#quart.hu

Én ezzel az utolsó szalmaszállal búcsúztatnám a világ legjobb oldalát, a Quartot. Egyszer 17 évesen 400 forintot bekulcsoltunk a gyümigépbe, és nem csak, hogy eljutottunk ketten Tankcsapdára, hanem még egy-egy sört is tudtunk venni. Azóta minden álmom valami szerencsejáték mellől búcsúztatom. 

Dnte, vagyis Karsai Norbert nem számít ugyan nagyon befutott előadónak, de azért jelen van a nemzetközi színtéren megtört, bólogatós hiphopritmusokra épülő, izgalmas szintihangokat vagy éppen vonósokat alkalmazó zenéjével. Bekerült a berlini zenei életbe, de visszajött Budapestre, most azzal kísérletezik, hogy sajátos technikával az álmait felhasználja a zeneírásban.

Fotó: Mudra László - Origo

A jónevű lengyel kiadó, a Mad-Hop vinylen is megjelentette egy EP-jét, ezt itt lehet végighallgatni; több válogatáson szerepelt, remixel másokat és őt remixelik, különféle zenei lapok kérnek tőle mixeket, egy dalának pedig az elektronikus zenében meghatározó Xlr8r-ön volt a premierje - ezt és másokat például francia rádiók is játsszák. (Korábbi zenéi letölthetők a Bandcampről, a Quarton itt és itt írtunk róluk.)

Dnte klasszikus zenei képzést is kapott: zongorázni is tanult, és mint mondja, ez többet jelent egy hangszer megismerésénél: egy komplex gondolkodásmód elsajátítását. Bár az is igaz, hogy ez fontos, de egyáltalán nem elég: a megszólalás, a hangdizájn legalább olyan fontos, mint a zeneelméleti alap, és néha tudni kell elrugaszkodni a zongorától, vagy éppen a MIDI billentyűzettől.

Már Magyarországon is zenélt, de igazán akkor indultak be a dolgai, amikor jelentkezett a berlini Project Mooncircle kiadó által szervezett beat challenge-re. Egy élő fellépéséről küldött videót, majd meghívták, hogy zenéljen Németországban, és a közönség reakciói alapján a harmadik helyet kapta. Elsősorban a zene kedvéért ment Berlinbe több mint két éve, és a helyezés segített neki, hogy bekerüljön az éppen akkor felfutó wonky-közösségbe. "Berlin nem olyan nagy ebből a szempontból, ugyanazokba a klubokba jártunk le, sokat beszélgettünk, haveri, baráti kapcsolatok alakultak ki" – mondja. (A wonkyról itt írtunk bővebben; meglehetősen tág kategória, van, hogy mindent így neveznek, amiben elcsúszó, nem szabályos ritmusok szerepelnek; van, hogy szűkebb értelemben a hiphopból, a dubstepből és egyéb elektronikus zenékből merítő stílusra alkalmazzák, ami ma már többé-kevésbé betagozódott a bass music kategóriába.)

Dnte szerint Berlinben nagyon jó a hangulat, bár mostanában már kissé elbillent az optimálistól a helyiek és a zenélés kedvéért odaköltözők aránya. Ráadásul már szinte mindenhol a techno szólt, illetve bejött a neki nem annyira tetsző, túl üres és nem túl komplex trap. "Berlin inkább egy állomás, nem végállomás: ott vagy pár évet, és tovább mész. De arra jó, hogy felszedjél bizonyos gondolkodási modelleket" - mondja. Ha ott van az ember, akkor nemcsak arra van lehetősége, hogy a zenét meghallgassa, és esetleg átvegyen belőle eszközöket, hanem megérti magát a gondolkodást, hogy mit miért használnak. "Ezután a magadénak érzed a zenét, és jobban ki tudod fejezni önmagadat."

A Mad-Hop kiadó nem csak egy lemezcég, hanem baráti, haveri kapcsolatokra épülő társaság is, amelynek tagjai különféle együttműködésekkel, remixekkel segítik egymást. Ez segíthet abban, hogy az új tagokat megismerjék azok, akik az ismertebb zenészek munkásságát követik, de Dnte szerint ez a közös fellépés nemcsak marketing szempontból jó, hanem egyben a zenei minőséget is emeli: "együtt többre vagyunk képesek." A kiadó vezetőjével máig, napi szinten tartja a kapcsolatot. Berlinben két évet töltött, majd egy frankfurti fellépésre tartva átutazott Kölnön, és annyira megtetszett neki, hogy ott is élt rövid ideig. Január óta Budapesten lakik. Több a jó hely, az energia, mint mikor elment, és a hiphop, az elektronikus zene belterjessége is csökkent szerinte.

Fotó: Mudra László - Origo

Bár nincs körülötte nagy felhajtás, így is folyamatosan keresik különféle lapok, hogy mixeket csináljon, heti szinten jönnek a remixfelkérések, megkeresések válogatáslemezekhez, legtöbbször egy-egy induló kiadó ingyenes, bemutatkozó válogatásához. Szerinte az induló zenészeknek mindenképpen érdemes ilyeneken megjelenniük, de ha az embernek már van valami neve, akkor érdemes megvárni a komolyabb lehetőségeket. Munkája mellett amúgy sem tudna ennyi zenét írni, és akkor saját lemezre már nem is maradna; az egyre gyorsabban pörgő hírfolyam által kikényszerített zenegyártás amúgy sem az ő világa.

Több megjelenése volt már vinylen, válogatásokon, de az első saját EP-jét, a Momentset különösen jó érzés volt kézbe venni. A fizikai tárgyban szinte megtestesül egy teljes folyamat: "reagálsz a külső impulzusokra, létrehozol valamit, ami megfogható, fizikai objektumként is megjelenik. Ezt más megveszi, a lemezjátszóra teszi, meghallgatja, érzéseket kelt benne és később ő is alkotásra tudja használni." Ez az érzés nincs meg a digitális megjelenéseknél. "Ennél már csak az a jobb, amikor lemezjátszóra felrakod a saját lemezedet, és meghallgatod" - mondja.

Dnte beszélgetésünkben kimondottan önelemző zenésznek tűnt. Bár a maszterelés fontosságáról is hosszan tud beszélni (a Mad-Hopnál találta meg a számára ideális hangmérnököt), elsősorban a zene és a személyiségfejlődés kapcsolatát hangsúlyozta. "Ha nem olyan zenét csinálsz, ami a személyiségfejlődésednek megfelel, akkor belső feszültség jön létre. Lehet, hogy egy rövid ideig tudsz érvényesülni, de többet ártasz magadnak, mint amennyit nyersz. Ez valami olyasmi, mint amikor nem önmagadat adod egy párkapcsolatban: időt lehet húzni, de úgyis kiborul a bili." Még az egyes városokat, ahol élt, is a személyiségfejlődés szakaszaihoz köti.

A Wake Me Up című EP-ről azt mondja: az volt a cél, hogy felébressze, felrázza a zene a hallgatót - illetve egyben saját magát is. Ennek a célnak felelteti meg a teljes hangszerelést: az erős dobokat, a szándékosan lágyabbra vett felsőbb tartományokat ("hogy a gondolataid el tudjanak kalandozni"), a szívritmus körüli tempót, amire rögtön rá lehet hangolódni. De ma már személyiségfejlődésében oda jutott, hogy nem tudna ilyen zenét írni.

 Moments számainak készítésében volt ugyan tudatosság, de a cél az volt, hogy "a hangulatok keresztülfolyjanak rajtam. Állapotokat, hangulatokat akartam belerakni." A Translucent című számot, amelyhez első klipje készült (nemrég pedig innen letölthető remix-EP), úgy jellemzi, mint annak az állapotnak a megfogalmazását, "amikor teljesen szét vagy esve, mész, lépsz egyet, és tudatosul benned, hogy léptél, hogy itt vagy a testedben." Pontosan megjelöli, mikor történik ez a tudatosodás a számban: amikor a klipben megjelenik a kaleidoszkóp.

 A következő lemez 70-80 százalékban készült el. Ehhez Dnte a tudatos álommal kísérletezik, az éber tudatot próbálja minél tovább fenntartani az álomban. "Ott nincs annyi határoló felület, mint ezen a síkon, és ezért jobban, szabadabban tudsz alkotni. Az a tervem, hogy ami zenét ott létrehozok, azt utána a valóságban is megcsináljam. Ezért azt gyakorlom, hogy az álmaimat minél jobban le tudjam jegyzetelni. Mindig van egy alapötlet a fejemben, amikor zenélek: egy dallam, egy basszusmenet, egy lüktetés, egy ritmusképlet. Ezt kell megtanulni felidézni. Én nagyon dobcentrikus vagyok, valószínűleg azért is, mert a hiphop felől jövök, ezért általában a ritmusszekció az alap. Ha arra emlékszem, akkor az hozza magával a többi emléket is." Eddig egy számot sikerült így teljesen megírni, a többi pedig szintén a vége felé jár már.

A buddhizmus, a hinduizmus ihletése van a háttérben, és ezeknek az éber tudat fejlesztésére szolgáló technikái. "Amikor alszunk, a tudat egy része minimálisan ébren van, ugye ezért sem esünk le ez ágyról. Az álomban az agy logikai része ki van kapcsolva, például sosem teszed fel a kérdést, hogy honnan hova mész, tehát a logikátlan folyamatok esetében nem tűnik fel azok logikátlansága. És ha ezt párhuzamként ráhúzzuk a valóságra, akkor rájöhetünk, hogy lehet, hogy amit valóságnak élünk meg, nem más, mint csupán egy csökkentett tudatállapot illuzórikus valósága. Erre irányulnak ezek a gyakorlatok, a tudat tágítására" - magyarázta.

dnte, interjú

Fotó: Mudra László - Origo

Dnte első ep-jétől lelkesek lettünk (2011 legjobb magyar számai közé is választottunk róla): a wonky hiphop széttört ütemei kelekótya szintihangokkal és melankolikus vonósokkal találkoztak rajta. Az erős, egyedi hangú bemutatkozást a Mad-Hop kiadónál egyvinylen és digitálisan kijött ep követte, alább meghallgatható. (A kiadó eléggé ismert netes elektronikus körökben, úgyhogy az XLR8R adott ingyen letöltést az egyik Dnte-számból.) A Moments nagyrészt elhagyja a bemutatkozás erős stílusjegyeit, és valahová a wonky hiphop és az elektronikus-kísérletező pop közé helyezhető. Sok minden hasonló itt, mint a Polyklinik-lemeznél: hiphopos alapra jönnek nyolcbites szintik és kattogások és furi hangok stb., csak éppen itt az alapot adó ritmus is meg van szaggatva. Valamint van popos felépítmény, egyszer szinte rendes énekkel, ami csak alig van megbuherálva: ez a Mechanical Elephanttel készült Fold Her, ami elsőre kiugrik és többedszerre is a legjobb számnak bizonyul - vagy pedig darabolt, dallamosságukat egyes számokban többé, máskor kevésbé megtartó énekhangmintákkal.

Mintha az ep, legalábbis az öt saját szám azt próbálgatná, hogy meddig lehet darabolgatni és hangocskákkal megszórni egy dalt, hogy az azért dal maradjon; vajon lehet-e együtt dúdolni egy dallamot egy darabolt hangmintával, egy vicces nyolcbites szintivel? A válasz az, hogy elég sokáig el lehet menni, bár mintha a popos megközelítést választva le kéne mondani az "nahát, de érdekes hangok" megközelítésről, illetve fordítva. Kicsit azért sajnálom, hogy a bemutatkozás eredeti hangjából ilyen kevés maradt (bár könnyen lehet, hogy abból több, az már sok lett volna), illetve az említett dalt leszámítva a többi azért dalként nem olyan erős: ahelyett, hogy megmaradna belőle valami, inkább csak ráismerek a következő hallgatásnál. A koncepcióból adódóan azonban ez nem olyan nagy baj, mintha színtiszta popzenét hallgatnánk: itt nem ez a lényeg. A három remix a maga módján rendben van, bár én meglettem volna nélkülük. B

Let's see this review about my Mystic EP

Rendes vidéki gyomlálni nem rest - Quart

Ráadásul még másokat is zaklattam közben..

The end of the year is nigh, and thus we have decided to - surprise, surprise - compile a list of Best of from the countries we have been exploring over the last two years. And since our knowledge is limited, we have asked those living, working and creating in those particular countries to tell us about the music happenings in their country.

As first, we are glad to present the answers of András Rónai, editor of the respected Hungarian music magazine Quart.hu and one of the organizers of the acclaimed Ultrahang festival in Budapest.

What's the highlight for you in Hungary's music scene? 2011 was an outstanding good year in Hungarian music (one of the very few things that were good here this year). In fact we at Quart.hu made a list of 25 of our favourite songs here (the write-ups are in Hungarian, but you can listen to all the songs and download a few of them). 

The "Hungarian bedroom scene" was thriving, producing not just some good or great albums (Morningdeer being my favourite), but also the promise that the unhindered creativity can yield even more great results in the future.

<a href="http://morningdeer.bandcamp.com/album/days" _mce_href="http://morningdeer.bandcamp.com/album/days">days by morningdeer</a>

The Hungarian "global bass" scene isn't really a scene in the strict sense, only a few DJs and producers, but nonetheless two great albums were also produced in this genre: the Ghana meets Hungary afro-techno-dancehall-hiphop-cumbia hybrid of FOKN Bois meet Irie Maffia Production and the moombahton-balkan-dubstep-trance-etc and also shamelessly funny dance-pop of DJ SuperStereo.

<a href="http://foknbois.bandcamp.com/album/the-fokn-dunaquest-in-budapest" _mce_href="http://foknbois.bandcamp.com/album/the-fokn-dunaquest-in-budapest">The FOKN DunaQuest in Budapest by FOKN Bois meet irie Maffia Production</a>

<a href="http://djsuperstereo.bandcamp.com/track/valodja-superstereo-rmx-steve-angello-and-an21" _mce_href="http://djsuperstereo.bandcamp.com/track/valodja-superstereo-rmx-steve-angello-and-an21">Valodja - (SuperStereo rmx) Steve Angello and AN21 by Valodja - (SuperStereo rmx) Steve Angello and AN21</a>

Also some of the established artists made great albums like Csík Zenekar, Erik Sumo Band, Yonderboi. But the highlight for me was the discovery of Bajdázó - more on that later.

What is the low point for you in Hungary's music scene? I could complain a lot about the TV talent shows and commercial radio stations, but I can turn these off in my life (except that I have to listen to the same 20 songs on radio when I go shopping). So maybe the low point for me was to see on the internet how people who are supposed to care about music are as close-minded as ever, repeating the same lame arguments (you can still read comments about how electronic music is not really music as they don't play real instruments) and adding some new ones (like how shitty a year 2011 was because Pitchfork's favourites all suck, while not seeking out new, exciting music that may not got the Best New Music approval). 

But if you think not just music but also music related events, then the low point was without question the stampede on a party in West-Balkán that killed 3 young girls in January. As you can expect, the government responded not by addressing the real problems in the Hungarian night life, but by making stupid harsh rules.

Discovery-new artist of the year /in Hungary/? One of the most exciting discoveries (not just in Hungary but music in general) was Bajdázó, who make a captivating, hypnotic, heart-warming and original mix of American psych-folk and Hungarian folk music. Their album Lekapcsolom a villanyt a fejemben (I Turn Off the Lights in My Head) can be downloaded here.

One of my greatest pleasures as a music journalist was to see that their music reached hundreds, maybe a few thousands of people because of my enthusiastic write-ups.