#ovika

Phyrexian Portraits (2024)

Some are a bit obscure, but they all have cards. :)

A hetet délelőttös beosztásban kezdtem, és fogadtam az érkező gyerekeket. Mikor belépnek, már ránézésre megállapítom, milyen napjuk van, és tudom ha biztató szavakra, kedves gesztusra van szükségük.

A ma reggel másképp zajlott, még nem szedtem össze magamat, így az elsőnek érkező gyerekeket a teámat szürcsölgetve, a szokásosnál alábbhagyott lelkesedéssel, az asztal mellett fogadtam.

A csoportomba járó gyerekek mindig kedvesek és szeretetteljesek. Amikor megérkeztek, mégsem számítottam rá, hogy egyesével leülnek majd mellém, és  ilyen szépen megfogalmazzák az érzéseiket:

Áron: Nekem nagyon hiányoztál, ha nem jöttél volna vissza, én mindig csak várnálak.

Mira: Óvó néni.. Olyan jó hogy jöttél, nem tudtam kire rákapcsolódni

Balázs: Én csak neked fogadok szót, megmondtam anyának is.

Luca: Lerajzolom a mosolygó arcodat, hogy nézd meg milyen szép

Vince: Jó illatos vagy, a legillatosabb

... és ölelés hegyek, és repkedő puszik, és szeretettenger...

A történetet egy idézettel zárnám:

,,Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkről jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre"