#tizedik

hogy ferivel alkalmanként ismét együtt dolgozunk.

Feri 30 körüli, kicsit mackós, nagy szakállú, csupaszív ember. Nagyjából két éve ismerjük egymást, sosem voltunk összejárós barátok, bármiről tudunk beszélgetni és nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Feri a helyi Erasmus programban résztvevő diákoknak szervez bulikat. Munkaköréhez hozzátartozik, hogy minden este becsiccsent, és ha úgy adódik - márpedig szinte mindig úgy adódik - akkor bizony összemeledik lányokkal. Ferinek nincs barátnője, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy állandó barátnője nincsen. Nyilván mindennek van oka, annak is, hogy feri éppen életének azon szakaszát éli, ahol felelősség és úgymond következmények nélkül létezhet, de ebbe most nem megyek bele, ez a poszt nem feriről fog szólni. A lényeg, hogy büszkén mutogatja a kis alkalmazást a telefonján, amit főleg travelbloggerek használnak, és amin azt jelölheted be, melyik országban voltál már és melyikbe utaznál el szívesen - feri ezen alkalmazáson dokumentálja, mely ország leányában járt már a farka, és a világ jelentős részét már megdugta ilyen értelemben.

Mint az elején említettem, úgy hozta a sors, hogy alkalmanként együtt dolgozunk, ez azt jelenti, hogy heti kétszer kb. 4-5 órán keresztül egy légtérben tartózkodunk. Sztorizgat állandóan, most van erasmus welcome week, friss hús, új facebookja van ahol 26-ra állította a korát, közben pörgeti a tindert, küldi az instagram DM videókat, tombolnak benne a hormonok.

Na, de miért is fontos ez?

A közös munka eszembe jutatta, mennyire hasonlóan faltam egykor az életet én is. Ez most úgy hangzik, mintha nagyon régen lett volna, pedig nem, csak nekem tűnik úgy, mintha évtizedek teltek volna el. Mondjuk belegondolva mennyi minden történt akkor és azóta, ez érthető. Feri - és a “barátaim” nagy részének a szemében - ezen évek alatt én kurválkodtam. Ez annyit jelent, hogy gyakran mentem bele egy éjszakás kapcsolatokba, sőt, miután elveszítettem a szüzességem szinte csak ilyenjeim voltak. Volt, hogy valakivel hónapokig jártunk, de ez nem fogott vissza abban, hogy egy buli után hazamenjek egy vadidegen sráccal. Ha nekem is lenne térképem, mint ferinek, komolyan nem tudom, kié lenne zöldebb. Van, akinek a nevére sem emlékszem, nemhogy a teljesítményére. És itt jön a lényeg: egy kezemen meg tudom számolni, hányan tudtak akárcsak minimálisan is kielégíteni. Persze nem vagyok naív, sem egoista, jó vagyok az ágyban, de nem így születtem. Nyilván van az emberben némi ösztön, de vannak dolgok, amiket meg kell tanulni. Valószínűleg a legelső srác, akit a számba vettem azt gondolta közben magában, mégis mi a fenét művelek. Lehet, hogy a második is. Fordult már elő velem is, hogy a srác nem ment el de mondjuk ott voltak más tényezők is (részegség, hideg víz). Aztán történt valami. Elkezdtem figyelni. Rájöttem, hogy vannak szituációk, amikor nem pornóforgatáson vagyunk éppen, arra is, hogy a nyögés nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy gyorsabban, és így tovább. Megtanultam szenvedélyesen szeretkezni és őrülten dugni is, már csak a tökéletes partner hiányzott hozzá. Így hát kerestem és kerestem, idegen ágyakban ébredtem, voltak szörnyű élményeim, tűrhetőek, olyanok, amik nem voltak rosszak, de istenem, ha szex után az az érzésem, hogy fú, ez nem volt rossz, ahelyett, hogy még a gondolataim se érteném a gyönyörtől - ott baj van. Sokáig azt hittem, velem, mert csak akkor tudtam elmenni, ha közben én (is) játszottam magammal, néha még ez sem volt elég, aztán találkoztam valakivel, na vele az első alkalommal, 3 óra ismertség után a 4-5 orgazmus is megvolt, nem mondom, hogy mindent ő csinált, mert ez csapatmunka, de tudta, érezte, odafigyelt a testemre és csodálatos napokat töltöttünk együtt, aztán visszautazott a saját országába. Több dolgot is realizáltam abban a pár napban, de a legfontosabb az volt, hogy velem semmi baj nincsen, sőt. Szimplán olyan embert kell találnom, aki legalább annyira szereti a szexet, mint én, aki képes kommunikálni is és nem röhög a képembe miközben közli, bízzak benne jó lesz ha megkérem, ne úgy dörzsölje a csiklóm, mint a kaparós sorsjegyet.