#picur

Fogalmam sincs, hogy hol kezdjem. Tudom, hogy nem fogod ezt látni soha az életben, de én nem tudom magamban tartani. 

Amikor megismertelek nem tudtam, hogy ez lesz belőlünk. Teljesen más ember lettem melletted, jobbá tettél engem, felemeltél onnan, ahol voltam. És én ezt neked soha nem tudom megköszönni eléggé. Én nem akartam beléd szeretni, mert tudtam, hogy ha egyszer vége lenne, akkor úgy nekem is vége lesz, de nem tudtam parancsolni a szívemnek. 

Rengeteg dolog történt a majdnem másfél év alatt. Megmutattad, hogy mennyire fantasztikus érzés, ha szeretnek, törődnek veled, oda figyelnek rád. Milyen érzés szeretni, boldognak lenni és csak mosolyogni. Minden kapcsolatban vannak veszekedések, viták, de ha szeretjük egymást akkor mindent meg lehet oldani. 

Háromszor engedtél el engem, és én minden alkalom után megbocsájtottam neked, amit tettél velem. Amikor ezeket csináltad, csak magadra gondoltál, hogy neked mi lenne a jó, de azt sose nézted, hogy esetleg nekem úgy jó lenne-e. Egyszer sem volt jobb nekem, amíg neked igen. 

Most újra itt vagyok, egyedül, néküled, mert TE megint jónak láttad, ha elhagysz és úgy jobb lesz mindkettőnknek. Nekem most sem jobb, egy cseppet sem. Rettenetesen fáj a hiányod, és csak szenvedek miattad. Minenhol ott vagy, akármerre nézek, vagy megyek. Elég nekem egy szó, ami hozzád köthető és máris ott van az emléked magam előtt, és minden egyes kibaszott nap csak szenvedek nélküled, mert nem bírom. Mindenkinek azt mutatom, hogy már nem érdekelsz, mert tudom, hogyha nem ezt mutatnám, akkor csak idegesíteném az embereket a folytonos sírásommal, de ők nem tudják, hogy alig várom minidg hogy haza érjek, és a fal mentén lecsúszva a földre sírhassak, mert már nem tudok neked semmit sem elmondani, mert nem érdekelne téged. Nem leszel többet rám büszke. Nem fogsz a beceneveimen hívni, nem fogom hallani a hangod többet. 

Görcsbe rándul a hasam, könnyek szöknek a szemembe, ha arra gondolok, hogy mással leszel boldog, mást fogsz csókolni, fogni a kezét, vele aludni. De, ha ezek máshol jutnak eszembe, nem otthon akkor muszáj le nyelnem a könnyeimet és nem mutatni, hogy belepusztulok a hiányodba. 

De mélyen belül érzem, hogy el kell engedjelek, de még nem vagyok rá felkészülve, és talán soha nem is leszek, csak meg kell tanulnom élni azzal a gondolattal, hogy egyszer valaki másé leszel. 

Utoljára szeretném elmondani, hogy rettenetesen szeretlek, és hiányzol. Örökké TE leszel nekem a “Nagy Ő”m, és a legjobb ember a világon. Kérlek vigyázz magadra, és a szíved mélyén gondolj rám és szeress!