Felfedezés indul!
Bár az utóbbi két napban csak félgőzzel működtem, azért így is voltam pár új helyen felfedezni ezt-azt, néha teljesen váratlanul. Szépen gyűlnek az élmények és kezdek belejönni az egyedüllétbe is, bátrabban nyomulok a boltban, ilyesmi. Persze ez még mindig nem az, amiért jöttem, de kezdetnek nem rossz.
Aminek jelen pillanatban a legjobban örülök, az az, hogy végre-valahára elkészült a portfólióm! Így, ahogy nézegetem már nem is tűnik sok munkának... Végre teljes valójában működik a profilom is, ez is nagyon feldob!
Ígértem, hogy mesélek arról, mi is ez az egész. Röviden összefoglalva azért jöttem, hogy a doktori tanulmányaimat megalapozzam, mégpedig úgy, hogy elkezdek kutatni. Ami ebben az egy hónapban fontos, hogy találjak olyan szakirodalmat, ami az osztrák kultúrpolitikával foglalkozik főleg 1960 és 1990 között, valamint olyan projektek iránt is érdeklődöm, amikor egy gyár a saját profiljának megfelelő anyagokkal támogatott művészeket, művészeti eseményeket, esetleg maga is bekapcsolódott az alkotói folyamatokba. Hogy mindez miért fontos, arra most nem térnék ki, rém hosszan tudnék még itt szakmázni, de nem ez a cél.
A program, amiben benne vagyok az Artist-in-Residence címet viseli. Jelenleg rajtam kívül 8 másik művész, író és szakember vesz részt benne különböző országokból, igen változatos korosztályból. Az egészet különböző cégek finanszírozzák és az MQ21 adja hozzá a hátteret (lakás, berendezés, kiállítási lehetőség, stb). Holnap (csütörtökön) lesz egy ebéd, ahová meghívták az összes résztvevőt, az irodán dolgozókat és a támogatói részről is pár embert. A cél, hogy megosszuk egymással, miért jöttünk, min dolgozunk, kik vagyunk, mik vagyunk, ilyesmik. Egyrészt örülök, hogy végre beszélhetek emberekkel, másrészt azért izgulok is. Eddig mondjuk mindenki nagyon segítőkész és kedves volt, remélem ez folytatódik. Jártamban-keltemben még egy ilyen plakátba is belefutottam, tele van vele az MQ.
Csináltam pár képet a múzeumnegyedről is, ha már annyit dobálózom azzal, hogy az MQ így, az MQ úgy.. Itt, mármint Bécsben, ahogy én eddig észrevettem egy kicsit máshogy állnak a kortárs művészethez, mint otthon. Persze, nem ástam magam olyan mélyre a társadalmi viszonyokban, ha nagyon keresnék, biztosan találnék negatív kritikát, de úgy általában véve más a művészet megítélése. A művészek, és a művészettel foglalkozó szakemberek nem olyan csodabogarak, magánemberek és -cégek, de még multik is támogatják a kultúrát, rengeteg galéria működik, úgy érzem, támogatóbb a közeg.
A főépület a Museumplatz felől
A belső udvar
A múzeumi negyed élete nagyon pörög, főleg a kiemelt nyári és téli időszakban. A téli szezon megnyitója holnap este lesz, már nagyon várom, kaptam egy kupont, amit beválthatok egy puncsra az egyik sátorban, lesz egy megnyitó beszéd, és három koncert is, amit szerintem akkor is hallanék, ha itthon maradnék, szóval jobb lesz elmenni. :)
A téli pavilonok, háttérben a Leopold Múzeum
A sátrak díszítését idén az egyik rezidens művész, Anton Burdakov tervezte. Egészen december 24-ig tele van programokkal az időszak, ami a legizgalmasabb, hogy a Vienna Art Week is most lesz novemberben, 16-22-ig. Ebben mi, rezidensek is részt veszünk, 21-én lesz az open studio day, ahol Wolfgang Brunner (művészet és kultúra közvetítő) fogja körbevezetni az érdeklődőket és beszélni arról, hogy mit csinálunk itt. Ehhez egyébként péntekig ki kéne találnom, hogy mit kívánok bemutatni, ami elég nehéz, hiszen még nem nagyon haladtam, meg kutatást bemutatni, félkész fázisban - még sosem csináltam ilyet. Mindenesetre holnap délelőtt elmegyek az egyik könyvtárba, hátha kapok valami ihletet.
A hátsó, street art bejárat
Apropó, street art. Ma elmentem egy új helyre, a Swedenplatz-ra, ami a Donaukanal mentén, az egyik híd lábánál van. A városi épületekhez annyira nem volt kedvem, inkább a Duna felé vettem az irányt és egy egészen meglepő helyre bukkantam. Ezen a részen nagyon keskeny, tényleg csak egy kanális a Duna, ezért az autók nem használják úgy a rakpartot, a járókelők és a sportolók (bicaj, görkori, futás, stb) viszont annál inkább; na meg alkotók, lelkes amatőrök, graffitisek, szobrászok, egészen elképesztő.
street art mennyország
a menekültkérdés margójára
Érdekes egyébként, milyen jól megférnek egymás mellett a tradicionális kultúra elemei és az újdonságok, legyen az akár két nagyon eltérő épület, vagy egy újrahasznosított tér.
Az Uránia 1910-ben nyitotta meg kapuit, eleinte csillagvizsgáló volt, innen az elnevezés, ma kutatóközpont és mozi is működik itt.
Ma elmentem a Belvederébe is, hogy végre napfényben is megcsodáljam. A kiállításra nem mentem be, megvárom vele a Kedvest (itt van Ausztria egyik legnagyobb barokk művészeti gyűjteménye, no meg Klimt, a csodás Klimt), de a park önmagában is lenyűgöző. Ahogy már megszokhattuk, itt is rengetegen sportoltak, mondjuk ez már nehezebb terep, lévén, hogy nagyjából végig emelkedő, cserébe a látvány viszont pazar. A fenti szelfi is itt készült, miután leküzdöttem a gátlásaimat, végül is csak legalább négy ember csinálta ugyanezt mellettem.
A Felső-Belvedere
A varjú nem ijedt meg az árnyékomtól
Az Alsó-Belvedere
Itt is épül már a karácsonyi vásár
Az ősz színei
A nemzeti jelkép, ami nekünk a paprika, az nekik a Csók
Szeretek mindig új útvonalakat felfedezni, eddig még sosem mentem ugyanarra vissza a lakásba, és ma is találtam egy egész új utcasort, ahol jobbnál jobb éttermek vannak, biztosan kipróbálom majd valamelyiket. Villamossal is szeretek utazgatni, még ha nem is tudom, pontosan hová megyek, mindig találok valami különlegeset, vagy csak bámulom a várost, hallgatom az embereket.
Holnaptól úgyis belevetem magam a komolyabb munkába, már tervezek egy hosszabb utat is egy olyan kiállításra, amit bűn lenne kihagyni és persze, végre az MQ tárlatait is meglátogatom. Nyílik is majd olyan, ami kifejezetten témába vág nekem, hát nem kedves tőlük?!
