Minden marhaságból vagy szinte mindegyikből ki lehet venni valami értékeset. Ez pl egy filmben volt. A pszichológus ezt kérdezte a kiakadt  gyerektől. Nyilván a terápiában már tisztázták a kettő közötti különbséget. Azt hiszem, az emberek nem szeretik a tényeket. Az érzéseiket szeretik, mert az érzések nélküli embereknek még a gondolata is borzasztó. Pszichopaták. Képzeld el, hogy nem kérdezik meg, hogy mit érzel te, amikor a másik ezt vagy azt csinálja, és szerinted mit érez a másik, hanem csak az a kérdés, hogy mi lenne szerinted a megoldás.

Nem a benned tomboló érzelmi vihart, fájdalmat, tengernyi fost engeded ki, abban valószínűleg már rég mindketten ott tocsogtok, hanem az a kérdés, hogy mi a megoldás. Ha leszögeztük, hogy nem válunk. Vagy tudjuk is, hogy nem akarunk válni. Hogy a kapcsolat fontos számunkra. Mi lenne a megoldás? Érdekes gondolat, nem? A segítség ahhoz kell, hogy az emberek kimondják azt, amit lehetetlennek tartanak, vagyis feltételezik, hogy lehetetlen. És a legkisebb változás is elindítja a változás lavináját. A legkisebb változás is elég ahhoz, hogy már ne lehessen ugyanazt a sémát használni. És ami még meglepő, hogy amikor az egyik konfliktusos kapcsolat kisimul, simul a többi is. Sokszor szoktam mondani, hogy az ember életében legalább az egyik helyen legyen rend és stabilitás. Mekkora tévedés ez! Vagy mindenhol elfogadható körülmények lesznek vagy seholsem. Mert a problémákat az ember az egyik helyről átfolyatja a másikba. És ezt a kapcsolatoknak bírnia kell. Nem különálló kapcsolataink vannak, hanem egy rendszerben élünk. A saját rendszerünk szerves része mások rendszerének, és így tovább. Ha konfliktusom van a szüleimmel, az akaratlanul is ráterhelődik a párkapcsolatra, barátságokra, ha összeszorított foggal hallagatok róla, akkor is, mert akkor meg a fogcsikorgatás hangja hallatszik bele. Persze, az is igaz, hogy vannak “titkos” vágyak az ember  életében aminek a megszerzése valójában létszükséglet. Önismeret nélkül magunk se tudjuk, hogy ez mozgatja az életünket. Mindenkinek van egy társadalmi szinten elfogadható vágya, ami burokként veszi körbe a valódit. Az ember egyszercsak már nem küzd a tények ellen. És nem arról van szó, hogy onnantól kezdve a dolog tetszik, csak arról, hogy tény. És vannak problémageneráló emberek, akik szarnak a tényekre, csak folyatják és folyatják a problémáikat magukkőré mert csak az érzések azok, amitől érzékelik, hogy élnek. A közellevők belefulladnak, de még a távolabbiak is jut belőle. Mondjuk, őket kezelni kéne. Például úgy, hogy az ember kilép a sémákból. De az sem baj, ha megnézi, hogy neki magának, mi haszna van a dologból. Hogy mi lapul a burok mélyén.

Been ages since I’ve done matching icons 😔