Végtelen önzés és öntömjénezés
Azt hiszem, a lelkileg egészséges emberek nem akarnak szándékosan meggyógyítani senkit. Tudom, ez furán hangzik, de aki lelkileg egészséges az nem hoz létre olyan kapcsolatot amiben a másik az Ő gyógyítására, az ő gyógymódjára szorul. Ha igen, az az ő betegsége lenne. Olyan pesze van, hogy annyira szereted a másikat, hogy az elbírja hordani az ő terheit is. Vagy legalább segít benne. De az nem szándékkal, hanem a jellemedből adódóan. Amikor a pszichológus azt mondja, hogy „maga nagyon sokat beletett ebbe akapcsolatba és a szeretete meg a figyelme gyógyító volt” akkor én magamban csak hümmögök és némi ijedtséget érzek mert nem találom magamban a szándékot. Vagy volt csak nem vettem észre? Én senkit nem akartam meggyógyítani. Csak megpróbáltam kapcsolódni. A magam módján. Tulajdonképpen erőszakosan, újra meg újra. (hogy mi volt az eszménykép amit benéztem, arról majd máskor írok) Lehet, hogy ez az állandó vegzálás kicsit olyan lett, mint az izomstimulálás, hogy végül csak megmozdul, változik a tónus, javul az egészség, lehet. De én nem akartam meggyógyítani, én közel akartam jutni ahhoz a valamihez, amit megláttam és amibe beleszerettem. Meggyógyul és elhagy. Ez is milyen öntelt hozzáállás. Elhagy mert elhagy. Talán sosem volt a tiéd, már amennyire érzelmileg azért csak lehet valakit "birtokolni". Elhagy mert miért maradna? A másik amin gondolkodtam újra a drog meg a díler. Amikor éppen arra van szükség, az ember mindenféle tudósoknak, coachoknak és sarlatánoknak is hisz, mert keresi, kutatja a magyarázatokat meg az utat. Mindannyian dílerek vagyuk és mindannyian drogosok. Erre jutottam. Veszélyes ezt számonkérni, mert lebénítja az embert. Impulzusokat, érzelmeket adunk, hogy kapjunk. Van akiből könnyebb kinyerni van akiből nehezebb, a tumblin meg a fészen elég könnyű. Nem lehet egy kapcsolatban folyamatosan dílerkedni azért, hogy a kapcsolat megmaradjon. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hogy is van ez, nem te vagy a fontos, hanem ami belőled kinyerhető? Ha szeretnek, akkor is szeretnek, ha csendben vagy? Ez azt akarja jelenteni? Régen úgy gondoltam, hogy egy jó kapcsolatban az emberek behordják a közösbe az élményeiket és közös értékké teszik. De ahhoz nyilván kell valami közös érdeklődés, vagy legalább közös mesélési nyelv. Mert én mondjuk halálosan untam az épületautomatizálást, ami egy más előadásban, más fókuszokkal akár éredekes is lehetett volna. És döbbenten látom, hogy az emberek eléldegélnek egymás mellett mélységek nélkül, igazi összetartozás élmény nélkül. Ha már túljut az ember az erőszakos akaráson, akkor meg a csendről nem lehet tudni, hogy béke vagy halál.
