#superpower

Interpret your results any way you like!

The superpowers you gain to become an effortless weirdo, just from the presence of a friend

Hat évvel ezelőtt ezen a reggelen is úgy ébredtem, hogy végre egy nap, amikor engem ünnepelnek majd, csak azért, mert ezt a nevet kaptam. Gwendi nem volt jól, megbeszéltük, hogy reggel elugrok megsétáltatni Öcsit. Vidáman beköszöntem, ő az íróasztalnál ült, fején a füles, azt hittem dolgozik. Rám nézett. Nem köszönt, a tekintete üres volt. Nem értettem. Kérdezgettem, nem válaszolt. Csak nézett... Az az üres tekintet belém égett... Stresszhelyzetben valahogy mégis bekapcsolt a reflex, talán az egészségügyi végzettség, talán a sok Dr.House, de szinte automatikusan jöttek a tünet felismerő feladatok: emeld fel a karod, nyújtsd ki a nyelved...dezorientált, ért, de nem beszél, itt baj van! Azonnal mentőt hívtam, utólag vicces, de, a sok ER után csak a 911 ugrott be, rendesen koncetrálnom kellett, hogy a 112-t eszembe jusson. A mentősök azt mondták ez nem agyi eredetű, biztos poénkodik (wtf?) én meg olyan határozottan mondtam, mint talán még soha, hogy de bazmeg, azonnal húzzatok be az SBO-ra! Ott aztán hamar kiderült, hogy de, ez bizony agyi katasztrófa, stroke. 29 éves volt ekkor. Tudtam a 3 órás időkapuról, tudtam, hogy vészesen rohan az idő. Az orvosok és nővérek előtt ma is leborulok, de amikor 40 percig nem jött beteghordó a diagnózis után, én voltam Sherley Mclain a Becéző szavakból, aki bárkinek nekimegy, csak mentsék meg a lányát! Úgy 3 óra múlva tért magához az intenzíven. Nem értette mi történt, aztán beszélni kezdett. Fruzsival álltunk az ágya két oldalán, és amikor találkozott a pillantásunk, abban a létező összes rettegés ott volt: egyik szó jött a másik után, értelmetlen sorrendben, teljesen random módon. Nem álltak össze. Ismételgette ugyanazt, egyre dühösebben, és akkor jött a halálos rémület, hogy a neheze csak most kezdődik. Sérült a beszédközpont, 8 cm-es elhalás látható a ct-n, nem tudni mekkora a kár. Lehet, hogy felépül, lehet, hogy soha nem fog tudni beszélni már. Az angol volt a második anyanyelve, most egy nyelven sem képes kommunikálni. Lehet még gyereke? Vezethet autót? Képes lesz önálló életre, vagy ellátásra szorul? Nem voltak válaszok, csak a bizonytalan jövő...Nagy utat jártunk be azóta. A rehabilitáció nehéz volt és keserves. És mi már soha nem leszünk ugyanazok. Soha nem kapcsoljuk ki a telefont, soha nem telik el 2 napnál több, hogy ne írnánk a családi csetbe, hogy "mindenkivel minden oké?"...Az életünk ott, azon a napon örökre megváltozott. Gwendi csodálatos nő lett! Rengeteget dolgozott azért, hogy visszanyerje a régi képességeit. Szebb és okosabb, higgadtabb és felelősségteljesebb, mint valaha! Boldog feleség, sikeres vezető. És a legszebb szoprán hang a világon!Nagyon büszke vagyok rá!

Január 21. hat éve már nem az én névnapom. Minden évben ez a nap az, ami emlékeztet minket arra, hogy mi hárman, a "három grácia" eltéphetetlenül összezártunk akkor. Gwendi küzdött az életéért, Fruzsi ott, akkor lett igazán felnőtt, aki mindent menedzselt, szervezett,kézben tartott. A kórházban éltünk, onnan dolgoztunk, amikor Gwendi pihent. Nem tudok elég hálás lenni neki ezért! Én apró szilánkokra törtem, láttam eltűnni egy épp csak elkezdett élet munkáját, láttam a gyerekem szemében azt a félelmet, amit egy anya sem akar látni soha. Kicsit , akkor először életemben én meghaltam belül...

Minden évben ezen a napon megállunk pár percre, hálát adunk azért, mert kivételesen szerencsések vagyunk! Mert mi hárman tudjuk, mit jelent túlélőnek lenni. Január 21. a mi szövetségünk évfordulója!