#langolostex

Azoknak akiknek igen, azok itt felbehagyjak a cikk olvasását, és meghallgatják immediatelly a Smiths első albumát itt. 

  Mi már megrendeltük a könyvet az Amazonon! 

Morrissey ha csak egy albumot csinált volna a Smiths-el, akkor is az atyaúristen lenne számunkra az európai popzenében. (Bár szerkesztőségünk erősen elhatárolódik a feltevéstől, miszerint Britannia Európa része lenne...) Szépirodalmi minőségű dalszövegei, egyéni énektechnikája és a sajtó módszeres visszabaszogatása mellett azért is imádjuk, mert a The Smiths után is megállta a helyét, mint singer-songwriter. Olyan albumokkal, mint például a Viva Hate vagy a You Are the Quarry. Az utolsó Smiths albumokat annyira nem is kedveltük, az első volt az igazi, na, de Moz az Morrissey-ként vált igazán bámulatossá és emblematikussá.

  Már életében legendává vált, ami nagy teljesítmény a Western culture-ben, ugye. A Pitchfork 2004-ben a a popkultúra utóbbi húsz évének legkülönosebb személyiségének hívta a popkultúrában. 

  Reméljük ez a könyv is olyan jól sikerült, mint Johnny Cash vagy Bob Dylan (Chronicles 1-2) híres önéletrajzai. Morrissey remek dalszöveg író, bízunk benne, hogy a próza is jól áll neki.

  Kedvenc britünk egyébként óriási rajongója Oscar Wilde-nak, és legkedvesebb albumai között van az általunk is imádott Grace Jeff Buckley-tól, de imádja Nico-t és a Velvet Underground-ot külön-külön és együtt is. Ja, és a New York Dolls. 

  A most megjelent életrajzban Steven Patrick állítólag nyíltan ír egy két éves homoszexuális kapcsolatáról, ami még a harmincas éveinek táján történt. Ki gondolta volna??? (Főleg olyan mondatok után, mint a Pretty Girls Make Graves híres I lost my faith in Womanhood sokszor elismételt sora. Meg úgy egyébként is.)