Legutóbbi Vadlán ultrás poszt óta, csak címszavakban: - éppen 7 órán belüli Vipava 50es, olyan szédülős mászással középen (10 km - 1200m szint), hogy ihaj -közte Muzsla trail, miért ne, szétszakadó térddel a Vadlán miatt -Norvég karácsony & szilveszter - átlagosnál sokkal több betegség - futótársam legénybúcsúja & esküvője - Mátrabérc, abszolút formán kívül,szétcsúszva, én betegség, ő nászút+7órás jetlag miatt Ezek vezettek a hirtelen döntéshez: ha már meglett az első 50 feletti, miért ne próbáljuk meg a 100ast? Végülis, miért ne?
Szerencsére ide azért már sikerült viszonylag jó formában, ráedzve, rákészülve nekiindulni :) Eleje:
Közepe:
Vége:
Hogy meglegyen az állapotváltozás :D Rengeteg tanulság, tapasztalat. Például, ami eddig 50en teljesen jól működött kaja/pia itt teljesen átfordult a második felére, szerencsére sikerült a gyomorbajt is átvészelni. Az első 51et szándékosan abszolút visszafogva, kocogva, emelkedőket mind sétálva, rendesen kajálva, iszogatva toltuk végig. A kedvenc, “technikás” lejtőimet direkt Zsoltit előreengedve futottuk, mivel itt én hajlamos vagyok végigrohanni, hátra se nézve, túl sok erőt elégetve :DDD A Réka álltal biztosított frissítés, support a felénél és végénél felbecsülhetetlen lett, így nem kellett powerbank, fejlámpa elejétől, kaját/vizet is sikerült kettéosztani, ő volt így az MVPnk <3
A vége volt egyértelműen a csúcs, nem is igazán emlékszem, csak mindenfáj üzemmódban utolsó mentőötlet: Hallgassunk egy kis Ghost-ot! Aztán az ütemre szép lassan, zombimód elkezdtünk kocogni, végig énekelve, megbolondulva, ez vitt át igazán minket a holtponton :) (másodjára mentett meg a Ghost, 3 éve Norvégiából hazavezetve az előző album tartott ébren, szóval kösz Tobias & co)
A vége: 16 óra 6 perc, majdnem 3k szint, 10,5k kalória.
Végre tudom hajlítani a jobb bokám is!
