#kunfeherto

Kunfehértó -› Pici Paci Porta -› Kéleshalom -› Császártöltés: 34.6 km

Hú, nagyon vártuk már ezt a hét szabit, hiszen nem titkolt célunk volt befejezni az AK-t a következő 5 nap során. De sikerült?

Szombaton lejöttünk Bajára körülnézni. Kutyákkal. Mire észbe kaptunk, sikerült bemelegítésképpen 15 km-t sétálgatnunk, a Nagy-Pandúr-szigeten és a Sugovica sétányon, no meg az un. belvárosi részen. Hát nem volt túl nagy élet, pedig hétvége volt és ragyogó napsütés.

3 nap múlva érkezünk gyalogosan majd ide, ezért úgy gondoltam, hogy az autót közel hagyjuk a Vándorpontnál, ahol kempingezni fogunk, így nem is kell minden cuccot vinni. A Gemenci erdészetet felhívtam, persze nem engedték, hogy ott parkoljunk, a közeli Tescót ajánlották, ahol már 2 óra parkolás után is jól megbüntethetnek, hát kösz.

Végül a vasútnál hagytuk, elég biztonságosnak tűnt a képeken. Igaz mégis vinni kellett kb. mindent, de legalább mikor visszaérkezünk Szekszárdról, ott vár a kocsi helyben.

Alapvetően vonattal el lehet jutni kora reggel Kunfehértóig innen, ami azért is jó, mert két kutyával buszozni nem lehet elvileg, bár megkockáztathatod, de a sofőr jóindulatán múlik, még úgy is, hogy egy családból való kutyákról van szó. De hogy az élet ne legyen túl egyszerű, Jánoshalmától ettől a héttől kezdődően vonatpótló busz jár. Ez igazából egy megállót jelentett, és érdekes, a vonatpótlón lehet vinni két kutyát, pedig ugyanolyan busz. Na mindegy, nem panaszkodok, örülök, hogy eljutottunk végül a startba.

7 körül már neki is vágtunk a távnak. Nem a főúton, hanem beljebb a falu egyik utcáján mentünk a temetőig, onnan földúton jutottunk vissza a buszmegállóig, ahol télen fagyoskodtunk.

Hát, ezen a héten nem fogunk fázni, ezt jósolta az összes időjárás modell. Túl meleg is volt április végéhez képest sajnos.

Aránylag árnyas fák között vezetett az út Kunfehértó strandjához, bár a tóhoz odamenni nem tudtunk, kutyával behajtani tilos. Megreggeliztünk egy kocsmánál végül.

A kutyák egyébként teljesen meg voltak indulva, alig lehetett bírni velük. Főleg Luna megy, mint az ökör, Zamir másképp akasztja ki az embert a járásával.

Továbbra is árnyas fák, hatalmas mezők mellett haladtunk a bájos Pici Paci Portának hívott...ööö nem is tudom minek nevezzem helyig. Talán meg lehet itt szállni, de nem biztos. Sok rosszat olvastam a helyről, hogy bár tök üres az egész, sehol senki, nem szabad leülni a padokra, asztalokhoz, mert lecsesznek érte. Nem nekünk turistáknak van, hanem...? Kinek? Ki a jóistennek? Mindenesetre mondtam K-nak, hogy le ne merjen ülni, pecsét és spuri innen. Kár, pedig klasszul néz ki.

Innentől jött az Illancs legszebb része. Egyszerűen jó volt menni, fenyőillatban, homokban, kellemes szellőben, lengedező árvalányhajak mellett. Még friss az élmény aránylag, de nekem ez a Kéleshalomig tartó rész most a kedvencem.

Az Illancs egy kistáj az Alföldön, és a népnyelv szerint onnan kapta a nevét, hogy az ideköltöző telepesek rájöttek, hogy a futóhomokon nem tudnak megélni, ezért elillantak az éj leple alatt.

Kéleshalom egy pici település a kistáj szívében. Szerencsére klassz árnyékos parkja van, ahol jót lehet pihenni.

A települést elhagyva, a cserjékkal tarkított Kéleshalmi homokbuckák között vezetett az út, ez is nagyon tetszett.

A császártöltési pecsét érdekes módon nem a faluban van, hanem jó pár km-rel előtte. Jellegzetes a kompozíciója is. Az itteni ház kutyái elég idegesek is lettek jöttünkre, szerencsére látott/hallott az itt lakó bácsi, és megnyugtatott, hogy nem jönnek ki. Azért igyekeztünk gyorsan távolabb menni.

Az út innentől nyögvenyelősebbé vált, Zamir nagyon el is fáradt szegényem, sokszor ledobta magát az árnyékba pihegni, mondhatni, ő diktálta a tempónkat. Semmiképpen sem akartuk túlhajszolni, vizet is kaptak sokszor, és szerencsére egyszer sem volt probléma, mindig felpattant induláskor.

Meg hát ez volt a leghosszabb nap, nem csak a hajnal előtti kelés miatt, de mára azért ez a ~ 34 kili nem kevés. És ez a rengeteg új inger.... Nem csoda, hogy lefáradtak.

Császártöltésig el kellett jutnunk, mert polgi engedéllyel ezen a napon ott sátrazhatunk valahol, és vártak is minket.

Végül is eljutottunk, de igen csak nehéz volt a végén a lépkedés. Főleg az utolsó 1-1,5 km aszfalton.

Egy hölgy mutatta meg, hol tudunk aludni. Kicsit azt vártam, hogy lesz valami mosdó vagy wc is, de semmi. A Szálas Béla kilátó alatt, a tájház mögött pakoltunk le, és ennyi. Nem szívesen pisilünk ilyen kitett helyeken, de ha muszáj... Még szerencse, hogy mást nem kellett :D

Gyorsan felhúztuk a menedéket, főztünk, a dögök is ettek, K még a kilátóból is fotózott.