âI wanna dance by water âneath the Mexican sky, drink some Margaritas by a string of blue lights, listen to the Mariachi play at midnight, are You with me, are You with me?â â ömlött a csapbĂłl is ez a lost frequencies slĂĄger 2014-ben. LĂĄgy akusztikus gitĂĄr hangok, kellemes dallam Ă©s Ă©nek, pofonegyszerƱ szöveg, mĂ©gsem tudtam megunni, mindig boldogan hallgattam autĂłban, bevĂĄsĂĄrlĂł központokban, Ă©s a munkahelyen is mindig lenyugodtam, mire ennek a 3 percnek a vĂ©gĂ©re Ă©rtĂŒnk. Ez a dal mindig elhozza nekem a kĂ©k eget, a Nap narancssĂĄrga fĂ©nyeit, lĂĄgy nyĂĄri szellĆt Ă©s a kĂłkuszos naptej illatĂĄt (nyilvĂĄn azĂ©rt, mert a hangokhoz hangulatok kötĆdnek).
Most azonban gellert vett ez a giccses gondolat Ă©s emlĂ©khalmaz. Az ĂĄbrahĂĄmhegyi strand egyik ĂĄrnyĂ©kos barna padjĂĄn ĂŒlve nĂ©ztem a vibrĂĄlĂł kĂĄnikulĂĄban röplabdĂĄzĂł fiatalokat. LĂĄblĂłgatĂĄs közben a hangszĂłrĂłkbĂłl bekĂșszott a finom pengetĂ©s Ă©s megĂ©rkezett a laza groove, jött a dal Ă©s vele egyĂŒtt az Ă©rzĂ©s, mennyire szeretem ezt. Viszont mĂ©g egy aprĂłsĂĄg, miszerint idestova ez öt Ă©ves slĂĄger, 2019-et Ărunk. Ugyanaz a munkahely, a vĂĄltozatlan szorongĂĄssal, Ă©melygĂ©ssel, szingli Ă©letvitel, nĂ©mivel több rugalmassĂĄg Ă©s magabiztossĂĄg, kicsit több egzisztencia. EgyszerƱen bordĂĄnrĂșg a stagnĂĄlĂĄs Ă©rzĂ©se. MĂșlik az idĆ Ă©s mĂ©g ugyanott vagyok. Többet akarok, naprĂłl napra, Ășgy Ă©rzem igyekszem Ă©s haladok, de csak ugyanazokat a köröket futom. Ăt Ă©ve körbe-körbe. Vagy mĂ©g rĂ©gebb Ăłra is talĂĄn, nincs mese menekĂŒlök a vĂĄltozĂĄs elĆl. Ezen kell vĂĄltoztatni. BarĂĄtaim azt mondjĂĄk, kritikus vagyok magammal szemben, lehet igazuk van.
Akarok lakĂĄst, hĂĄzat, autĂłt, csalĂĄdot, kĂ©t egĂ©szsĂ©ges, szĂ©p gyermekkel, Ćszinte, szeretĆ Ă©s hƱsĂ©ges felesĂ©ggel, gyĂŒmölcsfĂĄkat, vizsla kutyĂĄt, munkĂĄt, ahol megbecsĂŒlnek, ahol flowban vagyok, kivĂĄlĂł munkabĂ©rrel, amibĆl mĂ©g tĂĄmogathatok mĂĄsokat is. EgyelĆre elszĂ©gyellem magam, hogy nem arra fĂłkuszĂĄlok, amim van Ă©s a problĂ©mĂĄkat szĂĄmolom az ĂĄldĂĄsok helyett. Egy dolog biztos, ahogy halad elĆre az idĆ, egyre erĆsödik a tĂ©ny, mely szerint rĂ©gen nĂ©gy hajlĂ©kony vĂ©gtagom volt Ă©s egy merev, most van nĂ©gy merev Ă©s egy hajlĂ©kony.
InnentĆl minden jobb lesz, mondom magamnak, miközben a stĂ©grĆl dobbantok egy suszterpicsĂĄst.