#thoughtsontumblr

your arms and just admire your beautiful skin ~~~

We need to learn to not be lonely with our own thoughts.

I can actually see Orochimaru with a woman. Don't judge me! I still think Mitsuki has a mommy out there....somewhere. I don't know, just block me or unfollow me.

Tegnap előtt volt három hónapja, hogy szakítottunk. Ő valószínűleg jól el van a kis világában, a nap nagy részében ideje sincs azon gondolkodni, hogy esetleg én mit csinálok vagy hol vagyok. Valószínűleg nem is akar. Én persze ha akarnám se tudnám kiverni a fejemből. Reggel felkelek, automatikusan ő az első gondolatom, elképzelem, ahogy puszit nyom a homlokomra. Olyan vagyok kissé, mint egy telefon, amit bekapcsolnak. Rögtön megjelenik a “háttérkép”, mindig ugyan az, automatikusan, még csak véletlenül se más. Egyszerűen nem megy, hogy másra gondoljak. Aztán felülök a buszra, egy óvatlan pillanatban eszembe jut valamiről egy emlék, és az egész buszúton végig gondolom, hogy mit mondott, milyen jó volt, stb.  Hazamegyek, tanulnék, de nem megy, mert ő akkor is ott van a fejemben, majd este azzal alszom el, hogy arra gondolok, ismét megpuszil. Persze.  Mondanám, hogy nem ő hiányzik, hanem a tettei. De próbáltak nekem segíteni. Megölelgettek. Megpusziltak. Nem segít. Én őt szeretném. Hiába gondolom azt, hogy neki már nem kellek, egyszerűen nem megy, nem tudom kiölni őt a fejemből, a gondolataimból, hiányzik az illata, meg hogy beszélgessünk, hogy elújságolja, milyen napja volt, hogy ott legyen mellettem. Három hónap után, aminek a nagy részét azzal töltöttem, hogy csodáltam messziről, mert hogy néha még csak köszönni se köszönt, még mindig képes vagyok hiányolni.  Zavar, hogy két ember hogy tud ennyire idegen lenni, mikor annyira jól ismerik egymást már. A szokásaikat, az otthonukat, a csókjaik ízét, a kezeik melegét (vagy az én esetemben inkább a csípő hideget). Zavar, hogy neki ennyit jelentett, sikerül neki nem foglalkozni ezzel.És zavar az is, hogy nekem nem sikerül. Nagyon nem...

I follow new blogs every day yet all the things showup in my dash are generally reblogs and im so bored of seeing same stuff ever fucking day- anf I folow like 900 blogs- i wish i had more followers too. It's like tumblr lost its magic, funny posts are sweet bu i kinda bored from seeing girl legs holidng coffee and book maybe i am just bored from life itself idk but for awhile i wont bee lookin at  tumblr. I used to do my own postss but when you get so less notes you lost the urge to do them.