#sz.o.

Bevallom, ha rátok gondolok valami furcsa oknál fogva elmosolyodom.

József Attila írta azt hogy "a női szív tömeglakás" és milyen igaza volt. Az én szívemben is éltek már páran. Beköltöztek hosszabb rövidebb időre, vagy csak épp, hogy megszálltak egy éjszakára, de állandó vendég már rég nincs benne. Az előző bérlők emlékei maradtak csak. Van aki vigyázzott rá, és szépítette a lakást, de néha még ő is eltőrt egy-két tányért. De van olyan is aki szétverte a falakat felgyújtotta a függönyöket és mintha minden rendben lenne tovább állt. Hát, hogy adhatnám ki ezek után bárkinek is, ha a festék alatt ott vannak a repedések a falon? Én se költöznék be egy olyan lakásba amit csak a szigszallagok tartanak össze.