Joyce Mansour

Cris (egynéhány)

A szög felékel égi arcom

a szarvam a fülem felé ered

a seb vörösbe önt örökre

a vértől vált a víz mi balzsamom

tejembe fojtja vágya gyermekem

ezért neked Teremtő Úr legyen nevem.

α

Kezed vak intrikál

ideg lel mellemen

zsibbadt nyúl nyelved el

fülem lenyelt szégyentelen

kisült krém szemed rám veted

beléjük fúl mi bennem ép

beledből rág felém halál

agyamban vég zabál

bizarr nő akivé változom.

Ezequiel Baroukh 1939 Portrait de Mademoiselle A. C.

Láttalak lehunyt szememen át

kapaszkodni ijedt álmok falán

talajt vesztett lábatlankodtál pelyhes alvó mohán

szemeid fennakadva függtek szögeken.

Közben üvöltöttem összeszorult ajkak mögül

hogy a fejed felhasadjon az éj előtt.

ا

Árnyadnak nincs szája

házad nincs bejárva

szemednek világában

nincs részvét nincs szín

lépted nyomán lépsz

nyomtalan irányába

világló rögeszmés hangoknak

ahol az én poklom szól.

a

Kék kutya orra földbe fúrva

fejében üvölt szerelme űzött

szerelme elfecsérelve.

Ismernek erdő levelei

űznek ezek a levetett vörös kesztyűk.

Kék kutya hajléktalan állat

lakj jól a koldusok vérén

hogy szeressenek kegyetlennek kell lenned.

Ha megszelídülnél állat

add el a lelked a férfiaknak.

Ghada Amer 2010 The Kiss

Sovány kis tested selyem ágyneműn

szobád a rózsaszín némaságba borítva

tekinteted köröz a drága bútorok között

nekipuffan kimúlt patkányok plüss párnáinak

Mi meg várjuk a rettenetes utolsó rúgásait

hogy elszaggassuk a testamentumod.

א

Láz a nemiséged egy rák

láz a macskák zöld melleiden híznak

láz az ágyékok sietős mozdulatai

sietős csókjaid mocska fintorgásod

nyisd fel a fülem és hadd hatoljon be

zabolázatlan mámorod.

Mayo 1974-75 AH JEUNESSE!

Ujjaid hegyén

az ajkam

fogsorod között

a szemem

gyomromon dobod

ver vadul

testemről ingerét nyersen

lenyúzod.

✹

Észrevétlenül merülsz észvesztő álomba

észrevétlenül csukd szemed az életre

tág pupilla süllyed el belőled óceán fehérbe.

Szájadul lezúdul bőségbe

agyad horgonya szakadt

nyelve elnyeled szavad.

A lakás az egész lakás feszülve várja

jelenéseidet.

(Disclaimer: Ez nem szakavatott fordítás, átírás, vagy hasonló, nem művelek és nem közvetítek semmit következetesen.)

  Connais-tu encore le doux arôme des plantaniers

Combien étranges peuvent être les choses familières après

 un départ

Combien triste la nourriture

Combien fade un lit

Et les chats

Te rappelles-tu les chats aux griffes stridentes

Qui hurlaient sur le toit quand ta langue me fouillait

Et qui faisaient le gros dos quand tes ongles m’écorchaient

Ils vibraient quand je cédais

Je ne sais plus aimer

Les bulles douloureuses du délire se sont évanouies de mes lèvres

J’ai abandonné mon masque de feuillage

Un rosier agonise sous le lit

Je ne me déhanche plus parmi le pierraille

Les chats ont déserté le toit

  La chouette bête des bois sombres

M’a appris

Que la vérité n’est plus la vérité

Sans ses voiles

Qu’il ne faut pas écouter la mélodie de la vie muette

Sans savoir l’entendre

Que la solitude modifie toutes les voix

Même celle de la haine

Que la lente douleur

Des paysans sans labeur

S’achète et se mange comme du pain

Que l’hostie souffre

Dans l féroce maladresse de l’appareil intestinal

Et surtout comment porter la fierté sur son dos

Sans avoir l’air

Bossu

  Ce n’est pas de ma faute

Si mes cuisses sont moulées

Dans ma peau

Je n’ai pas voulu déclencher le rictus de ton désir

Quand j’ai retiré ma jupe

Garrotté de bonheur tu as saisi ma fente

Ce n’est pas de ma faute

Si l’alarme a sonné

Et ta main prise au piège

A été arrachée jugée bousculée

Et pendue par le cou telle une poupée de crème

Ce n’est pas de ma faute

Je voulais te pardonner

  On écartera les cadavres

Le jour de ton départ

On pendra des coqs

Dans le creux des ogives

On boira le suc des années de souffrance

J’adopterai une fille

Un enfant

Un oeuf de Pâques

Une vie

Et elle se souviendra

Du jour de ton départ

Car ton nom sera inscrit sur le damier de son esprit

how strange these familiar things seem now

the nothing-taste of food without you

the bed a wretched chore without you

and the cats

do you remember the cats

their shrieking claws

screeching on the roof as you licked me over

arching their backs when your nails scratched down my skin

they shivered when I came

  I don't know how to love anymore

the frenzied froth of spit has vanished from my lips

I cast off my mask of leaves

a rose bush is dying under my bed

I don't switch my hips along the gravel anymore

the cats have deserted the roof

  in the darkness of the woods

the hawk-owl taught me

that truth isn't truth

without its veils

I mustn’t listen to the silence

until I can understand its song

and know that that loneliness distorts all voices

even hate

  the slow grief of the workless poor

is bought and eaten like bread

this is my body, which is broken for you

degraded by the intestinal tract

so tell me how to carry pride upon my back

without looking deformed

  it’s not my fault

I can’t help the flesh of my thighs

I didn't mean to make you itch

or ache when I took off my skirt

drunk with joy

asphyxiated with desire

you went for my cunt

it’s not my fault

the alarm went off

and your hand got trapped

torn off

judged

shoved

hung by the neck

like a porcelain doll

it’s not my fault

I wanted to forgive you

  the day you leave me

we'll move aside the corpses

string up the cocks in the rafters

we'll drink the juice of years of suffering

I'll adopt a daughter

a child

an Easter egg

a life

and she'll remember

the day you left

your name will be printed on her

in letters of blood

(ALL CAPS)