The only fire is the one in my pants, these punk edits are really getting to me.

Would anyone be willing to edit a pic or two for me?

I would go gaga over it and really appreciate it.

As I slowly open my eyes I feel a full blown migraine happening and I slam my eyes closed at the bright white light, I hear voices talking softly and I focus on them. “We got into a fight last night, and then I went to bed and she stayed in the living room. I was being stupid and then I heard her get up and get into the shower, I went back to bed and when I woke up the shower was still on. I ran inside and pulled her out and the water was freezing, she was shivering and her eyes were open but she wasn’t responding to me. I didn’t know what to do so I changed her into dry clothes and covered her up in blankets and held her. When she woke up she was out of it and she wasn’t really talking, then out of nowhere she was screaming and shaking. She just passed out and I took her here but I didn’t know what was happening.” I hear Harry say and I can tell he’s crying.

“Mate, I know but she is steady now. The doctors will be here soon and we will figure it out.” I hear Liam say and I curl up tighter.

“But it’s my fault, if I didn’t blow up at her, if I would have seen the bruise on her face, if I wouldn’t have left her there and gotten drunk. It’s my fault.” Harry says as he starts sobbing, I slowly open my eyes and I see that I’m covered in blankets and tubes. I squeak and sit up quickly before a sharp pain goes through my body and I cry out, the voices fall silent and I see Harry run into my room. “Oh my god! Baby you’re awake!” He says and he runs to my side, I let him pull me to him gently and he runs his fingers through my hair softly. I feel tears well up in my eyes and I cling to him, I wrap my arms around him and I inhale his scent.

“I’m sorry, I’m so sorry that I was so stupid. I’m sorry.” I say into his chest and he gently rocks me.

“No, you’re okay. I understand now, I get it. I’m sorry.” He says and I nod before we hear the door open, I look up to see Perrie and Zayn walking inside.

“Hey Demi.” Perrie says as Harry sits down next to me and holds my hand.

“Hey.” I say quietly with a small smile.

“We just came to bring you a burger and fries.” Zayn says and I smile.

“Thank you, you can stay if you want.” I say and they smile.

“We would but we have to go see Zayn’s parents.” Perrie says and I giggle.

“Well have fun with that.” I say and I close my eyes against the bright light, I hear them leave and I fall silent as I curl up in a ball under the blanket. Harry rubs the back of my hand with his big thumb and I feel ashamed of myself for being so weak.

“Do you need anything?” Harry asks and I slowly sit up, I try not to grimace but Harry is too observant. “I’ll go get you some pain pills and iced tea.”

“Thank you.” I whisper as he leaves the room, I slowly start eating some fries. I look around and I see a small bag of mine by my side, I open it and I see sketchbooks and my iPod. I sigh and I lay back with my head on the pillow, I just wanted to get out of here. I hated hospitals and this was worse because I felt like my boyfriend was sick of me, I felt like I was too much to deal with. I felt an especially bad stab of pain rip through my skull and I cry out, my timing is impeccable as ever because Harry walks in right as I scream and he rushes to my side.

“Baby? You okay?” He asks and I laugh bitterly.

“I’m great, did you get the pills?” I ask and he hands me them, I take them and gulp water down. “Thank you.” I say and I curl up and stare at my hands.

“Please say something.” Harry says and I sigh and look at him.

“What is there to say? I fucked up and now I’m losing you and I’m already fucked up as it is. You don’t want to admit it but you are falling out of love with me. I’m not perfect at all, I’m drama wrapped up in a small package that everyone likes to fuck over.” I say and he frowns. “And yeah, I love you more than I love myself. I love you so much I would do anything to ensure that you were safe and that’s why I did. I was scared because anyone that would want to be friends with Charles is fucked up himself. I was just scared, terrified.”

“I love you too.  I love you so much and I would never want to let anyone hurt you.” Harry says and I realize that part of the reason I bring drama is because I dwell on everything, I take a deep breath and I lean forward and kiss him on the cheek.

“I’m sorry.” I whisper and he smiles.

“It’s okay.” He says and I nod before starting to eat, he smiles at me and I blush. “I love you.”

“I love you too.” I say through a mouthful of food and we both start laughing, I look up as a doctor walks in and we fall silent.

“Hello Demi, it’s nice to see you are awake.” He says and I smile and nod at him.

“So what happened?” I ask and he chuckles.

“You were just extremely stressed out and suffering from mild hypothermia, your brain caused pains to keep you awake and it worked well because you are still here. The migraines you are probably having right now will go away within a few days and you do need to take it easy, as little movement as possible. Your brain is still recovering from it so it is extra sensitive on top of the migraines so just be careful, okay?” He asks and I slowly process it.

“Okay, thank you for helping me.” I say and he smiles.

“It was my pleasure, now Mr. Styles.” He says as he turns toward Harry. “Make sure to keep her off her feet as much as possible.”

“I will sir, this was scary enough that I don’t want to do this ever again.” He says and I feel a pang of guilt.

“When may I leave?” I ask after the doctor and Harry have a conversation with their eyes.

“You can leave as soon as the nurse comes in to take your IV’s out, here are some pills to take for the pain.” He says and hands me a bottle full of small pills. “Have a good day you two.”

“Thanks, you too.” Harry says as I look at the pills, I remember my mom taking them on the night of my 16th birthday and not caring about my party at all. I sigh as I tuck them into my purse and I finish my food quickly, a nurse comes in and takes out my tubes. I take a deep breath and I look over at Harry who is watching me with a calm expression, I squeeze his hand before slowly standing up and slipping on my shoes. I was still in Harry’s clothes and I was glad someone brought me shoes. “Should I get a wheelchair?”

“No. I’ll be okay on the way to the car.” I say and he sighs after a few minutes before lacing his fingers with mine as we walk from the room, he carries my purse and we move slowly because my muscles are sore. I climb into the truck before curling up in a ball and holding back tears, my body hurt so bad and my migraine was absolutely horrid. Harry climbs in and gently kisses my temple before starting the car and holding my hand, I shift so I’m curled up against him and I screw my eyelids shut tightly.

“Do you want to stop and get anything?” Harry asks and I sigh and shrug, but he knows me well. Soon we are stopped and I open my eyes to see him picking out movies and buying snacks inside a small drugstore, I smile as he gets back in and I kiss his cheek gently. “I love you.”

“I love you too.” I murmur as we start driving back, Harry softly sings and the beautiful raspy sound calms me. I feel the truck come to a stop and I slowly get out of the truck, my muscles slowly stretching with every step. All that I wanted was a hair tie and some fresh clothes, I lean into Harry in the elevator to try and gather energy. I felt completely drained by the walk so far and I knew Harry was watching me intently.

“Do you want me to carry you?” Harry asks and I shake my head. “Baby.” He says sternly and I look into his eyes, his eyes are full of worry and pain and love.

“No, let’s just walk together.” I say quietly as the door opens, we slowly walk and I rest my weight against Harry’s side. I was glad he was so much stronger than most of the people that I know, I’m so glad I have him. I slowly sit on the couch and I grab a hair tie from the coffee table, I slide my hair into a messy ponytail before starting to get up.

“What do you need baby?” Harry asks as he sees me, he helps me but keeps a firm hold on me. I feel myself shaking and I sigh.

“I feel weak.” I murmur and I fight back the tears, I just wanted to be strong.

“I know baby, I’m here, it will go away in a couple days. What did you want darling?” He asks and I blush at his pet name for me.

“I was just gonna get some comfy shorts and one of your shirts.” I mumble as I slump against him, he easily supports me before setting me down and walking to our room. He emerges in a pair of sweats and a white shirt and has a pair of his boxers and a sports bra and one of his band shirts in his hand, I smile up at him and brush my fingers against his leg gratefully. “Thank you baby.”

“No problem, whatever you need I am here.” He says and I nod before starting to slide my clothes off, I pull on the other clothes and I shrink into the cushions in an exhausted state. Harry stands up and puts movies in the DVD player for us to watch together, he grabs some tea from the kitchen before I weakly pull one of our blankets over my body and curl up. “Do you want anything, beautiful?”

“No.” I mumble before I feel him lift me up with ease and settle beneath me before setting me down on his chest, I curl into him and I nuzzle my head into him quietly. I feel the pain ebbing within my body and I let out a strained whimper.

“What can I do to help you, baby?” Harry asks and I slowly shake my head as I squeeze my eyes shut, I feel Harry pull the blanket over us and lay back so I’m lying on top of him. I smile slightly before letting exhaustion take over my body.

A few hours later I wake up on top of Harry wide awake, I slowly sit up and I walk into our room slowly. My muscles still ache but I really wanna take a shower, I walk to the bathroom and strip before walking into the warm stream of water. I let it massage the tension from my shoulders before washing my hair, halfway through shaving my legs the door bursts open and I let out a strangled scream. “Baby?! Baby?!” Harry shouts and I open the curtain and stare at him with shock all over my face.

“What Harold?” I say and he finally relaxes and I see the fright roll of his shoulders.

“I’ll let you finish.” He whispers and like that the door is closed again, I sigh before finishing  up and pulling on a pair of yoga leggings, a sports bra, and a muscle t-shirt. I blow-dry my hair and I feel a little dizzy as I finish it, I slowly walk out to the living room to see Harry cooking in the kitchen. I walk over and I sit down on the counter softly, I watch Harry as he moves with his muscles obviously tense.

“Babe.” I say softly to get his attention but he doesn’t turn to me. “Baby.” Still nothing. “Hazza!” I say and he finally turns to me.

“What does Hazza mean?” He asks and I blush as I snap at the hairband on my wrist.

“It was what I called you in my dreams after I passed out.” I mumble and he walks over and rests between my legs, we stay silent as I rest my forehead on his broad chest. “What happened earlier?”

“I woke up and I heard the shower running and the last time I did that I found you in there and I got scared, I panicked and I ran in there. When I saw you, I just was relieved and happy and scared. I just never wanna feel like I’m going to lose you again.” He says in a jumbled blur and I pull him into my arms after he finishes.

“I’m not going anywhere, I’m here to stay. Even if you don’t want me.” I say and we both chuckle.

“I love you so much.” He says and I smile before kissing his temple gently, I feel my energy leaving quickly and its frustrating me. I’m used to being able to do whatever I wanted whenever and now I can barely do anything, being sick just plain sucked. I felt weak, and that has always been something that has scared me.

“What are you making?” I ask as Harry pulls away to walk to the stove.

“Chocolate chip pancakes.” He says proudly and I giggle.

“My favorite.” I say and he smiles. “Thank you babe, you’re the best.”

“No problem. You deserve to just be relaxed for a while.” He says and I smile. “By the way, I like you calling me Hazza.”

“Well maybe I will say it more.” I say and he chuckles, I slowly slide off the counter and walk over to him so I can lean against him.

“Getting tired?” He asks and I sigh.

“Physically? Yes. Mentally? Not at all. Its frustrating.” I groan and he chuckles before softly rubbing circles in my back.

“Go lay down and I will bring our pancakes out.” He says and I go on my tiptoes to kiss him, I quickly deepen it and lean my body into him as I wrap my hands around his neck. His arms pull my closer and he pulls away with a smile. “Doctor said no.” He says and I scoff as I walk away, I hear him laugh as I curl up under a blanket on the couch.

“Babe?” I call out and I see him appear with the plates and milk.

“Yes?” He asks as he hands me my things.

“What should we watch next?” I ask with a smile and he chuckles.

“How about some MTV or something?” He asks and I nod before changing the channel, I start scarfing down the pancakes and I’m full in no time. “So I talked to Lou today.”

“Ok.” I say blandly and I stare at the TV screen.

“Baby, look at me please.” He says and I sigh before looking at him. “He is sorry, they both are. They want to make it up to you.”

“I just don’t understand why you seem so okay with it. They verbally attacked me and you’re fine with it.” I say quietly and I divert my gaze to my fingers that are continuously tangling with each other.

“You think I’m okay with it?” Harry asks and I shrug. “I’m less than okay with it, I’m fucking pissed at them. I just figured you needed someone who wasn’t going to freak out.”

“Nope. I wanted you to freak out so I could feel protected.” I say and he stares at me with his mouth gape. “No! Not like that, you protect me more than I could ask for but that was just. It was personal and different. I’m sorry, I didn’t mean it like that.” I say and I feel like hitting myself because of my stupidity.

“OK.” He says quietly and I nod before grabbing my plate and walking to the kitchen to put it in the sink, I feel like doing the dishes but I know I can’t. I make my way back out to the couch in a sad mood, I curl up by the arm and I pull on the blanket again. I realize how far Harry and I are away from each other and I feel horrid, I curl up tight and attempt to nurse my aching heart.

I have always hated hurting people whether it was emotional or not, I just hated it. Now I hurt the only person in my life that gave half a shit about me and I felt stupid. I stay until the end of the show before standing up and walking to the bedroom, I slide under the covers and gently rub at the aching in my wrists. I fucked it all up again and all I wanted was the blade but I felt too weak to even look around at this point, I squeeze my fingers together to get a grip on myself.

I hear the front door slam shut and I gather up enough energy to walk out of the room again, I sigh when I see his note telling me he would be back later. I curl up in a ball on the floor next to the couch, I grab my sketchbook and I start sketching. I don’t even know what I’m sketching, but I just let my body do it as I think about where Harry could have gone. I feel myself getting more and more exhausted and finally I just give in and slump over, letting darkness take me under it’s wing.

I wake up and it’s around noon, I stand slowly and walk into our bedroom to see if Harry is home yet and I see nothing. I stare at the bed for a while, just blaming myself completely for everything. I knew Louis was his friends and bros before hoes but it still hurt that Harry just stood there and watched. I feel myself slowly start to fall apart and I quickly exit the room, I lay on the couch and I flip through channels as thoughts of Harry with another girl intrude on my thoughts.

Eventually my thoughts turn to my rape, it always happened on my trip. I never told Harry about my trip because I was ashamed of it, I never stopped thinking about my rape and I wallowed in it. I thought of the rape and then I thought of him kissing another girl and that was it. I was all alone and people did try to get to know me, even befriend me but I always pushed them away. Even now all I wanted to do was push people away and I guess I finally succeeded with Harry, I finally broke him and it was all my fault. I didn’t deserve him anyway, I deserved Charles. He raped me, he took me in his own way and I deserved it. Karma found me before I even did anything wrong, and now all I wanted was to be gone again. I just didn’t want to be awake anymore and all I wanted to do was sleep.

I don’t even know where Harry is, he could be anywhere and I don’t know where he is; but it is my fault that I pushed him away so I’m just going to deal with it. I feel my stomach growl but I ignore it as I pull my blanket on and start sketching again, I just let my brain relax as my hand moves. I pour every single emotion into the drawing as I can and eventually I find the same sweet peace in sleep.

I wake up the next morning to the door opening and banging against the wall, I see Harry walk in with bags under his eyes and chapped lips. I slowly sit up and wipe my face. “Morning.” I say softly and he nods, he makes enough coffee for himself before walking to his room and slamming the door shut. I think he forgot about my doctors appointment so I pull myself up and quickly freshen up in the guest bedroom, I grab my keys and wallet before walking downstairs. Today was the first day that I was feeling decent and I just wanted to absorb it, I walk out of the apartment and shut the door softly before walking down to my car. I can’t remember the last time that I had driven my car and it was weird to pull up to the doctors in it, I get out and make my way into the patient room. I sit for a while just listening to silence before the doctor walks inside again.

“Hello Ms. Demi.” He says in a cheery voice and I smile. “Harry waiting today?”

“Nope, he’s at home.” I say and he slowly nods.

“So you feeling better?” He asks and I nod. “That’s good, I’m happy to say you are good to go now. You can do whatever you would like but for a few days you might still get tired easily.”

“That’s great, thank you so much for helping me.” I say and he smiles and nods.  

Once we get inside I’m completely buzzing, I’m so excited that I feel the adrenaline flowing freely through my veins. “Which one first?” I ask Harry and he smiles, I can’t help but notice how nervous he is. “What’s wrong?”

“Oh nothing, I just hate roller coasters.” He mumbles and I chuckle before pulling him in for a hug.

Végre péntek van, és az első fősulis hetemnek is mindjárt vége.Elégedett vagyok azzal, ahogyan ez a hét lezajlott, ma estére viszont félreteszem a tanulást és filmkölcsönzést tervezek, mivel Steph valószínűleg egy buliban lesz. Eléggé megkönnyíti a helyzetemet, hogy az összes órámról megvan a tanmenet, így jóval előre feltudok rá készülni. Fogom a táskám és korán elindulok, hogy megálljak egy kávéra, amivel extra löketet adok a napnak.

" Tessa, igaz?" Egy lány hang szólal meg mögöttem, amíg a sorban várakozom.Megfordulva a buliról, a rózsaszín hajú lánnyal találom szembe magam. Molly, azt hiszem Steph így hívta őt.

"Ja." Válaszolok, majd visszafordulok.

"Jössz a ma esti bulira?" Kérdezi. Sóhajtok, majd ismét megfordulok, és a fejemet rázom. "Pedig kéne, elég király lesz." Mondja, miközben mosolyog. Vékony ujjaival végigsimít egy hatalmas kusza tetkón, az alsókarján.

"Milyen kár, pedig tudom, hogy Zayn látni akart téged." Mondja, és nekem muszáj nevetnem. "Mi van? Zayn tegnap végig rólad beszélt."

"Képzelem...de még ha így is volt, nekem barátom van." Magyarázom, amitől neki még nagyobb mosolyra görbül a szája.

"Milyen kár,dupla randizhattunk volna." Vigyorog, és hál' istennek a rendelésem készen van. Túl gyorsan kapok a pohár után, így a kávé egy kicsit kilöttyen, megégetve a kezemet. Az orrom alatt szitkozódok, majd kisétálok. Dupla randi, mégis kivel? Ő és Harry, természetesen. Fúj, Zayn kedves volt meg minden, de Noah számomra minden. Nem beszéltünk valami sokat ezen a héten, de ez csak a zsúfolt órarendem miatt van. Küldök is neki egy gyors üzenetet, amiben leírom, hogy hiányzik, majd a tanterem felé indulok.

A nap eddig remekül telt.  Liammel a könyvesboltnál találkozunk, hogy együtt mehessünk be irodalomra. A téglafalnak támaszkodik, mikor odaérek, majd egy hatalmas mosollyal üdvözöl.

"Ma fél órával előbb elmegyek az óráról, mivel hazarepülök a hétvégére." Meséli.

"Ez remek." Mondom, talán valamikor nekem is haza kéne mennem hétvégére. Anyám háza csak két órányira van innen, de még mindig nem vettem kocsit, úgyhogy ez várat magára.

Ahogy Liam ígérte, úgy el is ment harminc perccel az óra vége előtt, és hirtelen leesik, hogy Harry mellettem ül. A fősulin oda ülhetünk,ahova csak akarunk, akár minden nap egy másik székbe, de Harry mindig mellém ül le, az első sorba. Tudom, hogy csak azért csinálja, hogy engem idegesítsen, de egész héten sikerült figyelmen kívül hagynom.

"A hetet Jane Austen, Büszkeség és Balítélet c. könyvének megvitatásával fogjuk kezdeni." Jelenti be Hill professzor az óra végén. Nem tudom eltakarni óriási mosolyom, azt a novellát legalább tízszer olvastam. Az egyik kedvencem.

"Hadd találjam ki, oda vagy Mr. Darcyért." Gúnyolódik Harry, mikor kifelé sétálok.

"Valójában igen, szeretem." Elérjük az útkereszteződést, majd mindkét irányba körülnézek, mielőtt átkelnék az úton.

"Hát persze, hogy szereted." Nevetve jön utánam.

"Biztos vagyok abban, hogy képtelen vagy megérteni Mr. Darcy vonzerejét." Gondolatban arra a hatalmas novella gyűjteményre gondolok, ami Harry szobájában voltak. Azok nem lehetnek az övéi, vagy mégis?

"Egy goromba és kibírhatatlan hapsi egy romantikus hősnek beállítva? Nevetséges. Ha Elizabethnek egy csepp esze lett volna, meg mondta volna neki, hogy húzzon a francba."

Nevetnem kell a szóhasználat, de letakarom a számat, hogy leállítsam magam. Igazából nagyon is élvezem vele a heccelődést, de ez csak egy kis ideig tartana el, percekig, ha szerencsém van, egészen addig, amíg hozzám nem vág valami bántó megjegyzést. Gödröcskés mosoly villan fel az arcán, és nem tudok mit tenni, csodálni kezdem a külsejét. A piercingekkel, meg mindennel.

"Tehát egyetértesz, hogy Elizabeth egy idióta?" Húzza fel a szemöldökét.

"Nem, ő az egyik legerősebb, és legösszetettebb karakter, akiről valaha írtak." Védekezem. Erre ő újra nevetni kezd, és én is csatlakozom hozzá. Valami átsuhan a tekintetén, mire abbahagyja a nevetést.

"Később találkozunk Theresa." Mondja, majd sarkon fordul.Mi ütött belé? Mielőtt nekiállhatnék analizálni a viselkedését, megcsörren a telefonom. Noah az. Egy furcsa bűntudatos érzés tör rám, amikor felveszem.

"Hello Tess, épp vissza akartam írni, de gondoltam akkor már fel is hívhatlak." Noah hangja ziláltnak tűnik.

"Mit csinálsz? Elfoglaltnak tűnsz."

"Nem, csak találkozom néhány haverral a grillben." Magyarázza.

"Oké, akkor nem tartalak föl. Annyira örülök, hogy péntek van. Jól jön a hétvége."

"Megint elmész egy buliba? Az anyukád még mindig csalódott." Miért említette meg anyámnak? Imádom, hogy ilyen közel állnak anyámmal, de néha az, hogy randizok vele, olyan mintha lenne egy idegesítő kisöcsém, aki folyamatosan beárul. Most éppen egy testvérhez hasonlítottam őt? Hosszú hét volt ez.

"Nem, nem megyek bulizni. Hiányzol."

"Te is hiányzol, Tess. Nagyon. Hívj fel később, oké?"

Rábólintottam, majd egy "Szeretlek"-kel elköszöntünk egymástól, és letettük.

Amikor visszaérek a szobába, Steph már a bulira készülődik, feltételezem ez is Harrynél lesz. Bejelentkezem a Netflix-re, majd a filmek között keresgélve próbálok dönteni, melyiket nézzem meg ma.

"Olyan jó lenne, ha jönnél, ígérem ezúttal nem maradunk. Csak gyere egy kis időre. Filmet nézni egyedül, ebben a kis szobában, olyan szánalmasan hangzik!" Nyafog, mire nevetni kezdek. Folytatja a könyörgést, míg a haját igazgatja, és három különböző ruhába bújik bele.Végül egy kis fehér ruha mellett dönt, ami elég keveset hagy a fantáziára. Be kell ismernem a fehér szín meglehetősen jól mutat a világos vörös hajához. Irigylem a magabiztosságát. Tudom, hogy megfelelő testalkatom van,kellő domborulatokkal, de egyszerűen nem érzem olyan magam olyan kényelmesen a bőrömben, ahogyan ő. Inkább nagyobb méretű ruhákkal eltakarom hatalmas melleimet, míg ő próbálja felhívni rá a lehető legjobban a figyelmet.

"Tudom, én csak...ajj! Mi a fene?" Üvöltöm a laptopom képernyőjére, ami most már teljesen fekete. Próbálom ki-és bekapcsolni, de csak fekete marad.

"Ez egy jel, hogy el kell jönnöd. A laptopom Niall szobájában van, úgyhogy nem tudod használni." Vigyorog és újra összeborzolja a haját. Tényleg nem akarok itt ülni egyedül úgy, hogy semmit sem csinálok vagy nézek.

A hétvége többi része elég hamar elmegy és szerencsére valahogy sikerül Harryt elkerülnöm. Biztosra vettem, hogy még azelőtt elmenjek a boltba, mielőtt Harry ideér, és addig elmaradjak, amíg el nem megy. Az új ruhák, amiket vettem teljesen kitöltik a kis ruhásszekrényemet. Amint bepakolom őket, Harry ellenszenves hangja hangzik fel a fejemben, amint ezt mondja: " Ugye tudod, hogy buliba megyünk és nem templomba." és valószínűleg újra meg is teszi, ha észreveszi az új ruhákat. Elhatároztam, hogy többet nem megyek bulizni Steph-fel, vagy bárhova, ahol Harry ott lehet. Egyáltalán nem jó vele lenni és szellemileg is teljesen lefáraszt.

Most hétfő reggel van, az első  tanítási napom a főiskolán és nem is lehetnék ennél felkészültebb. Extra korán keltem föl, hogy biztosan le tudjak fürdeni és elkészülni. A gombos ingem és rakott szoknyám tökéletesen kivannak vasalva és csak arra várnak, hogy felvegyem őket. Úgy tervezem, hogy hamar elindulok, így legalább tizenöt perccel előbb beérek, így biztosan nem fogok elkésni Steph ébresztő órája is csengeni kezd, de ő csak rácsap a szundi módra. Felébresszem? Talán később kezdődnek az órái, mint az enyémek, vagy lehet be sem akar menni. A gondolat, hogy kihagyjam az első nap az órákat, kikészít, de végül is ő másodéves, így talán tudja kezelni a dolgot. Végre, itt az idő, hogy felöltözzek és induljak.Fel is öltözök, ellenőröm a hajam, majd a táskát a vállamra veszem. Egy utolsó pillantás a tükörben, és már megyek is az első órára. Örülök, hogy már átnéztem a kollégium térképét, mert így könnyebben megtalálom a termeket. Amikor besétálok az elsőéves történelem órára a terem szinte üres, csak egy ember ücsörög bent.

A mellette lévő helyet választom, egyértelműen szeret időben lenni. Pont, mint én.

"Hol vannak a többiek?" Kérdezem, mire ő mosolyogni kezd. Nagyon aranyos mosolya van.

"Valószínű átrohanják a sulit, hogy ideérjenek időben." Nevet, és én azonnal megkedvelem. Pontosan ezt mondtam volna én is.

"Tessa Young vagyok." Mutatkozom be, miközben kedvesen rámosolygok.

"Liam Payne." Mondja egy ugyanolyan édes mosoly kíséretében, mint az első volt. Az óra kezdetéig folytatjuk a beszélgetést, mindketten angol szakosok vagyunk, és neki van egy barátnője otthon, Danielle. Örülök, hogy mellé ültem le. Az osztály is beszállingózik, majd én és Liam be is mutatkozunk a professzornak

Ahogy a nap telik, kezdem megbánni, hogy öt órát vettem föl négy helyett. Irodalom órára sietek, és épphogy időben beérek. Hál' az égnek ez az utolsó órám ezen a napon. Megkönnyebbülök, amikor meglátom Liamet az első sorban, a mellette lévő hely is üres. "Hello ismét." Mosolyog, mikor elhelyezkedem mellette.

A professzor elkezdi az órát, kiadja az erre félévre vonatkozó tantervet, majd mesélni kezd magáról. Annyira boldog vagyok, hogy a fősuli teljesen más, mint a gimnázium, a professzorok nem kényszerítenek, hogy állj ki az osztály elé és mutatkozz be vagy bármilyen más kellemetlen és fölösleges dolgot csinálj.

Ajtónyitás szakítja félbe a professzor magyarázatát az olvasási listánkról, mire nekem leesik az állam. Persze, éppen mikor azt hittem, hogy jó napom van, betoppan Harry. "Ajj." Mormogom az orrom alatt, mire Liam nevetni kezd.

"Ismered Harry Stylest?" Kérdezi. Harrynek minden bizonnyal megvan a híre az egész fősuliban, ha egy ilyen kedves srác, mint Liam is ismeri.

"Valahogy úgy, a szobatársam a barátja. Egy seggfej." Suttogom. Harry tekintete összekapcsolódik az enyémmel,és aggódom, lehet meghallott engem. Őszintén nem érdekel, ha mégis, nem mintha nem lenne tudatában, hogy egy barom. Viszont érdekelni kezd, hogy vajon Liam mit gondolhat róla, ezért muszáj megkérdeznem. "Te ismered?"

"Ja..ő a.." Abbahagyja, majd szemeivel mögém tekint. Felnézek és látom, hogy Harry mellém csúszik be. Liam az óra további részében csöndben marad.

"Ennyi volt mára, szerdánként találkozunk." Hill professzor elköszön, majd otthagy minket.

"Azt hiszem ez lesz a kedvenc órám." Mondom, amivel Liam is egyetért. Döbbent lesz arca, ezért megfordulok, Harryt látom mellénk sétálni.

"Mit akarsz Harry?" Kérdezem, megkóstoltatva vele a saját főztjét. De nem válik be, mivel eléggé szórakoztatja a dolog.

"Semmit. Annyira örülök, hogy van egy közös óránk." Gúnyolódik, majd beletúr a hajába, megrázza, majd föltűri a feje tetejére.

"Majd később látlak, Tessa." Köszön el Liam. Harryre néz még egyszer, majd elsétál a másik irányba.

"Sikerült  legbénább gyerekkel összebarátkoznod az osztályból."

"Ne mond ezt róla, ő aranyos és kedves. Nem úgy, mint te." Meg vagyok lepve a durva szavakon, amiket hozzá vágtam. Valóban kihozza belőlem a legrosszabbat.

"Minden alkalommal egyre bátrabb vagy, ahogy találkozunk, Theresa."

"Ha még egyszer Theresának hívsz.." Figyelmeztetem és ő nevetni kezd. Próbálom őt elképzelni a tetkói és piercingjei nélkül, igazából nagyon is vonzó, de a személyisége elrontja őt.