#10-25

10/26/25

Daily Pages Summary 21-10-25

Reading: Janina Fisher, 2017 - Healing the Fragmented Selves of Trauma Survivors

akinek csak azért nem vallottam szerelmet mert nős és két pici gyereke van, ma megdicsérte a hajam és azt mondta, hogy csini! Szerintem akkor most én kinézem az esküvői ruhát magamnak...

eh, tényleg jó pasi, meg ahányszor beszéltünk, annyira kedves az egész ember, békés, jóindulatú. Láttam én már ilyen történeteket. Ez a fajta pasi nem mozdul, nem szakít, veled se, ha összejöttetek csak nyűglődik, nem dönt, mert nem akar megbántani senkit, mindenki szív vele együtt és boldogság helyett egy naaaagy kupac kaki az egész szerelem. Ilyen nagy kupac kaki szerelmet tudtam én gründolni magamnak az elmúlt években a nélkül, hogy egy asszonyt meg két gyereket tönkretettem volna. Már ha komolyan vennék egy ilyen kedves bókot. Persze nem.

Mondtam neki, hogy holnap majd a számat fogom jóóóó vastagon kirúzsozni hátha észreveszi. Nevetett. Hm.

Itt kell befejezni még a gondolatmenetet is. Ezt a hajamat Logan is megdicsérte, úgyhogy ez egy jó haj. Most egy szőke loknisat néztem ki magamnak. Csávókám akkor fog rájönni, hogy átbaszódott. ilyenek a lányok, ha nem AI, akkor se igazi. :D

"Imagine you’re sailing the Strait of Gibraltar when suddenly an orca slams into your boat. Since 2020, these apex predators have been biting rudders, ramming and tipping boats, and in some shocking cases, sinking vessels. For sailors here, it’s a terrifying experience. And it’s happening with increasing frequency. A quick internet search suggests an almost Hollywood-worthy revenge flick: a boat-scarred, vengeful orca is meting out attacks on fishermen and the super-rich. It’s a compelling narrative, but scientists aren’t convinced. For them, the real explanation is even stranger."

New Scientist - 16-10-25

Companion article:

Az ember néha a legnagyobb elfogadás mellett is van akivel egyszerűen nem kompatibilis. Ha veled van baj, akkor sok ilyen ember van, ha te amúgy másokkal remekül kijössz, akkor valószínűleg ő a kivétel. (egyébként hajlamosak vagyunk rá, hogy elfogadónak és jó kollégának, társnak, barátnak gondoljuk magunkat, aki megértő, sötöbö sötöbö, pedig lófaszt, a legtöbb ember – engem is beleértve – hisztis, érzékeny, következetlen, manipulatív és önző) Van nálunk két ilyen kolléga, akit úgy osztanak le projektekbe, hogy konkrétan üzletel a főnököm. Figyi, te viszed K-t, cserébe kisebb melót kapsz meg ilyen olyan kedvezményt. Másik kolléga viszi E-t, na ő az igazi büntetés. Ti ketten bírjátok az ilyeneket. Lécci... vagy K vagy kétannyi meló. K-t amúgy nem bírja senki és nem is dolgozik jól. Korábban egy szobában ült egy "hallal" egy rendkívül okos pasassal, aki viszont olyan/annyit kommunikált, mint egy hal amikor kinéz a vízből majd gyorsan visszasüllyed. A szeme is olyan volt. De a kötelező szakvizsgánkon ő volt az egyetlen, aki 100%-ot teljesített. Gondolom K hisztérikus kirohanásaira felnézett, aztán behúzta a nyakát és visszamerült a monitorba. Elment nyugdíjba, K új szobatársakat kapott. Most, ha keresem a szobájában, látom a kolléganőjén, hogy a neve kiejtésétől is ráng a szája.

Azért mesélem, mert persze felbaszott megint és ismételten. Először akkor, amikor „bepanaszolt” a főnökömnél, hogy ő fél tőlem. Amúgy tényleg fél. :D De ez nem vicces valójában. Kiderült, hogy anyám is mondogatta a nagynénémnek, hogy ő fél tőlem. Velem riogatott másokat, hogy csináljanak ezt meg azt, mert jövök én és majd baszogatni fogom, ha nem lesz megcsinálva. Volt alkalmazottja, akit úgy rúgott ki, hogy azt mondta neki, hogy az én döntésem és ő nem akarja, de fél tőlem. Ez sem esett jól. Megtudni ezt a lejáratást. K-val is kedves vagyok, szépen beszélek vele, csakhát megkérem dolgokra, amik kényelmetlenek neki, mert pl a digitális kompetenciája elég alacsony. Ő az a kolléga, aki úgy küld el egy linket, hogy elküld egy printscreent az elérhetőségről. DE miközben itt égetem őt, tegnap álltam a nyomtató előtt, és nem tudtam elindítani a szkennelést, csak azért mert egy másikféle nyomtató volt, mint amihez szokva vagyok. Mindezt öt perccel az után, hogy a pokolba kívántam K-t, hogy milyen idióta. :D Picit pörgök ezen, hogy "fél tőlem". Nagyon szar érzés. Szar érzés, hogy bárkiben félelmet ébreszt a viselkedésem. Felveti azt, hogy esetleg nem jól ismerem magam, nem megfelelően kommunikálok. Mert a hülyékkel is tudni kell megfelelően kommunikálni. Ha nem megy, nem vagy okosabb. Nem lenyomni kell őket és nem is leereszkedni, egyszerűen jó lenne nem felbaszódni azon, hogy dolgokat 10 év után sem úgy csinál ahogy gördülékeny lenne, hanem ráírni az "ő ilyen" cédulára és ráragasztani a homlokára. Lécci old meg – tolja rám a főnököm – tudod milyen. Lécci... Manipultív dög a főnököm, kitartóan manipulálgatjuk egymást, azt hiszem kölcsönös elégedettséggel.

Több nemszeretem emberrel dolgoztam együtt mostanában és azt hiszem ez mérgezést okoz. Rámlőcsölik őket, mert úgy tűnik, hogy nekem megy. De nem megy, mert mérgez. Valójában mérgez. Az elvárt konfliktuskerülés mérgező. És talán nem is olyan jó üzlet. És talán nem is olyan jó főnökök, akik ezt teszik. Jajj, valami kegyetlen mód irritál a lénye, a félelme is, az egész ember, a megnyilvánulásai, a hisztériái. Persze, hogy ez még a pórusaimon is kijön, mint a fokhagymaszag. Persze, hogy érzi, bármit is csinálok. Nem fedi el ezt semmi. Elviszem sörözni a főnökömet és ráöntöm az életem. Nem dolgozom többet ezzel az emberrel, mert baj lesz belőle.

Fogta a kezem. Végig az út alatt, mindig újra meg újra kézbevette a kezem. Csináltunk közös tetkót. Hozott két doboz vattacukrot amiben ilyen kis hülye gyerektetkó ajándék van, na azokat ügyesen magunkra varázsoltuk vizes papírzsepivel. Én persze elbénáztam és rossz felével ragasztottam a csuklómra, de sebaj, egyik csuklóm a másikra és tádám, már át is ragadt. Hát, le volt nyűűűűűgözve! :D Le is fotózta a kezünket egymás mellett, és elküldte a barát-barátnőjének, aki nagyon nevetett. Rengeteget beszélgettünk. Mindenféléről. És rengeteget nevettünk. Én neveltem, a humora pont passzol az enyémhez. Elvette és cipelte a csomagomat. Kedvesen beszélt velem. Kedvesen beszéltünk egymással. Visszaölelt. Mindent lehetett mondani, mindenről lehetett beszélni. Kreszt tanul éppen, úgyhogy kresz teszteket töltöttünk ki. Sajnos elbuktuk, bár egész ügyesen elmagyaráztuk egymásnak a kuplung működését. Az állomáson vettünk kaparós sorsjegyet és együtt lekapartuk. Nagy showman, örültjó dumája van pedig amúgy zárkózott és visszahúzódó. Nem sok ember érdekli, nem bírja és nem is csinálja a felszínes fecsegést. Felkucorodtam a vonatülésre, a lábfejem bedugtam a combja alá és a szerelemről beszélgettünk. Arról, hogy ő még nem volt szerelmes. Azt mondta, hogy olyan aranyosan nézek ki, hogy le kell fotóznia. Megmutatta a fotót. Tényleg aranyosan néztem ki. Mintha negyven évet ugrottam volna az időben. Azt mondta, jól érezte magát, és máskor is utazzunk együtt. Én meg azt szeretném, ha ilyen kapcsolatban élne majd. Magamnak is ilyet szeretnék. Őszintét, biztonságosat, vidámat, egymást támogatót. Még a végén kiderül, hogy mégsem basztam el ezt a gyereknevelés dolgot. Ajándék, hogy még valamit tudok mutatni, még valamit tudok építeni. Aztán hazaértünk és elengedtem. Felnőtt már, még ha nem is mindig örül neki.

Egy blogot: fravery

ahol találtam egy magyar festőnőt

Király Nikoletta ebbe a képébe szerettem bele:

aztán megnéztem a többi csodát is.

technikák váltogatása témákhoz illéően. Minden képét idemásolhatnám.