Vagy a Fény utcaira.

Vagy csak ide a Nagycsarnokba.

Hogyan vásárolj "vadat és halat, s mi jó falat, szem-szájnak ingere", a helyi nagymamák között (és hogyan küzdd le az akadályokat?)

A lisszaboni piacokra nem azért járunk, hogy kipipáljunk egy tételt a bevásárlólistán. Azért megyünk, hogy lassítsunk, hogy megmerítkezzünk a főváros valódi, hamisítatlan mindennapjaiban.

Nem számít, ha üres kézzel, vásárolt áru nélkül lépsz ki a lüktető csarnokokból. A kofák dallamos kiáltozása, a friss koriander és a tenger illata, a pultok között hömpölygő emberek beszélgetései és az ezerszínű friss halak látványa mind olyan élmények, amiket nem mérnek kilóra. Magaddal viszed a helyiek közvetlenségét, a lisszaboni napfény és a színes csempék játékát, meg azt a megfoghatatlan, meleg otthonosságérzetet, amit semmilyen szupermarket nem tud megadni.

Húsvéti piaci körkép

1977 előtt: épül a Fehérvári úti piac. (fortepan.hu, 84828)

A piaccsarnok az 1980-as években. (fortepan.hu 22505)

A piac átépítésének táblája, 2003 (saját fotó)

A csarnokban, 2010. (saját fotó)