#langobard

A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, melyen Jézus Krisztus feltámadását és vele az emberiség megváltását ünnepli, de története még korábbi, a kereszténységet megelőző időkbe nyúlik vissza, hiszen húsvét ünnepe egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, a tavasz eljövetelének, az újjászületésnek a köszöntésével. Az ünnephez számos valamikori, de ma is élő egyházi és profán hagyomány kötődik.

Megannyi jelképe közül az egyik legfontosabb a tojás, a hozzá kapcsolódó hagyományok és népszokások messze nyúlnak vissza az időben. Keveredik benne a kereszténység előtti és a keresztény hagyomány. A tojás, mint a termékenységnek, az élet újjászületésének, a természet megújulásának és örök körforgásának szimbóluma a világ szinte összes népénél fellelhető. Ehhez kapcsolódóan a kereszténységben a sírjából feltámadó Krisztus jelképévé vált.

1. kép     Afrika déli részén, a Fokvárostól 180 kilométerre északra található diepkloofi barlangban 270 darab strucctojáshéj-töredék került elő. Felszínüket párhuzamos vonalakból és az ezekre egyenlő távolságban merőlegesen elhelyezett rövidebb barázdákból álló minta borítja. A leletek kora 60 ezer év (forrás: pnas.org/content/pnas/107/14/6180.full.pdf).

A díszített/hímes tojás – mert a húsvét nem lehet teljes tojásfestés nélkül – a húsvét nélkülözhetetlen tárgyi kelléke és elmaradhatatlan étele. A hímesek hagyományosan a nagyhét alatt készültek, leginkább a nagypéntek volt a tojásfestés, tojásírás napja. A festések, írások, „hímzések” igen változatosak, manapság is készülnek egy színnel festett, viaszolt technikával írt; berzselt vagy levélrátétes; batikolt; maratott tojások, és kovácsoltvas vagy más, lágyabb fémdíszekkel ellátott patkolt tojások is.

2. kép    Hagymahéjjal festett, berzselt tojások (forrás: pestbudai.atw.hu).

A tojást más húsvéti ételekhez, a sonkához, kalácshoz, tormához hasonlóan a húsvétvasárnap legismertebb szokása szerint egyházi áldásban részesítették. A húsvéti ételszentelés hagyománya ma is sok helyen él, a templomba vitt húsvéti étkeket a pap megáldja és a megszentelt ételeket otthon a család közösen elfogyasztja. Az ételek maradékát sem dobták ki, mert úgy tartották, bajelhárító erejük lehet, ezért például a tojások héját a földeken szórták szét, hogy ezzel is elűzzék a kártevőket. Húsvéthétfő a világi örömök, a húsvéti locsolkodás napja, melyen a locsolásért a leányok az őket meglocsoló legényeknek hímestojást adtak, s adnak ma is ajándékul.  

A tojások ételmellékletként és szimbolikus és/vagy kultikus szerepben megjelennek a hazai régészeti emlékanyagban is. A tojás sírba helyezésének szokása egyebek mellett megtalálható a germán népeknél. A vörsi langobard temető 1960 tavasza és 1963 tavasza között feltárt 37 sírjának állati eredetű mellékletei sorában több tojás is előfordult, melyek a korabeli megfigyelések alapján többségükben ételmellékletként kerülhettek a sírokba. Kivételes a 10. sír, melyben a koporsó láb felőli végének tetejére 3 db tojást helyeztek. A héjak külső felületén az ásató barnásvörös festés nyomait figyelte meg, és úgy vélte, a vörös festésű tojáshéjakban a mai húsvéti pirostojás ősét láthatjuk [1]. Tamási-Csikólegelő-homokbánya lelőhelyen 12 langobard sírban kiköltött tojásokat találtak, tíz sírból házityúk, egy sírból nyári lúd és házi tyúk, egyből pedig böjti réce tojásmaradványa került elő. [2]

3. kép    A vörsi langobard temető 10. sírjában a koporsó láb felőli végének tetejére 3 db tojást helyeztek, melyek külső felületén az ásató barnásvörös festés nyomait figyelte meg (Sági 1963).

Az avar temetők sírjainak állati eredetű mellékletei között szintén megtalálható a tojás, mely az esetek egy részénél ételmellékletként került a sírokba, más esetekben szimbolikus tartalma is valószínűsíthető. A korszak temetkezéseiből többféle szárnyas tojásai is napvilágra kerültek. Az eddigi vizsgálatok során legnagyobb számban házityúktól származó tojások kerültek elő, valamivel ritkábbak a lúdtojások: nyárilúd tojása (pl.: Fehértó B. 70. és 79. sírjai, Szeged-Kundomb 210. sírja [3]) és házilúd tojásának héjmaradványai (pl.: bácskossuthfalvi 86. sír) is előfordultak a sírokban. [4] Kacsa/réce tojások nagyon ritkán kerülnek elő.  

4. kép    Házi lúdtojáshéj leletdarabok a sablon lúdtojásokon (Jakab 1978).

A korszakra leginkább jellemző, hogy egy temetkezésből mindössze egyetlen darab tojás kerül elő, de előfordult, hogy két vagy több akár 4–12 tojás héjának a maradványait dokumentálták egy-egy sírban. A lelettípus legnagyobb arányban nők sírjaiban fordul elő, jellemzően egy temetkezésből egy darab, és viszonylag gyakran került elő gyermekek sírjából is. Király Edit tanulmányában nyolc avar temető 47 gyermeksírját vizsgálta, melyekből legalább 69 tojás került elő, legnagyobb arányban a medence környékén. [5] Ritkábban fordul elő, de van példa arra is (pl.: Nagylak késő avar temető [6], Székkutas-Kápolnadűlői temető [7]), hogy férfiak mellé helyeztek tojásmellékleteket. Megfigyelték, hogy a tojásmellékletek száma a 8. század folyamán egyre több lett a sírokban. [8]

A sírokban a tojásmellékleteket leginkább a medence és a kéztőcsontok, valamint a lábszárcsontok környékén figyelték meg, azonban, ha több tojást is helyeztek a halott mellé, akkor gyakran tették azokat a mellkasra [9]. Mivel a tojásmellékletek leggyakrabban a medence körül találhatók, értelmezésük során – az ételmelléklet mellett – felvetődik a termékenységgel kapcsolatos hiedelem, annál is inkább, mert leggyakrabban nők és gyermekek sírjaiban található meg e tárgytípus.

5. kép      Lúdtojások maradványai Hódmezővásárhely-XI. homokbánya területén feltárt avar kori sírban (forrás: mult-kor.hu).

Az avar kori tojáshéjak tanulmányozása során azt is vizsgálták, hogy a tojások keltetlenek, vagy kiköltötték őket. Erre vonatkozóan tanulmányok már a 70-es években napvilágot láttak, Jakab Béla Szeged környéki avar kori temetkezéseket vizsgált és a bennük azonosított házityúk és nyári lúd tojások mindegyikéről megállapította, hogy azok kiköltött tojások maradványai voltak. [10] Más avar temetők (pl: rácalmási korai avar temető, dunaújvárosi közép avar temető) tojáshéjleleteinek vizsgálata során ugyanerre a megállapításra jutott, azaz a sírokban lévő tojások kiköltött tojások. Ezt erősítik meg az újabb tojásvizsgálatok is, azaz az avar temetőkben a sírokba zömében kiköltött tojások maradványait helyezték. Az esetek többségében nem az egész tojást, hanem annak egy részletét, olykor csak néhány kisebb darabot az egész tojásból. [11]

Vajon miért teszik üres tojások héjmaradványait a sírokba? Ételmellékletnek a kiköltött tojásokat nem tekinthetjük, valószínűbb, hogy szimbolikus és/vagy kultikus szerepük lehetett, de mit jelenthettek? A tojás, mint az élet, az újjászületés szimbóluma, talán a halál utáni életet, a feltámadást jelenthette az elhunyt számára?

A tojás kultikus felhasználására lehet példa két észak-bácskai temető (Topolya és Bácskossúthfalva), ahol a sírok között magukban álló edények kerültek elő. Kézzel formált, kisebb méretű fazekak voltak, a humuszban. A leírások szerint állva helyezkedtek el. Két edényben szárnyas csontokat, illetve csontszilánkok és tojás maradványait figyelték meg. Az fazekakat elhelyezkedésük alapján nem lehetett egyértelműen sírokhoz kötni, ezért valószínűsítették, hogy mint áldozatok kerültek a földbe valamilyen emlékező szertartás alkalmával. [12] A kultikus szerep festett és karcolt tojások (pl.: Fehértó B. 70. sír) sírba helyezése esetén is elképzelhető. [13]  

A 10-11. században tojás, mint sírmelléklet meglehetősen ritka, köznépi temetőkben fordul elő, temetőként csupán 1-1 sírban. [14] Éry Kinga megfigyelései szerint a tojásokat általában az ízületi végződések és a nemi szervek tájékán találjuk. [15] Püspökladány-Eperjesvölgy temetőjében a sírokban talált leletanyag alapján jól elkülöníthető volt egymástól a 10. századra keltezhető nyugati és a 11. századra datálható keleti temetőrész. Előbbi temetőrészen a sírokban mellékletként tojások is előfordultak. [16] Józsa-Klastrompart 10-11. századi köznépi temetőjének 26. számú gyermeksír vázcsontjai között, a jobb hónalj tájékán került elő tojáshéj maradványa. [17]

A Vésztő-Mágori dombon feltárt Csolt monostor ásatásainál előkerült középkori tojáshéjleleteket is vizsgálat alá vetették. A leletanyag héjdarabjainak mikrostruktúrája arról tanúskodott, hogy a leletek, mint kiköltött tojások héjdarabjai kerültek a lelőhelyre. [18] Értelmezésük kapcsán felvetődik a kérdés, épületfalba történt elhelyezésük szimbolikus jelentéssel bírhat?

Összegezve, a tojás szerepével kapcsolatban több lehetőséget is számba vehetünk: a keltetlen tojások szolgálhattak ételmellékletként az elhunytak számára, emellett szólhatnak a tojás mellett esetlegesen a sírokban megtalált szárnyascsontok. A tojások kultikus felhasználása történhetett emlékező szertartások alkalmával, amikor, mint áldozatok, magukban álló edényekben kerültek a földbe. A festett és karcolt díszű tojások esetében szintén elképzelhető a kultikus vagy bajelhárító szerep. A leggyakrabban a medence körül megtalált tojásmellékletek értelmezése során felvetődhet a termékenységgel kapcsolatos hiedelem. A kiköltött, üres tojások kevésbé értelmezhetők ételmellékletként, esetükben valószínűbb, hogy szimbolikus és/vagy kultikus szerepük lehetett. Elképzelhető, hogy az élet, az újjászületés szimbólumaként a tojás a halál utáni életet, a feltámadást jelenthette az elhunyt számára. Ezzel vissza is kanyarodtunk a húsvéti ünnepkörhöz, melynek gyökerei, történetének kezdete talán ezekhez a tojásadási szokásokhoz nyúlik vissza.  

Jenei Anita

[1] Sági 1963

[2] Jakab 1980, 321.

[3] Jakab 1975, 338., 333.

[4] Balogh 2013, 165.

[5] Király 2020

[6] Gáll 2014, 3. függelék, Tugya Beáta: Avar kori sír tojáshéjmaradványai Nagylakról.

[7] Bende 2003

[8] Bende 2003

[9] Balogh 2013, 165.

[10] Jakab 1975

[11] Gáll 2014, 3. függelék, Tugya Beáta: Avar kori sír tojáshéjmaradványai Nagylakról.

[12] Balogh 2013, 150.

[13] Madaras 1995; Balogh 2013, 166.

[14] Tettamanti 1975, 109.

[15] Éry 1967

[16] Bodri 2020

[17] Nepper 2002, 38., 41.

[18] Jakab 1975, 311

 Felhasznált irodalom:

Bende Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben. In: B. Nagy K.: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. Szerk.: Bende L. – Lőrinczy G. [MFMÉ–MonArch 1.] Szeged 2003, 305–330.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_EK_MonoArch_01/?pg=330&layout=s (utolsó elérés dátuma: 2021.04.01.)

 Jakab Béla: Fosszilis avar- és középkori tojáshéjleletek összehasonlító vizsgálata. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-1. Szeged, 1978., 41-48. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_EK_1976_77_1/?pg=54&layout=s (utolsó elérés dátuma: 2021.03.31.)

 Jakab Béla: Avarkori sírok tojáshéjleleteinek tanúságtétele. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. Szeged, 1975., 327-342.

http://epa.oszk.hu/01600/01609/00018/pdf/MFME_EPA01609_1974_1975_1_327-342.pdf (utolsó elérés dátuma: 2021.03.31.)

 Jakab Béla: Újabb tojáshéjlelet-vizsgálatok eredményei (Langobard és avar kori leletanyag vizsgálata). MFMÉ 79/1. 1980. 311–322.

http://epa.oszk.hu/01600/01609/00022/pdf/MFME_EPA01609_1978_1979_1_311-322.pdf (utolsó elérés dátuma: 2021.04.01.)

 Sági Károly: A vörsi langobard temető újabb ásatási eredményei. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1., Veszprém, 1963., 39-80.

http://epa.oszk.hu/01600/01610/00001/pdf/vmm_01_1963_05_sagi.pdf (utolsó elérés dátuma: 2021.03.31.)

 Balogh Csilla: A Duna-Tisza köze avar kori betelepülésének problémái I. 2013. http://doktori.btk.elte.hu/hist/baloghcsilla/diss.pdf (utolsó elérés dátuma: 2021.03.31.)

 Gáll Erwin-Urák Malvinka-Sorin Cociş-Adrian Ursuțiu: Mentőásatások Nagylak-7M lelőhelyen. Késő őkori (szarmata?), késő avar és 10-11. századi (?) temetőrészletek, sírcsoportok. EME_Dolgozatok 2014.

http://real.mtak.hu/79744/1/EME_Dolgozatok_2014_001_GallUrakCocisUrsutiu_MentoasatasokNagylak7M_u.pdf (utolsó elérés dátuma: 2021.04.01.)

 Madaras, László: The Szeged-Fehértó „A” and „B” Cemeteries. In.: Das Awarische Corpus – Avar Corpus Füzetek III. Ed.: Madaras, L. Debrecen–Budapest 1995.

https://mandadb.hu/dokumentum/513713/Avar_corpus_fzetek_III_3_135_183old.pdf (utolsó elérés dátuma: 2021.04.01.)

 Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X-XI. században a Kárpát-meencében. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. Studia Comitatensia 3. Szentendre 1975. 79-123.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_Studia_03/?pg=110&layout=s (utolsó elérés dátuma: 2021.04.01.)

 Éry Kinga: Reconstruction of the Tenth Century Population of Sárbogárd ont he Basis of Archeological and Antropological Data. Alba Regia 8-9. 1967.68. 93-147.

Bodri Máté: Püspökladány-Eperjesvölgy. http://www.arpad.btk.mta.hu/lelohelyek/karpat-medence/172-puspokladany-eperjesvolgy.html (utolsó elérés dátuma: 2021.04.01.)

 M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész. Budapest-Debrecen 2002. 1-454.

 Király Edit: Az avar gyermeksírok jellemzői néhány temető adatai alapján. Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 2020. 283-315.

http://acta.bibl.u-szeged.hu/70892/1/regeszeti_monografiak_007_283-315.pdf (utolsó elérés dátuma: 2021.04.01.)

When I first decided to make a Migration Period kit I wasn’t sure where to start. Fortunately I have some friends who gave me advice on a former Langobard duchy with grave finds exhibited in a modern museum located not far from Venice, a place I visit yearly. The duchy is was called Forum Julii (modernly Cividale del Friuli) and it was the first settlement of Langobards immigrating from Pannonia…

In creating a kit for a 6th-century Langobard Woman in Forum Julii (modern Cividale del Friuli in northern Italy) I had to start by understanding what would have brought her people across the Alps to establish the first Langobard duchy there. Well, I didn’t *have* to, but that is how my sociologist brain functions best. I need to know what informed this person’s lifestyle, beliefs, daily…