#klasszikuszene

A klasszikus zene a fiatalabb korosztályok megítélésében jelenleg talán valahol a mozsár és a rokka mellett, a régiségek tárházában keresendő. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen egy Csokonait, vagy egy Shakespeare-t sem a modern kategóriába sorolunk. A különbség csak annyi – s e különbség elég jelentős –, hogy a klasszikus irodalmat még kiemeljük a „raktárból”, eljut a fiatalok széles köréhez, s ezáltal felfedezhetik benne a mai, modern ízlésükkel kompatibilis elemeket, míg a klasszikus zenével való találkozás meglehetősen ritkán valósul meg, és akkor sem társul hozzá feltétlenül éles figyelem. A Kvint Etűd éppen ezeknek a találkozásoknak a számát szeretné megsokszorozni, megmutatni ezzel a célközönségnek, hogy a klasszikus zene is lehet élvezhető, mai és izgalmas. Az elnevezésben a „Kvint” arra az öt művészeti ágra utal – az irodalomra, filmművészetre, színészetre, képzőművészetre és fotóművészetre –, amelyekkel a koncertek során a zenét ötvözni kívánjuk. Ezen művészeti ágak mindegyike egymagában is nagy népszerűségnek örvend, így reményeink szerint a zenével házasítva is hasonló, vagy talán még nagyobb érdeklődést vívnak ki. A Szegedi Szimfonikus Zenekar mellett a koncertek szereplői egyetemista fiatalok lesznek, akik különböző területeken szerzett jártasságaikkal járulnak hozzá az előadások sokszínűségéhez. Így rengeteg sokoldalú művésszel találkozhatunk, irodalmároktól kezdve a képzőművészetben jeleskedőkön át, egészen a szegedi Elephant Stúdió filmes és színész-tehetségeiig. "Szép… mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon". Milan Kundera Találkozások című esszégyűjteményében Lautréamont ezen sorait variálva helyezi a kötete középpontjába a fejezetet, amelynek a címe: „Szép, mint a sokszoros találkozás”. Legyen ez a kezdeményezés is szép, mint különböző művészeti ágak találkozása, mint sokoldalú fiatal művészek találkozása, mint a közönség és a klasszikus zene találkozása; szép, mint a sokszoros találkozás.