agyturkász pt2
ma volt a második szessön az agyturkásznál, aminek az elején megint L-ról beszéltem, de legalább elkezdtük az interjút, ahol feltett pár kérdést emlékekről, érzésekről. Házit is kaptam, sőt könyvet is ajánlott, amit meg is tudtam venni egyből a duna plázsban. Baszottul fel leszek készülve mindenre, csak arra nem, hogy hogy ragasszam össze a szívem, és hogy ne érezzek semmit (vagy semmi komolyat) L iránt... hogy ne vegyem észre, amikor csajozik, amikor kerül engem, amikor azért a szeme sarkából mégis néz, amikor oda-oda pislant a dekoltázsomra, amikor egészen “véletlenül” megérint, amikor baszottul nem viselkedik következetesen... Én meg csak emésztem magam, meg szenvedek, már sikeresen elértem az 52 kilót is, csak cigin élek kb, nem sok kedvem van enni, random embereken érzem a ruhája illatát, a parfümjét, amit amúgy én válaszottam neki, és jajjdenagyoneltaláltamazillatát. és nyeh. már komolyan szégyenlem magam, hogy ennyit derpegek miatta, mert nem vagyok már tini, de nagyonnagyonnagyon fáj :((( ja, elkalandoztam közben a fötémától. Mindenféle személyiségtesztet is csinálunk majd a következő szessönökön, ami nagyban fog segíteni abban, hogy pontosabban megismerjünk engem. Még mindig megvan a nem szeretem magam vonal (úgy érzem, az sosem fog eltűnni) Amúgy én képes lennék egész napon át beszélgetni a terapeutámmal, aki amúgy pozitív pszichológiával foglalkozik, és annyira kedvesaranyosjóakisugárzása, hogy megnyugtat a vele való beszélgetés. a baj az, hogy az a belső nyugalom, amit ad, az még nem tart valami sokáig. Szóval már most várom a jövő hét csütörtököt, hogy beszélgethessek vele megint...
