Annak a fĂ©rfinak, aki a káosz után jött. A szĂvfájdalom után. Az árulás után. Azután az Ă©nem után, aki mindent odaadott valakinek, aki nem tudta, mit kezdjen vele, köszönöm. Köszönöm, hogy tĂĽrelmes voltál egy szĂvvel, amely összerezzen a kedvessĂ©gtĹ‘l; hogy soha nem kĂ©nyszerĂtettĂ©l magyarázkodásra azĂ©rt, amiĂ©rt lefagyok, ha valaki felemeli a hangját; amiĂ©rt tĂşl sokat kĂ©rek bocsánatot; amiĂ©rt a csalĂłdásra kĂ©szĂĽlök akkor is, amikor te soha nem adtál rá okot. Nem te okoztad a sebeket, mĂ©gis Ăłvatosan lĂ©psz közöttĂĽk, mintha minden egyes törött darab számĂtana neked. Teret adsz annak a lánynak, akit egykor nem tartottak meg. Megnyugtatod bennem azt a rĂ©szt, aki mĂ©g mindig Ăşgy Ă©bred, hogy arra számĂt: elhagyják. Megtanulod a csendem alakját. Olvasol a sorok között. Ăšgy tartasz, hogy közben nem Ă©rzem magam birtoknak. Soha nem siettetted a gyĂłgyulást, soha nem mondtad, hogy „lĂ©pjek tĂşl rajta”, soha nem kĂ©rted, hogy kisebb legyek, hogy elfĂ©rjen az egĂłd. Hagytad, hogy helyet foglaljak, mĂ©g akkor is, amikor a tĂ©r tele volt fĂ©lelemmel. Te megtetted azt, amit Ĺ‘k nem.
















