄba pakolt egy kis elemĂłzsiĂĄt, egy pokrĂłcot Ă©s egy könyvet. Felöltözött sötĂ©t kĂ©k egybe ruhĂĄba Ă©s Ăștnak indult. LĂĄbai egy virĂĄgos rĂ©tre vittĂ©k, melynek pompĂĄs növĂ©nyei mosolyt csaltak az arcĂĄra. Ezen a helyen egy fa alatt, kinyitotta a pokrĂłcot Ă©s fekve olvasni kezdte a könyvet, amit magĂĄval hozott. A meleg szellĆ cirĂłgatta az arcĂĄt, a virĂĄgok halk zenĂ©je pedig ĂĄlomra ringatta.
Mikor felkelt egy teljesen mĂĄs helyen talĂĄlta magĂĄt, mint ahol ĂĄlomra hajtotta a buksiĂĄt. ElĆször megijedt, de mikor körĂŒl nĂ©zett a szĂĄja tĂĄtva maradt csodĂĄlkozĂĄsĂĄban. Kis aprĂł lĂ©nyek repkedtek virĂĄgrĂłl, virĂĄgra de a virĂĄgok AlĂz feje fölĂ© magasodtak. Egy kis tĂł vize csillogott a közelben a felszĂne pedig Ășgy ragyogott, mint a legcsiszoltabb gyĂ©mĂĄnt. Nem gyĆzte kapkodni a fejĂ©t ĂĄmulatĂĄban. Egy vöröshajĂș kis lĂ©ny leszĂĄllt hozzĂĄ a földre. Bemutatkozott majd arra kĂ©rte, hogy kövesse. A lĂĄny elmesĂ©lte, hogy Ć egy tĂŒndĂ©r Ă©s, hogy nem kell tartania tĂŒndĂ©rorszĂĄg lakĂłitĂłl. ElmesĂ©lte, hogy Ć egy boldogsĂĄg tĂŒndĂ©r Ă©s a feladata, hogy szĂnt Ă©s vidĂĄmsĂĄgot vigyen az emberek Ă©letĂ©be. AlĂz nagyon megörĂŒlt mikor megtudta, hogy sajĂĄt boldogsĂĄg tĂŒndĂ©re van. A tĂŒndĂ©r mesĂ©lt mĂ©g harcos tĂŒndĂ©rekrĆl, hangtĂŒndĂ©rekrĆl, vĂzi Ă©s szĂĄrazföldi trollokrĂłl, akik kissĂ© nĂ©ha elĂ©ggĂ© bosszantĂłak tudnak lenni a tĂŒndĂ©r szerint. NimfĂĄk, elfek Ă©s mĂ©g sellĆk is Ă©lnek tĂŒndĂ©rorszĂĄgban de a legtöbbet a tĂŒndĂ©rek szorgoskodnak. A tĂŒndĂ©r azt is el csacsogta, hogy a legjobb barĂĄtnĆje egy ĂĄlom tĂŒndĂ©r, aki ĂĄlmot hoz az emberek szemĂ©re, bĂĄr szerinte ezt titokban kellett volna tartania. AlĂz csak mosolygott a szĂĄrnyas lĂ©ny közvetlensĂ©gĂ©n. Nagyon Ă©lveztĂ©k egymĂĄs tĂĄrsasĂĄgĂĄt. Sokat nevettek, jĂĄtszottak Ă©s tanultak egyĂŒtt. MegismertĂ©k a mĂĄsikat. Viszont eljött a bĂșcsĂșzĂĄs ideje, mert az emberek nem sokĂĄig bĂrjĂĄk tĂŒndĂ©rorszĂĄgban. AlĂz nagyon elszomorodott, ahogy a tĂŒndĂ©r is. MegĂgĂ©rtĂ©k egymĂĄsnak, amint lehetĆsĂ©gĂŒk nyĂlik talĂĄlkoznak. Vissza kĂsĂ©rte a kis lĂ©ny AlĂzt oda, ahol talĂĄlkoztak.
PĂĄr percen belĂŒl AlĂz fel is riadt az ĂĄlmĂĄbĂłl Ă©s mĂ©ly szomorĂșsĂĄg lett ĂșrrĂĄ rajta. AmiĂ©rt csak ĂĄlmodta az egĂ©szet Ă©s nincs is tĂŒndĂ©rorszĂĄg. A lĂĄny tĂŒsszentett Ă©s csak akkor vette Ă©szre a ruhĂĄjĂĄn a tĂŒndĂ©rport. Ăs innen tudta, hogy nem ĂĄlmodott Ă©s mĂ©g talĂĄlkoznak a boldogsĂĄg tĂŒndĂ©rrel.
















