#2 Leírom, hogyan voltunk...
Szeptember elsején kezdődtünk. Kora este. 6 óra 27 perckor. Csütörtökön.
Kijelentetted, hogy a barátnőd vagyok, én pedig az ágyamban ülve, szinte már rémisztő vigyorral az arcomon nyugtáztam magamban: tartozom valakihez.
Tetszett, ahogy kisajátítjuk egymást. Te az enyém voltál, én pedig a tiéd.
Minden tökéletes volt. Szépen, lassan, összekovácsolódtunk; talán elválaszthatatlanul.
Korán reggel, az első gondolatom te voltál, és késő este, az utolsó is.
Versenyeztünk, ki ír előbb a másiknak, és ki ír utoljára. (Általában én nyertem, de voltak ritka esetek, pl.: amikor a gyógyszertől hamarabb elaludtam, vagy amikor pár órával tovább aludtam emiatt,- na, ilyen esetekben nyertél.)
Az iskolában a “Jó reggel”, puszi nélkül elképzelhetetlen volt.
Valahogy ettől, minden nap, sokkal szebb volt (még a kedd is).
Aztán...
Matek órán, megőrjített az akaratod. Állandóan nyúlkáltál, én pedig miattad nem tudtam figyelni. Ja, és hozzáteszem, nem egyszer le is baszott a tanár...
Földrajz órán, téged őrjítettelek meg. Tudtam a “gyengeségeidet”, és azzal is pontosan tisztában voltam, hogy mi izgat fel. Te figyelni akartál, én pedig büntetni. Gyakran le voltunk baszva ezen az órán is...
Töri órán vagy aludtam, vagy ki akartalak zökkenteni, az óriási koncentrációdból. (Tudtad, hogyha nagyon erősen koncentrálsz, összeráncolod a homlokodat és kidugod a szád jobb szélén a nyelved hegyét?) Böködtelek a tollam hegyével, vagy telefirkáltam a füzetedet. Ezután suttogva elküldtél a jó kurva anyámba, a tanárnő meg csak röhögött, és asszem, sok ilyen eset miatt lett lerontva (nemcsak a magatartás), de az év végi jegyünk is.
De, ezek csak tanórák voltak. Gyakorta, lényegtelenek. A szünetek, és a délutáni “tanulószoba” volt az, ami a miénk volt.
Amikor megfogtad a kezemet; az ujjaid tökéletesen illeszkedtek az én ujjaim közé.
Az öledben fekve tudtam; bármi történhet körülöttünk, mi sebezhetetlenek vagyunk.
Viszont...
Tudod mivel nem versenyezhettünk soha?
Az idővel...
