#szid

Hát szervusz Depresszió!

Nem, nem… nem ülök le, csak éppen erre jártam – ne aggódj, mindjárt továbbállok. Rég dumáltunk… talán múlthét kedden. Huhh, rázós egy nap volt az biztos!

Hogyan? Cigit? Nem kérek köszönöm és az alkoholt sem fogadhatom el: leszoktam mindkettőről. Amúgy is sokba került, meg gondolom, neked sem hiányozna, hogy megint az ajtódon dörömböljek bömbölve, amiért előző éjjel elittam a pénzem. Nem kösz.

Velem jelenleg minden rendben, jól vagyok, elúsztak a viharfelhők is, szóval zajlik az élet. Ja. Eszem ágában sincs bunkónak lenni, ezért kérlek, ne vedd zokon, de most rohannom kell…

Ó, örülök, hogy te szintén megvagy, aranyos tőled, hogy ennyire hiányoztam neked. Jobban belegondolva én is visszanyertem pár értékes percet az életembe nélküled. Ne haragudj, hogy ezt csupán így kinyilvánítottam a semmibe, bár tulajdonképp eléggé közelről ismersz már ahhoz, hogy tudd, egy idő után elegem lesz, és nem vagyok többé az a tapintatos típus, aki voltam. Úgy érzem, számunkra elérkezett ez a bizonyos idő, tehát szó mi szó: szakítsuk meg a kapcsolatunkat.

Ne, nincs szükségem a mentegetőzésre. Cssshh, hagyd abba! Szerintem te is tisztában voltál vele, hogy hamarosan véget kell vetni ennek a viszonynak.

Ah, nee… elmondtam neked vagy százszor, hogy gyűlölöm az ilyesfajta közeledéseket az emberek előtt; ne ölelgess itt engem! Szedd már össze magad, mindenki minket néz… Így döntöttem és kész.

Meg ne próbálj zsarolni a múlttal, utoljára figyelmeztettelek! Komolyan, úgy csinálsz, mintha te soha életedben nem hibáztál volna egyszer sem.

Ezen szavaim után pedig általában mindig könnybe lábadtak a szemeid, majd sírni kezdtél… Na tessék: hát nem pityereg újra!? Na és ebben a pillanatban miért is sírsz pontosan? Hajh… az agyamra mész a hangulatingadozásaiddal.

Figyi. Van valakim. Igen sikerült, összejöttünk és asszem, totálisan belézúgtam. Már így is nehéz volt vele miattad – sosem tudtam, mit mondjak neki, kivel találkozgatok. Megérted ugye? Félek, hogy elveszítem: hogy megharagszik rám, hogy féltékeny lesz vagy, hogy csalódik bennem, azután simán elhagy… Éppen itt az ideje továbblépnem, új dolgokat megismernem.

Köszönöm, hogy így látod, és együtt tudsz érezni velem. Nagyon jól esik ez nekem!

Persze, csak találkozunk később valamikor, nem akarlak teljesen elveszíteni…

Nem, még mindig nem kérek, köszi.

Egy pohárkával sem.

A-a, egy féllel sem. Ne röhögtess! (Olykor sikerül úgy megnevettetned, mint másnak sehogy.)

Jaaj, hagyd a bókokat, zavarba hozol… Azt hiszem, most már valóban mennem kéne. Nem maradhatok… de ha gondolod, holnap ismét összefuthatnánk ugyanitt, ugyanekkor.