#lukasenka

A beloruszok felkeltek! A beloruszok felébredtek, a beloruszok felháborodtak, nem vonultak vissza, kimentek az utcákra és nem ijedtek meg. Sokan kérdik miért most? Mi változott? Ki tudta meggyőzni a diktatúrához hozzászokott ország polgárait, hogy eljött a változás? Nagyrészt maga Lukasenka. Épp ennek, a valósággal elvesztett kapcsolatú személynek köszönhető, hogy a minszkiek és bresztiek, a mogiljeviek, gomeliak és több tucatnyi más település lakói kimentek az utcára. Lukasenka annyira meggyőző volt a maga butaságával, tahóságával és erőszakosságával, hogy szinte senkinek nem maradt Belaruszban kétsége – nem tudjuk, ki lesz az új elnöke Belarusznak, de teljesen biztosak vagyunk benne, ki nem lesz soha már - ég veled, Lukasenka.

Hogy sikerült ez neki? Hogy sikerült maga ellen fordítania az egész népet? Először is, régóta igyekezett már, másodszor ebben az évben felülmúlta magát. Lukasenka meggyőzött mindannyiunkat, hogy a napjai meg vannak számlálva. Meggyőzött, mikor köpni akart a népre a koronavírus járványakor, meggyőzött, mikor kacagott az ellenfelein az elnökjelölti kampányban, meggyőzött, akár azzal is, hogy huszonhat év alatt egyszer sem állt ki vitázni a konkurens jelöltekkel. Még egyszer: egy alkalommal sem a huszonhat év alatt. A valóban eszét vesztett diktátor, a bűnöző, aki parancsot adott a tüntetőkre tüzet nyitni, az egész országot saját nőjének tekintő, az ember, akinek uralma alatt jópár újságírót meggyilkoltak, az ellenzéki politikusokat túszul ejtő, majd velük az EU-val üzletelő meggyőzött mindannyiunkat arról, hogy egyre alkalmas: az országot vezetni csak úgy képes, hogy megfélemlíti a polgárokat, leülteti őket, és megvereti őket már nem csak az utcán, hanem a saját lakásukban is. Most, 2020-ban Vilniustól 180 kilométerre és Varsótól 550 kilométerre az OMON tagjai lakóházak ablakaira lőnek, hanggránátokat dobnak az elhaladó autókba, és ellopva az orvosoktól a mentőautókat, köröznek a városokban, és rávetik magukat a békés emberekre, akik sokszor még csak részt sem vesznek a tüntetésekben.

Így lett például letartóztatva Anton Szoroka- a belarusz fociválogatott csatára, aki edzésre igyekezett. Most, ebben a pillanatban Európa közepén több mint hatezer polgárt tartanak fogva, akik kimentek a békés akciókra, és akiket embertelen körülmények között tartanak fogva, ahol százhúsz emberre nyolc priccs jut, és aludni csak állva!

Épp most, mikor ezeket a sorokat olvassák, Európa közepén emberi mivoltukból kivetkőzött rohamrendőrök terrorizálnak, kínoznak, vernek és erőszakolnak meg civileket, és az első amit tennünk kell: azonnali hatállyal követelni az összes törvénytelenül fogságban tartott elengedését és a határaikat és emberségüket elveszett bűnözők és terrorcsapatok felelősségre vonását.

Az egyik verzió szerint Tunéziában a forradalom kiváltó oka egy pofon volt, amit egy piacfelügyelő megengedett magának egy árussal szemben, és aki utána felgyújtotta magát a helyi önkormányzat előtt. 2020 augusztusában, újból meghamisítva a választásokat, megtöltve az utcákat rendőrökkel és katonákkal Lukasenka minden egyes belarusznak adott egy pofont. Sokadszorra szembeköpve a népet a diktátor úgy tűnik őszintén azt gondolta, hogy semmi sem történik majd, vagy jelentéktelen tüntetésekben kimerül a reakció, de nagyon meglepődött, hogy a nép nem visszakozott, hanem megfogta a kezét és nem tartotta oda a bal orcáját szemlesütve, mint eddig. Ezekben a napokban láthatjuk a belaruszok békés, bátor, büszke tiltakozását, akik nem tűrik tovább a diktátort. Látjuk, ahogy a nők, tudva hogy az erőszakszervezetek verik férjüket, bátyjukat és fiukat a szolidaritás láncaiba állnak. Büszkék vagyunk a nőkre, akik elnökjelöltek lettek, és akik nem félnek kimenni virággal az utcákra! Hálásak vagyunk, lelkesedünk értük!