#nemkellek

Mikor szombatonként, kora reggel indultam neked piacra virágot venni a felhők felett jártam.

Mivel dadogok, útközben többször elismételtem magamban, amit a kofának fogok mondani: „Öt szál liziantuszt kérnék szépen.” - ez volt a kedvenced.

Leküzdöttem legnagyobb démonomat, a beszédet, s kikértem a csokrodat. Hazafele még beugrottam a kedvenc péksütidért, s boldogan sétáltam a közös otthonunk fele.

Pont akkor nyitogattad a szemed, mikor megérkeztem. Az ágy szélére ültem, megpusziltam a homlokodat és annyit mondtam: Jó reggelt! - majd a hátam mögül elővettem a virágot.

Egy valamit nem tudtam, meg sem fordult a fejemben. Hogy akkor már nem én voltam az első. Mással beszéltél titokban. Közben én szombatról szombatra megismételtem ezt a történetet.

Majd nyár végén eldobtál, mint egy darab szemetet. Hat év után.

Annyira naiv vagyok amúgy. Elhiszem mindig, MINDIG elhiszem,hogy “jaj most lehet majd ő engem fog választani”. Aztán mindig rá kell jönnöm,hogy NEM, kurvára nem kellek amúgy senkinek mert:

Nem vagyok szép,husi vagyok alias nem vagyok 40kg vasággyal,hangos vagyok,szar és beteg humorom van,káromkodok ami nem nőies,lusta dög vagyok és még sorolhatnám.

Bárcsak érdekelne hogy mennyire fájsz..

Bárcsak rájönnél hogy hianyzom...

-Miért érzem azt, hogy kurvára idegesítem?

-Miért érzem azt, hogy ő kell neki, nem én?

-Miért érzem azt, hogy ez az egész felesleges volt?

-Miért érzem azt, hogy elvesztettem?

Azt hiszem szerelmes vagyok belé. Viszont senkinek se vallanám be, És ha azt írná hogy Mi lenne ha találkoznánk?! Akkor azt mondanám ne Azért ne Mert csak egy pótlék lennék Mert igazából Neki nem kellenék Csak addig amíg nem talál jobbat Ezért még ha megszakadna a szívem is Visszautasitanam és azt mondanám NEM Mert tudom hogy csak összetörné a szívem És csak szamár lennék a ló helyett Az meg nekem pont nem kell…